Véres Pokol Vámpírklub

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-01-24, 11:30 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2013.01.24.//

*Nincsen jó hangulatom, de néha nekem is lehet ilyen napom, ami cselekvéseimben, kinézetemben, gondolataimban és hanghordozásomban is megnyilvánul. Gyorsan szögezek hát fához egy pincérnőt, hogy így kapjak egy pohár vért, illetve késemet vissza, s annyira el vagyok foglalva magammal, hogy észre sem veszem a lányt, csak mikor ölembe huppan. Döbbenten tekintek fel rá, bele azokba a gyönyörű szemekbe, de aztán széles mosolyra is húzódik szám.*
- Üdvözöllek Aideen! *hajtom meg kicsit fejemet oldalra, ám hiába fészkelődne, nem engedem el ölemből. Mit gondolt? Következő szavai viszont nevetést csalnak elő belőlem, míg a kés utószor áll az asztal lapjába, és a pohár is ott landol, csúszva rajta egy kicsit. Közelebb hajolok a lány nyakához, de nem érek hozzá, csupán leheletem érezheti bőrén, illetve hallhatja lélegzetemet.*
- Ez azért van, mert bódító az illatod. *dörmögöm fülébe, aztán távolodok el tőle, hátradőlve. Karom közben derekára vándorol, s bár nekem is volna egy-két mondatom, így közölnék vele pