Belső kert

Tárgy: Re: Belső kert 2012-08-11, 12:26 am

-Ez esetben az legyen a legkisebb gond, bár tény hogy nem kellemes, lemehettél volna a betegszobára is biztosan kaptál volna valamit rá.*rántom meg a vállamat, bár tény a gyógyítót én is kerülöm ahol csak bírom, nem mintha valami bajom lenne vele, egyszerűen csak nem szeretem az "orvosokat". Minden esetre megtörténik a bemutatkozás is, ami már eléggé gördülékenyen megy, nem tudom hányszor estem már túl rajta hány embernél, persze ezzel nem azt mondom hogy unalmas lenne, csak hogy van benne gyakorlatom, viszont ami fura, hogy a srác rögtön kiszúrja hogy honnan is jöttem.*
-Pontosan onnan, ezek szerint jól tudod párosítani a neveket az etnikai hovatartozással. Egészen pontosan Sør-Varangerből jöttem, de azt hiszem ez mindegy, már jó ideje nem voltam otthon... Te európai vagy nemde?*kérdezem, de azt hiszem nekem most nem megy annyira az ami neki igen, talán azért mert a családnévbe maximum egy kis latint vélek felfedezni, de nem merném rá letenni a nagyesküt, tehát ha a fiú akarja majd úgy is elmondja merről is jött. A kérdésre természetesen csak bólintok.*
-Pattanj le..*csupán csak ennyit mondok, hiszen a doglommal is kell mit törődni, így kezdem el össze írni a terveket, amiket ha minden igaz meg is valósítok majd a félévi tesztekben, bár hogy miként azt még nem tudom, de eléggé okos vagyok, majd kitalálom azt is.*
-Az, már egy jó ideje de szeretem ezt csinálni, igazából tanárként is akarok tovább menni majd ha végzek itt, bár hogy hol azt még nem tudom, ami meg a tanulást illeti ez csak nehezebb lesz. Az első évben ha nem szúrsz el valamit nagyon szerintem simán túlmész másodikba, ott már kezdődnek a nagyobb problémák.*ejtek egy kis mosolyt, ami egyáltalán nem gúnyos inkább csak figyelmeztető jellegű, viszont a kérdésre egy pillanatra elkomorodik az arcom.*
-Valamivel régebben is mint másfél, inkább két évvel, de erről a legtöbben tudnak, bár kevesen mesélnek róla szerintem az iskola nagy része gyűlölte azt az időszakot. A lényeg hogy egy új-régi hatalom átvette az irányítást a suli felett... Ha ismered a Mysterio történelmét, akkor tudhatod hogy a múltban még a suli első működése végén amiatt bukott el, mert a magiszterek háborút vívtak egymás ellen.. Nos a leggonoszabb közülük aki miatt az iskola először is hullámsírba került vissza tért, és át is vette a hatalmat pár hónapig, de ez nagyon hosszú sztori. Szereted az ilyesfajta történeteket? Pedig erre fele elég sok fura dolog történik, gondolom megtapasztaltad*mondom egy kisebb mosollyal, hiszen szerintem nincs olyan diák akivel nem történt minimum egy furcsa eset a környéken.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-08-11, 12:49 am

-Az ilyesmiben nincs bizodalmam. *a méregkeverő gyereke nem bízik más készítményeiben igazán, ez most is kifejeződik. Az is csoda, hogy ott evett és nem vette észre, hogy rossz az étel, pedig nem sieti el az evést, alaposan forgatja a szájában az ételt, picit paranoiás, bár nem véletlen, mert vannak a családnak ellenségei, és a nagyapja esete megtanította az óvatosságra, meg valami másra is még.*
-Ezzel ilyen jellegzetes csengésű névnél nincs is probléma. Igen, én is, Walesből jöttem, de etnikailag kevertebb a kép. A család múltjának hála a rómaitól kezdve minden a szigeten élt nép véréből csörgedezik az ereimben. Még dán is, bár norvég és varég nincs, azok nem értek el oda, ahol az őseim akkor éltek.*a családi históriával sok idő ment el, de ezen keresztül is tanulta országa történelmét, mert a család bevándorolta a brit szigeteket, és csak aranyvérű családokkal lépett frigyre, de változatosan s ebben a történelem is segítségükre volt. Így nem lett Lucius se belterjes aranyvérű, amit többen nem mondhatnak el magukról ebben a kategóriában. De a padon helyet is foglal, ha már megengedték neki.*
-Legyen igazad, azt kívánom és sok sikert kívánok a terveidhez. De ez mindenképp jó, hogy ennyire konkrétan tudod mit szeretnél csinálni. Szerintem többen vannak, akik innen úgy mennek tovább, hogy még nem tudják pontosan mit szeretnének, csak sejtéseik vannak.*ez koránt sem szokatlan egy 18-19 évesnél, aki akkor kezd igazán élni, de már döntenie is kell a jövőjéről. A mosolyt viszonozza, jelezve, hogy vette a lapot, és azt is kifejezi, hogy ő bizony áll a nehézségek elébe.*
-Ezt még nem hallottam, bár az iskola történetével tisztábban vagyok. Nem is véletlen akkor, hogy nem hangoztatják mások annyira ezt az időszakot és történéseit. De kíváncsisággal tölt el ez az egész. *és bólintással is nyugtázza ezt, mert az ilyen történetek megfogják és Vargot is lebilincselve hallgatta. Majd eszébe ötlik a korábbi kalandja, amit kicsinek éppen nem nevezne az életveszély szempontjából.*
-Igen, már volt ilyennel dolgom, annyira nem is régen, pár hete. *mondja, de nem tér ki rá, azért hagyja a másikat dolgozni. Nehogy miatta ne legyen már teszt a másodéveseknek!*

//Fagyasztás//

Tárgy: Re: Belső kert 2012-08-20, 5:32 pm

*Ma nem volt kedve elmenni az iskola területéről, főleg, hogy ideje lenne valamit tanulnia is mondjuk toxicológiából, ha szeretne másodéves lenni a következő tanévben. A könyvtárból kikölcsönzött egy méretes könyvet a venomokról, és most azzal meg egy jegyzetfüzettel a hóna alatt sétál le a kertbe. Tépett szürke farmer van rajta, teniszcipő és hosszú, ruhának is beillő fekete ujjatlan felső. Haja eredetileg fel volt tűzve, de fele már kicsúszott a nem túl szoros kontyszerűségből, de ez cseppet sem zavarja. Megközelíti az első útjába eső üres padot és törökülésbe tornázva a lábait hátradől. Ölébe teszi a füzetet, majd szétnyitja a könyvet is és elkezdi olvasni. A venomok különösképpen érdeklik, már csak azért is, mert a méhekére és a darazsakéra allergiás. Egyszer már sikerült heveny mérgezésen átesnie, és kijelentheti, hogy nem volt kellemes fulladozni, és a kiütéseket sem tudta értékelni. A kígyókról is érdekes dolgokat olvas, bár az arca nem árulja el, miről is van szó a könyvben, túlságosan is közömbös képet vág az egészhez, pedig közben nem győzi elég gyorsan olvasni, hogy minél többet megtudhasson. Néha egy-egy szót is feljegyez a jegyzetfüzetben, csupa olyasmit, amit annyira fontosnak talál, főleg kulcsszavakat, amikről a lehető legtöbb jut majd eszébe. Teljesen belemerül a megerőltetőnek nem mondható tanulásba. *

Tárgy: Re: Belső kert 2012-08-20, 5:46 pm

*Mivel orosz lévén képtelen vagyok elviselni a hőt, de a mozgásigényem igen nagy, így ma repülés, és a kastély falain belül való bujdosás helyett felfedezőkörútra indulok, ugyanis úgy hallottam, hogy egy pici kis kert is található valahol az épületben, ahol talán kellemesebb időjárással találkozhatom. Öltözékem ehhez mért, egy fekete sportcipő és térdig érő nadrág van rajtam, ezek kívül pedig szokásos fekete pólóm hátul családom címerével, elől pedig a "Ruszki" felirattal, vörös színben nyomva. Nyakláncom mellkasom előtt himbálózik ahogyan a folyosókat járom ruganyos, ám mégis ráérős léptekkel, illetve bal csuklómon órám csillan az ablakokon beszűrődő napfényben, alatta családi pecsétgyűrűm sötétlésével, míg másik kezemen barátnőmtől kapott karkötőm, továbbá teleportgyűrűm. Övemen pálcám leng címeres csatom mellett, zsebemben pedig egy kis pénz pihen, ha esetleg utam mégis kivezetne, ahol étel-ital bizonyára kellhet egyéb javak mellett. A hőségre való tekintettel kissé nyúzott, bőröm fehérsége miatt sápadt arcom mogorva, de szemeim egészséges kéken csillognak kócos, fekete hajam mellett, így nyújtva egy kettősen energetikus és lustán félelmetes látványt. Egyszerűen csendre, sétára vágyom, s nem ártana néha az iskolában is szétnéznem, ugyanis sentinel is vagyok, mit szívem fölött hirdet kitűzőm. Ilyen formán érek egy kétes kinézetű ajtó elé, ami előtt megtorpanok félrebillentett fejjel, hogy felmérjem, aztán kezem zsebemből kihúzva megindítom, hogy benyissak, és a látványtól csodálkozva lépjek is be, hagyva, had csattanjon egy kicsit mögöttem a bejárat. Tekintetem végighordozom, majd pillanatnyi gondolkodás után állapítom meg, hogy ez bizonyára mágia, s a helyzetet elfogadva, még vállat is vonva indulok meg szemlélődve, mígnem egy ismerős, de rég nem látott arcot szúrok ki. Egyszerűen odasétálok hozzá, s minél közelebb érek, annál nagyobb lesz arcomon a pimasz mosoly.*
- Ugy latszik ismet el kell vennem töled egy könyvet? *nyitok is odalépve mellé, és nem érdekelve, hogy megengedi-e vagy sem, ha van hely mellette, illetve tudok szorítani, akkor leülök melléje könyvére nézve.*
- Mit olvasol? Erdekes? *kérdezősködöm tovább, így nyitva egy beszélgetést, ami remélhetőleg majd alakul is. Bár ellenkezője észrevehető, a kedvem a szokottól eltérően csak kissé borongós, tehát a társalgás egy darabig bizonyára gördülékeny lesz részemről.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-08-20, 6:13 pm

*Békésen üldögél a helyén, annak ellenére, hogy kissé hevesen lapoz néha, hogy megnézhessen egy-egy táblázatot vagy egyéb mellékletet, de a lényeg, hogy addig sem gyújt fel semmit. Néha mozdít egyet a lábán, amikor már annyira elzsibbadt, de egyébként teljesen leköti a toxicológia. Bár az árnymágiához nem fogható véleménye szerint, azért nagy szó, hogy ekkora érdeklődéssel bújja a könyvet, mert használhatónak ítéli. Először észre sem veszi, hogy társasága került. Összevont szemöldökkel, ajkába harapva lapoz először hátra, majd vissza, majd megint hátra, majd megadóan felsóhajt és nekilát a bekezdés újraolvasásának. Ekkor hallja meg a kérdést, de ujja tovább szalad a sor alatt, csak a vállát rántja meg. *
- Neked is szép napot. *szólal meg azért, de felnézni csak akkor néz fel, ha már ujjával egyidejűleg tekintete is a mondat végére ért, majd megrázza a fejét. *
- Mi? Na ez nem... nem. *motyogja maga elé kétkedve, ám mégis eltekint a mondat újraértelmezésétől, annak ellenére, hogy meggyőződése, hogy valami nem stimmel, vagy az adat régi, vagy nála hiányzik valami a képből ahhoz, hogy pontosan értse. Majd később visszatér rá. Kissé összeszűkül a szeme közben, fontolgatja, hogy most valami szépet vágjon-e oda a kérdésre, de végül inkább csak vállat von, jelezve, hogy nem érdekli túlságosan.*
- Venomok. Toxicológia vizsgára. *kulcsszavakban ennyi a válasz most tőle, hiszen nincs mit szépíteni. A vizsgaanyag sokkal érdekesebb lenne, ha nem lenne kötelező, de panaszra nincs oka, hisz érdekli az, amit tanul. Többnyire. *
- Gondolom, neked már megvan. *teszi még hozzá, miközben a jegyzeteivel jelölve, hogy hol tart, óvatosan összecsukja a könyvtári könyvet.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-08-20, 6:26 pm

*Tervem szerint hamar rátalálok a kertre, mit felmérve lépek beljebb, és konstatálom, hogy éppen kellemes az idő, tehát óhajom teljesült, öltözékem nem hiábavaló, de kedvem javul. Érdeklődésemet azonban hamarosan egy ismerős diák kelti fel, akihez odalépve telepszem mellé, és szólítom meg, de mint látom, nem igazán figyel rám, így szemöldököm kissé összevonom, s bár első gondolatom szerint kihúznám a könyvet kezéből, mégis csak kézfejemet fektetem a lapokra, hogy ne olvashasson tovább.*
- Beszelek. A könyv megvar. En nem. *közlöm vele kissé hidegen, de mégis nyugodtan, figyelmen kívül hagyva a mondatát. Részemről az udvariasságot csak az érdemli meg, aki tett is érte. A lány egyértelműen nincs a kevés kiválasztott között egyelőre. Mint hallom nem igazán érti ami kérdek, ezért egy fanyar mosollyal döntöm félre fejemet.*
- Nem emlekszel ram? Felfrissitsem a memoriad? *kérdezek rá csöppet pimaszul, s valahol azért sért, hogy nem emlékszik rám, mikor igen elszaladt velünk a ló, s én megjegyeztem őt. Nem fogom azonban a múltat felhánytorgatni, vagy ahhoz tartani magam, még érdekesnek mutatkozik a másik, tehát én is tartom magamat valamihez.*
- Da... de gyülölöm a toxicologiat. *rántom meg a vállamat és is kicsit, majd ha nem lökte el a kezemet, elvéve azt helyezem ölembe, és dőlök hátra kényelmesen, szememet a másikon tartva. Egy ideje nem láttam, érdekelne mi történt vele.*
- Reg lattalak... *jegyzem meg, hátha mesél, de ha megteszi, ha nem, nekem is akad feléje konkrét kérdésem, mégpedig barátnőm kapcsán, ugyanis múltkor is szóba került a kis vörös, most sem lesz másképp.*
- Hogy jössz ki Gingerrel? Talalkoztal vele mar felteszem... *mondom neki válaszát várva, kellemesen sütkérezve egy kicsit a napon. Karjaimat összefonva várom, hogy haladjunk előre, vagy egy kis beszélgetés bontakozzon ki, hiszen van időm.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-08-20, 6:50 pm

*Márpedig azt a pár szót már elolvassa, ha nekifogott, úgyhogy először csak szabad kezét emeli a levegőbe mutatúujjával jelezve, hogy egy perc, de már nem hagyják, aztán amúgy is leengedné. Szerencsére sem annyira hosszú nem volt a mondat, sem annyira érthetetlen, hogy ne sikerüljön befejezni. *
- Kész. Hallgatlak. *jegyzi meg most már felnézve olyan bűbájosnak nem mondható mosollyal, amitől gyengébb idegzetű egyének leghamrabb sírva fakadnának. Amennyiben Tarkh elveszi a kezét, akkor hamarosan össze is csukja a könyvet, úgy talán megóvhatja attól, hogy kikerüljön a kezéből. *
- Időpazarlás lenne. Egyébként is nehéz téged elfelejteni, Ginger szobatársaként pedig majdhogynem lehetetlen. *mondja megnyugtatólag, és reméli, hogy ezzel kiküszöbölt mindenféle kiselőadásszerű bemutatkozást. A neveket mindig megjegyzi, az arcokkal akad néha gondja, de mivel még egy ház és egy évfolyam tagjai is ráadásnak, ez sem jön össze. *
- Nahát... van olyasmi is, amit te szeretsz? *kérdezi kérdőn felszaladó szemöldökkel és érdeklődve pislogva a fiúra, bár hangjában némi gúny is lapul. *
- Meglepődnék, ha nem így lenne, mivel többnyire Gotlandon voltam. Ezért is vagyok lemaradva a vizsgáimmal... *mély levegőt vesz, majd kifújja és a könyvre pillant. Megtehetné, hogy kinyitja és folytatja a tanulást, de meggondolva Ginger miatt nem feltétlen akar ennél is ellenségesebb lenni, mégiscsak Tarkhról van szó. *
- Egész jól, már csak azért is, mert nem nyúlja le a könyveimet. Komolyra fordítva a szót örülök, hogy ő a szobatársam és nem valami üresfejű liba. *válaszolja maga elé nézve, és gondolkodik, tegye-e hozzá, hogy ha valakinek is elhíreszteli a fiú, hogy mégsem annyira antiszoc, mint gondolják, akkor elátkozza. Inkább lenyeli ezt, Gingert tényleg bírja, mert lehet vele beszélgetni és a cigis esettől eltekintve még csak piszkálni sem szokta. *

Tárgy: Re: Belső kert 2012-08-20, 7:01 pm

*Rövid úton társaságra akadok a számomra kiszemelt helyen, s a társalgás megkezdéséhez már pár szó mellett a könyvet is eltakarom, mire megkapom az áhított figyelmet, így csak bólintok, és kezemet is visszahúzom.*
- Miert? *kérdezek rá kissé döbbenten, szemöldökömet is felhúzva, bár talán a válasz egyértelmű, és arcomon látszik, hogy lassan, de biztosan összeáll a kép Ginger beszélőkéjét és mibenlétét illetőleg, ami miatt felejthetetlen volnék. A gúnyos kérdésre csak hasonló színvonalú mosoly a válaszom és egy biccentés...*
- A baratnömet, a sajat hazam targyait, a magiat, a repülest, az oroszokkal kapcsolatos temakat, a szep tajakat, a kepzömüveszeti remekmüveket, a zenet, a termeszetet... *kezdem el sorolni teljesen átlagosan, de egy idő után elhalkul a szavam, s ravasz tekintetem sejteti, hogy úgy gondolom, a másik is érti mire célzok. Nem sértődtem meg, ezért is érdeklődöm tovább, és mint hallom, kijönnek egymással a lányok, ezért is bólogatok lomhán magam elé.*
- Az jo. Ginger valoban jo lany. Talan a tanulasban is segit. *bökök fejemmel a könyv felé, s egy pillanatra elhallgatok, míg körbe tekintek. Fúrja oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon miért hagyott ki ennyi időt, így nem törődve az illemmel, megkockáztatva az indiszkrétséget fordítom feléje fejemet.*
- Mit kerestel te... ott? Gotizeben? *kérdem morogva, de ez a fajta fásultság nem a lánynak szól, egyszerűen ilyen a természetem. Közben pillantásom a jegyzeteire is letéved, és szintén figyelmen kívül hagyva az illemszabályokat, kezem oda is téved, hogy lassan elhúzva szemléljem meg írását egy darabon, míg válaszát hallgatom.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-08-20, 7:24 pm

- Miert, miert... tudod te.*válaszol, nem fogja részletezni azt, amit nem kell. Néha Ginger is emlegeti, miert ne tenné, meg aztán ha otthon van, néha még össze is futnak, bár erre különösen ritka madár volt a lehetőség, hiszen nagyon keveset tartózkodott itt. A nagy felsorolástól hátrahőköl, és megrázza a fejét. *
- Csak a tárgyakra voltam kíváncsi. A cruos tárgyak tényleg klasszak, bár a toxiocologiával nem értem, mi baj. *jegyzi meg, még mielőtt veszélyesebb területekre jutnának. Ginger szerencsére nem az, sőt ha őt nem ismerné, nagy valószínűséggel már minden szó nélkül elsétált volna, hajlamos az ilyesmire. Most viszont talán meglepő módon még egy halvány mosoly is bújkál a szája sarkában, véleménye szerint jobb szobatársat nem is kaphatott volna. *
- Az biztos. A tanulás viszont egyedül is megy, csak a dátumokkal vagyok megkésve. *egyértelműen rábólogat Ginger tömör dícséretére, a segítséget viszont még így is elhárítja, tanulni egyedül szokott és most is leteszi a vizsgáit, ha rajta múlik, egész jól áll már most a teendőkkel. Közben már szinte el is felejtette, hogy az imént Gotlandot említette, így meglepődik most a kérdésen. Felhúzza a szemöldökét és kérdőn néz, majd sóhajt egyet. *
- Még mindig nem értem, mit esznek az emberek az akccentusokon. Gotland. Svédország... ott lakik a nagybátyám, és többek között ezt kerestem. *fordít hátat a fiúnak, miután letette a lábát a földre a padról és megfogta a könyvet. Az feltehetően identitászavaros felsője alól félig kilátszik az egész hátát beborító tetoválás. Vár egy percet, majd ismét hátradől, felhúzva maga elé a lábait a padra. *
- Nehezebb elhagyni, mint egy nyakláncot. *rántja meg a vállát a rövid magyarázat mellé. Saját jószántából talán nem is vállalta volna be az egészet, de ha azt mondják, ez az egyik legjobb megoldás, akkor ez kell. *

Tárgy: Re: Belső kert 2012-08-20, 7:40 pm

*Csupán elvigyorodok a szavaira, de természetesen összeraktam magamban a képet, ahogyan én beszélek Gingerről másnak, úgy valószínűleg a lány is rólam, ami jól esik. Athalie-t úgy látszik nem zavarja a téma, még látom is a kis mosolyt, ami megbújik szája sarkában, mikor barátnőm szóba kerül, azonban hamarosan új téma kerül előtérbe.*
- Nem szeretek kotyvasztani. Olyan mint a fözes. Fözni nem tudok. Plusz, Alinox-ot egyszer megleckeztetnem... *elmélkedek a gonosz mosollyal. Az a lány véleményem szerint nem tudja hol a határ, és a feketemágus képző felemlegetése nem mentség a tetteire, az én szememben nem. Megkínzott lelkileg és testileg, a barátnőm képével játszott, éppen ezért fáj rá a fogam egy ideje, ahogy szerintem a többieknek is.* - Mi a velemenyed rola? *kérdezek rá, hátha ő is járatos a témában, bár mivel annyira nem látom az órákon, ezért kétlem. Csupán bólintok a szavaira, Cruris-es révén nekem is segíteni kéne neki, de ha Gingert visszautasította, akkor engem is vissza fog. Nem tehetek hát többet ezen a téren házamért. Ekkor azonban egy rögtönzött bemutató kerül előtérbe, így szemlélhetem meg a lány hátán lévő tetoválást, mire kissé félre is billentem a fejem. Esztétikus és szép, szeretem a sárkányt, de valahogyan nem értem az indíttatást és a másik szavait, ezért arcomon enyhe zavar látható, miután megszemlélem alaposan a tetoválást és felém fordul a lány.*
- Nem igazan ertem... tetovalast barhol csinaltathatsz. Ezert estel ki ennyi idöre? *húzom össze a szemöldökömet, mivel értetlenségemből fakadóan több részt elengedek a fülem mellett, vagy egyszerűen feladom a megfejtésére irányuló erőfeszítéseket. Érdekelne az indok, vagy a magyarázat, ezért is nézek a lányra kíváncsi kérdőn.*
- Szoval most egy darabon visszatertel... es mit csinalsz a tanulas mellett? Vannak mar... barataid? *incselkedek cseppet egy vigyorral, hiszen érzem, hogy ez kényes téma, de mégis figyelemfelkeltő, illetve saját értetlenségemről is elterelném a figyelmet. Ideje témát is váltani, hátha akad még közös érdeklődés. Én annyit meséltem, ő semmit...*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-08-20, 8:07 pm

- Főzni én sem feltétlen szeretek, de ezért is érdekelnek a természetes mérgek inkább.*válaszolja, hiszen a kígyómérget és társait is viszonylag egyszerű beszerezni, egy konyhai antitalentumnak biztosan, és határozottan jó őket ismerni. *
- Alinox? Nem ismerem különösebben... *tárja szét a kezeit. Az egyetlen következtetése az, hogy ha találkozott már vele és nem igazán emlékszik rá, azt jelenti, hogy nem kimondottan pszichopata. Fogalma sincs, mit tehetett a lány, de lehet, hogy hamar megtudja. Az órákon utóbb valóban nem volt esélye ott lenni, de erre vannak a jegyzetek meg a könyvtár is nagyszerű, megoldja. A tanulás a szocializálódással ellentétben sosem jelentett gondot. Közben ha már Gotlandról kérdez a fiú, részben megmutatja a látható eredményét ott tartózkodásának. Csak ezért valóban nem kellett volna odáig elmenni, úgyhogy megrázza a fejét a kérdésre.*
- Nem pontosan, inkább csak elindult a lavina azzal, hogy megszületett az unokahúgom, akit szintén súlyt a családi átok, a nagybátyámat meg eléggé érzékenyen érintette, hogy elveszítette a mágikus erejét, így megkeresett néhány nagyon jó átoktörőt és én lettem a kísérleti nyúl. Fogalmuk sincs, hogy kellene megtörni, de kaptam új zárat a régi helyett, mert apám ereje túl sok lenne nekem... dióhéjban ennyi. *foglalja össze a választ a kérdésre, igyekszik rövid és tömör lenni, közben meg ropogtatja az ujjait és néha megrántja a vállát akaratlanul is. Látszik, hogy bármennyire is azt akarja mutatni, hogy nem érdekli az egész, ez határozza meg az életét, amióta az eszét tudja és néha még mindig iszonyatosan tudja zavarni már csak a tény is.*
- Minden vágyam, hogy legyen, aki sajnáljon... naná, másból se állok, csak barátokból. *visszatér a megszokott közömbös arckifejezése, a cinizmusa viszont most inkább szól saját magának. Igaza lenne Takodának, hogy még mindig fogalma sincs róla, hogy milyen ember is valójában? *
- A tanulás mellett... hm... tanulok... *elhúzza a száját, változatos a napirendje, az biztos. *

Tárgy: Re: Belső kert 2012-08-20, 8:40 pm

*Több téma is felüti a fejét beszélgetésünk közben, így Gingert elhagyva lyukadunk ki a tanulásnál, szépen átvezetve a beszélgetés menetét. Szavaira csak bólogatok elgondolkodva, az állati mérgek engem is érdekelnek, ahogyan a természetes mérgek is, de ettől függetlenül nem fogom megszeretni a toxicológiát, már csak a tanár miatt sem.*
- Aham ertem... hat az arnymagia hasznosabb szerintem. Ez tul pepecselös, veszelyes, hiaba jok a termeszetes mergek, nem feltetlen arrol tanulunk. *felelem neki, s ha már az óránál tartunk, illetve a tanulás és tananyag ezen részénél, akkor Alinox-ra is szó terelődik, de sejtésem beigazolódik, minden gaztette ellenére a lány nem ismeri annyira tanársegédünket.*
- Hat... az ember szeretteivel szorakozik, lelki es fizikai fajdalmat okoz neki bemutatas gyanant. *mesélek picit morogva, de azt hiszem nem fogja meghatni a másikat. Éppen ezért terelődik a téma, s egy kis bemutató után, mialatt tetoválást szemlélhetek meg, már érdeklődöm is, de a válaszra szinte az állam is leesik. Érdekes... ez a családi történelem, ezért is hallgatom figyelmesen, megdermedve, de végül csak bólintok.*
- Milyen atok? *érdeklődöm tovább, mert nem véve figyelembe az illemet ismét, minél többet óhajtok megtudni, elvégre leköti a figyelmemet. Mint valami filmben, vagy könyvben. Más témát is felhozok, hogy ne legyen túl feltűnő a kérdezősködés, de cinizmusa nem bánt: csupán mosolygok rá, én is képes vagyok ilyesmi hozzáállásra, szerintem humoros.*
- Nekem sem kellettek baratok, de szerintem nehanyat szerezhetnel. Mar nekem is van kettö... fel ev alatt. Plusz egy baratnö. A mi fajtanktol ez szep teljesitmeny. *gondolkodom hangosan, de ez részemről csak javaslat, mivel ezt helytelenítem, ahogyan a következő válasza sem nyeri el a tetszésemet. Semmit? Kár...*
- Ki kene probalnod valami szorakozast. Turazni, vagy varazsolni. Kviddiccsel hogy allsz? *próbálok ismét témát találni. Ez kevésbé személyes, de mégis érdekes, megtudhatni a másikról egy-két dolgot, ezért kedvelem. Talán neki sem teher, nem kioktatni akarom, vagy a magánéletében turkálni.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-08-20, 9:29 pm

- Jó, az árnymágia a legvagányabb, amibe itt belebotlottam, de ez akkor is érdekes... bár lehet más lenne a véleményem, ha az órákon is lettem volna. *rántja meg a vállát, ezt nem fogja megtudni most már, könyvből viszont tényleg élvezi az anyagot. *
- Ja, hogy ő az a tanársegéd... megvan. Sajátos módszerei vannak... bár a nagybátyám is azt mondja, hogy mindent ki kell próbálni gyakorlatban, szerintem meg szadista, de túlélhető. *megvakarja a tarkóját közben, hogyha nem is vallja be, néha azért még vannak kellemetlen éjszakái, amikor álmában visszatér pár iszonyúan kellemes pillanat. Nem kell nagy empátia, hogy tudja, milyen érzés lehetett az szerencsétlen próbabáknak, amit az a lány csinált. Közben eljut a beszélgetés a tetoválásig, és azzal a meggyőződéssel beszél az átokról, hogy azt már említette a fiúnak. Gingernek biztosan mondta, arra emlékszik, de a kérdés azt mutatja, hogy Tarkhnak mégsem mondott róla semmit. Elhúzza kicsit a száját, már csak az átok gondolatától is, mint mindig, aztán újra megszólal. *
- Átörököltem apám mágikus erejét a születésemkor, viszont nem tudnám egymagam uralni. Szóval a sárkány és a többi zár nélkül enyhén szólva közveszélyes volnék. Nem nagy cucc... *vonogatja a vállát, pedig neki igen is nagy dolog, lévén, hogy az átoknak hála a család nőtagjai idejekorán szoktak elhalálozni nem éppen kellemes módon, meg amúgy is ez határozza meg az életét, de ezen túl tényleg nem tartja érdekesnek. Csak jó erős átok, nem különleges. *
- Gratulálok. *jelenti ki, most éppen mindenféle gúny nélkül, és maga elé mered, átfut néhány eseményen, majd visszafordul Tarkh felé. *
- Nem mintha beszámolóval tartoznék, de azért Gingerrel jóban vagyok és nem mindenkiből sikerült ellenséget csinálni. Basszus, nem kezdtem elég hatékonyan szemétkedni... *jelenti ki tettetve, hogy ez most mekkora felismerés, aztán sóhajt egyet, egy pillanatra az égre emelve szemeit. *
- Nem tudok úgy barátkozni az emberekkel, hogy közben tudom, hogy milyen veszélyekkel jár ez a hülye átok. Nem akarom, hogy sajnáljanak és nem akarom, hogy azoknak az embereknek miattam legyen baja, akik nekem fontosak. Tudom, hogy szánalmas... de Ginger is tudja. *még nagyobbat sóhajt, mint az előbb és hátradönti a fejét, hogy az égen bámulni tudja a felhőket. *
- Azért örülnék, ha ez nem jutna el másokhoz. *jegyzi meg még mindig az eget bámulva, végtére is a róla alkotott képnek van azért alapja is, csak önmagában nem ennyire ellenséges természet. Vannak pillanatai, amikor nagyra értékelne egy barátot ő is. *
- Szoktam azért a szigetre járni, nem kell félteni. A kvidiccsel meg... nem sok alkalmam volt játszani, nem egy emberre találták ki. *válaszol, majd egész váratlanul fordul ismét a fiú felé, abbahagyva az égbolt bámulását. *
- Van itt csapat egyébként? Fogónak az eddigi alkalmakon egész jól beváltam, végül is azt hiszem, menne. *nem látszik rajta valami nagy lelkesedés, de már az is nagy dolog, hogy érdeklődést mutat a téma iránt. *

Tárgy: Re: Belső kert 2012-08-20, 9:48 pm

*A tanulásról úgy látszik többé-kevésbé megegyezik a véleményünk, s bár én is egyedül tanulok, segítséget elfogadok, ha jónak látom - magiszter közbenjárását esetleg -, illetve a tárgyak közül nem rajongok annyira a Toxicológiáért, mint a másik. Talán mert órára járok, és ez is különbség köztünk.*
- Valoszinüleg. *biccentek egyet, s mikor szóba jön a tanársegéd, egy kis memóriafrissítés után már a lány is helyesel, mire ismét bólogatok. Egyetértek, de ha rajtam múlik... visszakapja egyszer még, és talán nem is olyan soká. Ekkor jön szóba egy érdekes téma, s mikor kíváncsiságom felszínre tör, már hallgathatom is a lány meséjét figyelmesen, mi megragadja gondolataimat és fantáziámat. Érdekes, de az egész jellem, amivel a másik bír az, úgy érzem valahogy illik az átok őrá és ő az átokra.*
- Ertem... bizonyara meg lehet fekezni. En a magisztert javasolnam. Keresd fel Ms. Valbraith-et, biztosan tud segiteni. *ajánlom neki, ugyanis képtelen vagyok elképzelni ellenfelet, helyzetet vagy mágiát, amivel ne tudna megbirkózni egy magiszter. Nem tudok mit hozzá fűzni, de azért látom rajta, hogy ő sem szívesen beszél róla, mégis az élete részét képezi, és hiába a tettetett közöny, belül igenis érdekli. Tovább lépve kerül szóba a barátság, és egyetlen szavára csak rajta pihentetem tekintetem próbálva eldönteni, hogy vajon hogyan is érti szavát, de végül többet is hallok.*
- Szerintem legyel magad. En is sok mindenkivel szemet vagyok, csak azzal vagyok kedves es udvarias aki szerintem megerdemli, es aki bizonyitott. En is utalok embereket, söt... magukat az embereket utalom. *vonok vállat, de valahogyan szeretném megnyugtatni őt egy kicsit, ezért is mondom el neki a gondolataimat, hátha a hasznára képes fordítani majd.* - Ettöl meg vannak barataim, pedig nekem is van sötet folt a multamban, ami több mindenkire veszelyt jelenthet, kivaltkepp Gingerre, ezt ö tudja, es vallalta... együtt vagyunk. Aki erdemes a baratsagodra, az kiall erted, es nem erdekli az atok, hidd el. Nyiss egy picit, de csak olyan fele, aki megeri. Meghalalja magat. *zárom le a témát egy rögtönzött monológgal a saját stílusomban. Inkább terelésnél döntök, s mint megtudom nem kell félteni, főleg kviddics terén.*
- Probalok egy csapatot összeallitani. Nincs bajnoksag, de ha lesznek csapatok, akkor igen. A fogora többen is palyaznak, jomagam, en orszagosban jatszottam, Felix es te. Egyebkent Ginger jatszik meg, Ezio es Tom, de tanitgattam Mikaelat, Serafinat, Carolt is. *sorolom fel eddigi teljesítményemet. Úgy vélem, hogy ezt szívesen növelném tovább, tehát szemem meg is csillan.*
- A Cruonak majdnem meglenne a csapata, ha Felix vagy te lemondanatok a fogorol, es mas posztot valasztanatok. En nem fogok a fogorol lemondani, mert csak abban tudok teljesiteni, a többiben nem vagyok formaban. Szivesen tanitalak, ha gondolod. Megtalalsz a klubbhelyisegben, vagy Gingeren keresztül. *hagyom rá, de úgy érzem itt az ideje menni. Megfelelő mennyiségűt beszélgettem, kicsit megnyílt a lány, és ezzel nem akarok visszaélni, jó lenne, ha nem erőltetnénk, nem lenne sok egyszerre. Majd még beszélünk máskor is, tehát lassan kinyújtózom, és felállok.*
- Majd meg talalkozunk, de nekem meg jaröröznöm kell. Priviet! *köszönök el tőle, és gyűrűm segítségével egyszerűen el is tűnök, hogy valóban azt tegyem, amit közöltem vele, azaz a folyosókon örjáratozzak.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-08-20, 10:25 pm

- Majd beszélek vele valamikor. *bólint rá, mert egyrészt nem csak Tarkh mondja ezt, másrészt meg a magisztra már tud valamennyit, az apja tájékoztatta, hiszen időnként ellenőrizni kell a varázslatokat és emiatt el kell mennie innen, például. Valahogy majd csak lesz, még akkor is, ha normális életre már hosszú ideje nem is gondol. A következő percben váratlanul kimondja azt, ami már hosszú ideje nyomja a lelkét, és ez nagyjából magyarázza azt is, hogy miért viselkedik úgy- ahogy, és azonnal vissza is szívná, amit mondott, nem beszélve arról, hogy legszívesebben elásná magát. sak egy fokkal lesz sápadtabb és szája szélét rágva bámulja az eget. *
- Kösz. *dünnyögi alig hallhatóan, de azért nem mondhatni, hogy legbelül nem hálás egy kicsit, hogy Tarkh nem röhögte ki, mert megtehette volna. A kviddics említése szerencsére más irányt szab a beszélgetésnek, és érdekesebbnek bizonyul a felhők lomha mozgásánál. Arca visszanyeri eredeti színét közben és érdeklődést mutat a téma iránt, sőt, mintha a szemében azért leheletnyi lelkesedés is csillogna, bár erre nem kell mérget venni. *
- Nem rossz, bár énem pályázok a fogói posztra, csak azt mondtam, hogy azzal eddig boldogultam. Egy gurkó sem okoz gondot, szóval akár az is jöhet. Egyszerűen csak eddig általában fogónak nyomtak be azzal a megokolással, hogy elég könnyű és gyors vagyok hozzá. *szólal meg egy fejrázást követően. Nem ragaszkodik semmilyen poszthoz sem kimondottan, inkább maga a játék érdekli, és hogy ezt fogóként vagy gurkókat hajkurászva teszi-e, mindegy, csak a kvaffal nem nagy barát. *
- Rendben. Kösz. *bólint, jelezve, hogy értette, és az sem kizárt, hogy majd felbukkan a kviddics miatt elég hamar, csak egyszer essen már át a toxikológia vizsgán, minden egyéb utána.*
- Szia. *köszön, bár a fiú már sehol sincs, aztán visszatér a könyv olvasásához még egy időre, mielőtt visszatérne a hálóba, hogy ott folytassa a tanulást. *

Tárgy: Re: Belső kert 2012-10-05, 5:53 pm

//toxicológia, 3. házi, ötödik rész//

*Kezdte azt hinni, már sose ér vissza az iskola épületébe, annyira lassúnak tűnt az út a révből az itteni kikötőig, toporgott is enyhén törelmetlenül végig, ám most beérve az épületbe egész elégedetten mosolyog. Eredményes nap volt ez a mai, talált zsályát meg ezerjófüvet, merő véletlenből felfedezett egy egész jó kis üröm-lelőhelyet, majd ha valami iszonyatosan keserűre vágyna netán, tudja hol talál alapanyagot, és a parkban talált kakukkfüvet is, igaz, az elvaduló fajtából, ami ahelyett, hogy felfele nőne, szétfolyik mindenfele gondozás hiányában. A gyűszűvirág azonban még hiányzik az összetevők közül, nem beszélve az állati elemekről, de az majd később, csak egyszer lássa, hogy talál-e itt ilyen dísznövényt, vagy vissza kell mennie egészen az Árny-hágóig, ahol talán akad néhány vadon növő példány, de arra sem venne mérget. Végtére is egy ilyen iskolában nagyon jól el tudja képzelni, hogy a dísznövények között nem egy akad, ami amúgy mérgező hatású, nadragulya tövet például már látott, így az sem lehetetlen, hogy ilyesmit találjon. Belép a kertbe a csokrával együtt, ami már mintha igányelné a vizet, vagy le fog kókadni lassan minden egyede. Ismét előveszi a növényhatározót, akármennyire satnya is, jól jön ilyenkor. Leül az egyik üres padra, leteszi a növényeit maga mellé, és fellapozza az utolsó betűrt sarokhoz nyitva ki. Ujját húzza a sorok alatt, úgy nézi végig a leírást. *
-Digitalis purpurea... útifűfélék, két éves, hegyvidéki... digitoxin... nem érdekel... Európa legnagyobb részén van, máshol dísznövényként fordul elő... oké. Durva levelek, lándzsaalakúak, hetven centi magas is lehet... fürtös harang alakú virág, ami... *motyog alig hallhatóan, csak úgy magának, nem igazán érthető az egész. Közben a képre téved a tekintete.*- De hisz ez inkább rózsaszín... *mondja ki hangosan, ami eszébe jut, és pislog a képre, majd vállat von. Érdekes, hogy mégis pirosnak nevezik. Kezében a könyvvel feláll, és körülnéz. A padok körül jó néhány virág található, amikből a magasabb, lándzsás levelű egyedeket figyeli. Először néhány olyanra sikerül ráakadni, amin apró fekete tojás alakú bigyók vannak, ez lehet a termése. *
~Csak legyen már egy, naaa... ~*egymáson keresztbe teszi az ujjait, ahogy átlép az egyik cserje mellett a másik padsor felé, aztán majdhogynem felújjong, de legaláb a széles vigyor megjelenik az arcán, egész csoport virág ágaskodik ott a cserje mögött, igazi látványosságként, mert ránézésre gyönyörű, éppen csak a szépségén túl tele van méreggel, amit ha kivonnak belőle, akkor szívritmuszavarokat okoz és aztán halált. Körülnéz, majd óvatosan letör egyet belőlük, bár végül is elég sok van amúgy is, és hamarosan elnyílik, és csak túlélik a többiek e nélkül is a látványt. Hozzáfogja az eddig megszerzett növényekhez a virágot és most már tényleg elégedetten vonul ki a kertből, fel a szobájába, ahol vízbe teszi őket, és jöhet a második felvonás: beszerezni a pókokat és a patkányokat, hogy aztán elkészüljön az elixír. *

Tárgy: Re: Belső kert 2012-10-14, 8:17 pm

*Sétálgatok a kastélyban miközben azon jár az agyam mit is csinálhatnék. Nincs kedvem kimenni ma inkább a négy fal között maradok. Elhaladok a bejárati ajtó előtt, melyet épp kinyitottak. Egy szél be is szalad rajta, mitől a fáklyák lángjai elkezdenek táncolni. Figyelem egy darabig, ahogy az árnyak táncolnak a tűzzel. Érdekes minták jönnek ki, de nem tud annyira lekötni, hogy egész este nézem. Meg persze nem is tudnám hisz mindjárt vége is lesz. Egy sóhajt engedek ki a számon majd indulok tovább lefelé.*
~Konyhába menjek vagy keresek más elfoglaltságot?~*kérdezem magamtól, miközben a lépcsőn baktatok lefelé. Nem válaszolok semmit csak megyek előre, ahova a lábam visz. A gyéren megvilágított folyosó következménye az hogy itt is elnyúlt árnyékok vannak. Bár ezek cseppet sem tudnak „lekötni” úgymint a táncoló árnyak. Olvasgatom a fejből fújt ajtókra felfüggesztet táblákat. Nem állok meg a konyha előtt inkább tovább megyek egyenesen egy nagy bükkfa ajtóig. Ott megállok egy pillanatra, mert nem tudom eldönteni, hogy menjek vagy maradjak. Rántok egyet a vállamon, mivel nem hiszem, hogy lenne jobb dolgom egy "szabadtéri" sétánál jelen pillanatban. Benyittok az ajtón hol a mélyzöld színek néznek vissza rám. *
~Áh ez tökéletes itt meleg van!~*csettintek egyet majd besétálok az ajtón mit magam után be is csukok. Egypár csillag és a hold halvány fénye van csak a plafonon. Nem add túl nagy fényt, de egypár perc után a szemem megszokja a sötétet és már megyek is előre. A folyó felé indulok el. Közben körbe pásztázom a zöld növényzetet a helységben. Nem mondom, hogy bele olvadok a környezetbe mivel egy fekete csőfarmer és egy fekete hosszú ujjú van ami önmagában még beleolvadhat de a vörös üstökömmel már nehezebben. A lábamon egyébként mint mindig egy fekete sport cipő található, mely most nincs össze kötve csak oldalra be van dugva a cipőfűző vége. Hamar elérem a kiszemelt helyet, vagyis a folyót. Lecsüccsenek ez egyik bokor elé törökülésbe és onnan hallgatom a víz csobogását. Hátra vettem magam a földre -nagy mázlimra nem vágom be a fejemet az ágakba-. Így elterülve becsukom a szemet és elképzelem, hogy ismét nyár van és még sok van hátra a vizsgákig.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-10-14, 8:46 pm

*Mozgásra van szükségem, megfelelő levegőre, de nem óhajtom a révész szolgálatait igénybe venni, hogy a mogorva öreggel csöndben ülve ringatózzak a haragos vizeken magamba szívva sós illatát. Unalmas, hosszadalmas, és bár lenne teendőm a másik szigeten, most megszavazok magamnak egy kis lustaságot, s a híreket tesztelve indulok el a feltételezett irányba. Mintha egy kertről regéltek volna, talán ideje volna megnézem, esetleg elég nyugodt ahhoz, hogy kinevezzem tanyámnak, vagy több időt töltsek ott. Öltözékem ezért egyszerű fehér tornacipőből, világoskék térdnadrágból és szintén fehér atlétából áll, nyakamban pedig kendő. Kiegészítő nincs rajtam, pénz sincs nálam, mivel nem tervezek sehova sem menni, egyedül pálcám van hátsó zsebemben. Ruganyos lépteimmel közelítem meg a célpontot, figyelve a menetirányra, s hamarosan meg is érkezem, hogy megszemlélhessem. Egy pillanatra állok meg, körbetekintve, végigmérve a növényeket, az elrendezést, majd elismerően füttyentek. Tetszik. Ezt mind mágiával hozták létre? Talán szorgosabban kéne tanulnom. Pár lépést teszek előre, most lassan, hogy kényelmesen tudjak szemlélődni, s másodperceken belül megpillantok valakit, aki remélhetőleg csendes, lassú lépteim miatt nem vesz észre. Egy ideig csak nézem, majd sikerül felismernem.*
~ Ashi... de jó volt a múltkori, bár ide nem tudnám eltemetni. Kíváncsi vagyok hogy áll hozzám. Kicsit bolondos... talán a hideg víz feldobná. ~ *húzódik gonosz mosolyra a szám, s már elő is kapom pálcámat, hogy gondolkodás nélkül harsogjam az igét, immár képzettebben, határozottabban, tehát ha nem védi ki, bizonyára sikerülni fog.*
- Mobilicorpus! *szegezem rá pálcámat, és fejjel lefele lógatva próbálom meg a folyóba ejteni magasabbról, de nem életveszélyes méterekről, vagy nagy sérülést okozó távolságról. Ha sikerül, akkor kacagásom tölti be a termet, s közelebb lépek, utóbbit akkor is, ha nem járok sikerrel.*
- Ismét találkozunk. *mondok csak ennyit karba tett kezekkel, ahogy felmérem a másikat. Nem akarok neki ártani, nincs róla jó véleményem, de nem mondanám, hogy utálom, vagy gondom van vele. Egyszerűen furcsa, de talán most jobban megismerjük egymást. Talán. Ez tőle is függ.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-10-14, 9:18 pm

*Lustán elterülve fekszem a fűvőn és hallgatom a folyó csobogását. Olyan jó idő van bent, hogy eltudom magammal hitetni a lehetetlent. Vagyis hogy még mindig nyár van és egy csomó időm van felkészülni az évégiig. Sóhajtva csukom be a szemet. Beszívom a tiszta levegőt melyet a növényeknek köszönhetek. Olyan jó érzés feküdni a füvön, hogy már az alvás és az ébrenlét mezsgyéjén járok, mikor egy hang üti meg a fülemet. Kipattannak a szemeim és már nyúlnék is a pálcám után.... csak az a baj, hogy nincs nálam. Így telibe kapom az átkot melytől fejjel lefelé kezdek el lógni. Felsikkantok és elkezdenék kapálózni, de ekkor már zuhanok is lefelé a vízbe. Hangos placsanással esek bele. Sikeresen megfordulok a esés közben ennek eredményében vízszintesen zuhanok bele. Felsikítok mivel hideg a víz. Kiúszok a partszéléhez és úgy meredek a tettesre. Felismerem, hogy ki ennek és egy kicsit meg is könnyebbülök, de a pulykaméreg meg marad.*
-Zaine! Gyere csatlakoz hozzám és néz meg milyen meleg is a víz.*mondom kedvesen, de egy kis gonoszság is kihallatszik a hangomon. Ha kartávolság közelében van akkor megragadom és belepróbálom hozni a vízben ami valószínűleg nem sikerül. Mérgelődve nézek a fiúra és közben azon gondolkozok mért is nem megyek ki.*
-De legalább nem ástál el...*morgom az orrom alatt. Közben veszek egy nagy lendületet és kimászok a vízből.*
-Egyébként meg élem én azt hogy mikor találkozunk nem ásol el vagy nem dobsz be a vízbe?!* gondőrfal nélkül neki szegezem a kérdést. Tudom, hogy múltok mikor beszéltünk elégé pörögtem és akkor a rosszabbik én nemet mutattam meg, de ettől most nem kellett volna bedobni a vízbe.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-10-14, 9:38 pm

*Utam lustaságból vezet most az általam nem rég hallott hely felé, hogy friss levegőt és természetes környezetet nyerjek az ósdi épület falai között. Ruházatom ehhez illő, amint haladok, s pár percen belül benyitok, hogy megszemlélhessem a számomra igen tetszetős helységet, és csodájára járjak, egészen addig, míg meg nem pillantok valakit. Ashi. Nem tudom, mi róla a véleményem, ártalmatlan lány, nem gonosz, de mégis esetlen, bolondos, és ez nem feltétlen válik az Ő, vagy kapcsolatai javára. Gonoszkás énem előtérbe helyezkedik, és pálcámat előrántva támadok rá orvul, mikor fekszik, hogy mosolyogva figyeljem hasztalan védekezését, mert pálcát sem ránt elő, amit furcsálok, de ettől függetlenül fejjel lefelé lógatva pottyantom bele a vízbe, ahova szintén sajátos módon érkezik meg. Ugyan közelebb sétálok, de elérni nem képes, és ha el is érne, erő kéne hozzá, hogy berántson, ami egy nőnek nehéz feladat, hiszen a capoueira miatt egyensúlyérzékem nagy. Őszintén nevetek rajta, de végül elhallgatok, hogy megfigyeljem mondandóját is.*
- Kihagyom, kösz. A te szokásod ilyen őrült helyzetekbe kerülni. *vágom vissza azonnal, nem durván, de mégis érezhető gőggel és határozottsággal. Talán én vagyok az erősebb. Kihasználnám? Igen. De sosem voltam erkölcsi bajnok, vagy jó fiú. Szavaira lassan csóválom meg a fejemet.*
- Igazán megtanulhatnád, hogy ez egy feketemágus képző. Mit vársz? *dörrenek rá, elvégre talán legalább pálca lehetne nála. Most gyakorolhatnék vele, de nincs mivel nincs rá lehetőségem, ezért ezt az ajánlatot hanyagolom, elég a jellemén és mentalitásán dolgozni egy kicsit.*
- Nem tudom... mikor nem leszel olyan környezetben, vagy felnősz végre. *adom meg a választ, s egyszerűen az egyik fa közelébe sétálok, hogy leüljek. A pálca még mindig kezemben, szememet a lányon tartom, úgy várok, hogy szólaljon meg, de ha megteszi, ha nem, nekem is van kérdésem.*
- Na mesélj, ki látta el még a bajod, míg nem találkoztunk? Milyen ügyletekbe keveredtél? *érdeklődőm, hiszen neki biztosan van egy-két jó története, amin okulhatok, vagy esetleg vidulhatok, pontosan az a személy, akit kerül az unalom. Meglátjuk, hogy mit felel a másik, ha egyáltalán felel, és nem mérges már rám.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-10-14, 10:22 pm

*Elkezdnék szundikálni mikor valaki megtámad és a víz felet fejjel lefelé lógat. Beleesek a vízbe mely elég hideg ahhoz, hogy felkiáltsak. Dühösen mászok a partszélre és onnan nézek a támadómra. Felismerem és kicsit meg is könnyebülők, hogy nem ásót el, de ettől még pont ugyan úgy dühös is vagyok rá. Próbálok nem mérgesen hozzá szólni, ami sikerül is. A válaszára csak fintorgok egyet. *
-Na gyere nem rossz a víz? De te tudod.*rántok vállat. Közben azon gondolkozok sikerülne-e berántanom a srácot. Valószínűleg nem emiatt nem is próbálkozok ezzel. A válaszára csak fújok egy kicsit.*
-Azt megtanultam már, de néha nem úgy érem magam, mintha fekete mágusok vennének körül. Otthon jobban lehet érezni... ~bár lehet, hogy a kivételekkel találkoztam eddig.~*mondom, de a végét már csak gondolom. Felnézek az égre hol ott vannak a csillagok és a hold. Becsukom a szemem miközben elmorgolódok magam előtt. Hirtelen kinyitom a szemem és ránézek Zainera. Minden kerítés nélkül neki szegezem a kérdés. A válaszába belepirulok. Kikászálódok a partra majd felállva közelítek a fiú felé.*
~Lehet, hogy igaza van és fel kellene nőnöm... főleg a testvérem véget..., de ha nem megy egyik napról a másikra~*gondolom és közben a fiú elé lecsüccsenek. Nem hívót igaz, de ez egy csöppet sem érdekel. A kérdésre felvonom a szemöldökömet majd ravasz mosolyra húzódik a szám széle.*
-Hát csak egy maffiázó próbált kinyírni, mert elloptam tőle a karóráját, aztán meg, meg akart fojtani egy polip, de a végén sikerül megölni. Ez valahogy olyan hogy ne másszon fára az ki nem tud úszni, mert elüti a villamos.*vigyorgok rá.*-Egyébként meg a jégkori miatt majdnem a gyógyítónál kötöttem ki...*sóhajtok egyet, de azért még mindig vigyorgok rá. Már kezd elszállni a pulykaméreg.*
-Na és veled mi van? Azon kívül, hogy ártatlanokat dobálsz a vízbe?*teszem fel a kérdést és közben kipróbálom szedni a szeméből a vörös tincseket.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-10-14, 10:39 pm

*Amennyiben esti sétám alkalmával most új felfedezésemet megzavarja a lány, így természetesen attól függetlenül, hogy mit gondolok róla, gonoszabbik énem előcsalogatva támadok rá, hogy a vízbe lökjem, majd elégedetten figyelgessem a reakcióját. Érdekes, az biztos, de nem feltétlen jó.*
- Nem megyek, én tudom. *morgom határozottan, elvégre másodszorra már nem humoros. Végignézem, ahogyan sikeresen kijön a vízből, és teljesen vizesen kezdünk beszélgetésbe, amit én nem bánok, bár nem érdekel a lány ilyen téren, de Ő bizonyára fázik, vagy kellemetlen neki.*
- Akkor nem tudom mi van veled, elég kemények az órák, a közösség és a helyszín. Szerintem lehet érezni, hogy ez egy feketemágus képző. *felelek neki teljes nyugalommal, és azon gondolkodom, hogy vajon ez neki miért nem tűnik fel. Miért van itt egyáltalán? Mintha mesélte volna... azóta már nem emlékszem, de nem kérdezem meg újra, modortalanság volna most, annyira pedig nem érdekel.* - Talán ha bejárnál órákra, akkor jobban éreznéd... *teszem hozzá. Komolyan én mondom ezt? Érdekes, nem mindenem a tanulás, de ettől függetlenül tanácsolni tudok, bár nem az én házam tagja. Én is megtanultam a viselkedés egy fokát, ő is képes rá. Meglátjuk, használ-e a tanácsom. Ezek után ülök le, hogy egy kicsit élvezzem a környezetem, de a lány hívás nélkül csatlakozik, igaz, hogy azért hozzá szólok. Meséjére felvonom a szemöldökömet... tudtam én.*
- Jobban is kifejthetnéd mindet... *utalok rá, hogy azért megmagyarázhatna egy-két okot és okozatot, érvet, tényt, de bizonyára ő is érzi, hogy bővebb kifejtést szeretnék, mert őszintén érdekel. Persze lehet, hogy nevetni fogok, de ezt nem tudhatja. Még én sem tudom. Azonban egy mondata kifejezetten felkelti érdeklődésem.*
- Miért loptál? *kérdezek rá konkrétan. Ő is érdeklődik, de egy pillanatig nem felelek. Van pár történés amit mesélhetnék, de nincs hozzá köze, olyanhoz amihez pedig lenne, jelen pillanatban nincs, így megvonom a vállamat, hozzátételét pedig válaszra sem méltatom. Csak őt dobálom. Mert engedi.*
- Elgondolkodhatnál azon, hogy vajon más engedi-e hogy bedobjam a vízbe, és utána csurom vizesen leül-e mellém nyugodtan beszélgetni. *jegyzem meg, és azt hiszem teljes választ adok. Én kérdeztem, most ő jön, neki kell felkelteni az érdeklődésem, mert különben csöndben fogok maradni, vagy elmegyek, bár ez nem valószínű. Miért én menjek el?*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-10-14, 11:21 pm

*Csurom vizesen kimászok a folyóból és hallgatom a válaszát. Nem nagyon lepődök meg amint mond, mert jó érvek és valahol ezt a választ is vártam. Nyitnám a számat hogy válaszoljak, de inkább csak sóhajtok egyet. Jobbnak látom, azt a lehetőséget, hogy ne vitázzak vele.*
-Én mennék órákra csak... áh, a következőkre már tényleg be kéne menni.~De ha olyan bocsél az időérzékem, hogy napokat keverem? Régen azért volt segítségem ilyen téren~*gondolkozok el és rá jövők, hogy kicsit több felelősséget is vállalhatnák. Bár az utóbbi órákon bent voltam szóval nem mondhat semmit. De ha nem járok órára tutira nem leszek másodikos. Mikor megkérdezi mi történt velem mostanában elvigyorgok és elkezdek egy történetet mesélni melyből egy szó sem igaz, de jónak hangzik. Mikor kéri hogy fejtsem ki jobban elkezdek nevetni.*
-Időért, hogy több időm legyen. Amúgy meg kifejtem én neked szívesen csak nem lesz igaz mivel, nem történtek meg egyik sem, vagyis csak a jégkoris eset. Na szóval Olaszországban jártam Szicília szigetén, és elhatároztam, hogy körbe nézek. El is indultam csak hogy nem voltam egyedül és a társam nem akart jönni. Így kiegyeztünk abba, hogy vissza érek fél négyre. Igen ám csak nem vittem órát és nem tudtam az időt. Ekkor találtam a földön egy órát amit elvettem, mert nem láttam sehol sem a gazdáját. Minden jó elsétálgatok és fél háromkor indulok vissza felé, már az órával a kezemen. Mikor odaértem ahol az órát találtam egy férfi keres nagyon valamit. A kezében pálca volt, de volt rajta pisztolytáska is. Úgy gondoltam jobb lesz kikerülni. Kikerülöm mikor hirtelen megszólít és elkezd nekem hadoválni az óráról ami rajtam volt. Nézek rá nagy szemekkel ekkor rám szegezi pálcáját és elkezd támadni. Védekezek én ahogy csak tudok. Hamarosan a pisztoly is előkerül. Ekkor nyúl szívűvé válok és befutok a vízbe. Beúszok és figyelem ahogy az öreg mérgelődik. Ekkor jön a polip ki lehúz a víz alá és próbál megenni. Fejére próbálok vágni, de nem nagyon sikerül. Nagy nehezen valahogy sikerül a felszínre kerülni ahol már tudtam átkot szórni rá és kitudtam úszni. Enni volna.*Mondom vigyorogva és remélem nem néz hülyének. Bár nem lepne meg fel teszem én is a kérdés hogy mi van vele, de nem kapok rá választ. Nem firtatom inkább.*
-Ő izé én csak azért hagytam magam mert fent hagytam véletlen a pálcámat... tudom hülyeség volt.*darálom el gyorsan. Tiszta libabörös lesz a kezem és a lábam, mert elkezdek kicsit fázni.*
-Van kedved valami melegebb helyre jönni vagy csak átmenni egy kicsit a konyhába?*nézek rá csillogó szemekkel, mert őszintén nem mennék egyedül most sehova vagyis mennék, de jobb társaságban.*
-Na és voltál a síromnál mióta elpróbáltál oda ásni?*teszem fel a kérdés. Remélem tudja miről beszélek.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-10-14, 11:38 pm

*Köszöntőm után, mely annyira nem nyeri el a lány tetszését, mivel csurom vizes lesz támadásom után, beszélgetés alakul ki közöttünk. Már amennyire lehet annak nevezni, hiszen én inkább részemről egyszerű csipkelődésnek mondanám, Ashi pedig most is hozza a formáját. Talán valamit sikerül kihoznunk ebből, ám ez tőle is függ, én szkeptikusan állok hozzá és a barátkozáshoz is.*
- Te tudod. *rántok vállat, csak felhívtam rá a figyelmet, engem nem érdekel mit kezd magával, ő senki nekem, magának tartozik felelősséggel. Nem fogok a tanulásról ódákat zengeni, mert én sem kedvelem, hamis volna. Remélhetőleg elég nagy, hogy felfogja és maga döntsön.*
- Vicces... *morgom, aztán elhallgatok, hogy meséjét figyeljem, mi először elég hihetőnek hangzik, mindennapos esetnek néhány buktatón kívül, aztán átcsap irreálisba, de számomra humortalanul, tehát nem nevetek a lánnyal, egyszerűen nem értem őt. Nagyon más világ, ami nem hat meg engem.*
- Miért találtál ki ilyet? Ez nem igaz. Megspórolhattál volna magadnak egy kis beszédet. *mondom, elvégre én csak az igazságra vagyok kíváncsi, esti mesékre nincs időm, nem is érdekelnek. Akkor rá sem kérdeztem volna, így picit sértve érzem magamat, mintha ostobának néztek volna. Következő mondata sem hat meg igazán. Tanuljon meg magára vigyázni.*
- Magadnál kéne hordani... én is magamnál hordom, pedig nem vagyok jó belőle. *vonok vállat. Nem fogom túl magyarázni, sem feleslegesen beszélni, elég kevés a közös témánk. Látom rajta, hogy fázik, de gonosz vagyok. Alapból nincs kedvem sehova menni, de ha el szeretne indulni, akkor nem fogom megakadályozni benne, viszont én nem tartok vele.*
- Nekem jó itt. *mondok ennyit, mikor ismét meghallok egy kérdést, mire már a szemeimet forgatom. Nem, nem voltam ott, bár talán kéne menni... az a hely tetszett nekem, fel lehetne dobni. Ezen majd később gondolkodom. Lis-el.*
- Nem. Téged elkapott Bloody Mary? *teszek fel hasonlóan ostoba kérdést, de csak hogy érezze, milyen irreális az egész. Bizonyára örömmel fog válaszolni, kinézem belőle, hogy komolyan veszi a kérdést.*

//Fagy.//

Tárgy: Re: Belső kert 2012-10-17, 6:23 pm

//NRT-Illya és Ambrus-2012.10.17.//

*A finn leányzó kettesével szedve lefelé a lépcsőfokokat, rohan a belső kertbe. Rohanásra ugyan semmi oka, hiszen még nem küldte el az üzenetet, amit akart, de hát olyan jó sietni és majdnem legurulni a lépcsőn. Mielőtt belépne a kertbe, egy papírfecnit kötöz famulusa lábára, melyben egy üzenet áll, szerelmének címezve.*

"Szia Szívem!

Nem tudom, mennyire érsz rá most, de ha ráérsz, gyere le a belső kertbe.
Van egy csomó mesélnivalóm, meg hiányzol is.
Szeretlek!

Illya

Ui.: ha nem jössz, üzend meg Orceyiával"

*Miután útjára engedi a madarat, ő maga a kertbe megy, s kényelmesen elnyújtózik az egyik padon, mint egy hajléktalan. Persze kit érdekel a benyomás, ha kényelmes? Megigazgatja fekete nadrágját, pulcsiját pedig feje alá teszi. Noha átlagembernek hideg van egy szál topban és farmerben, ő északi lány, így neki ez még nem számít hidegnek.*

» Udvar és kert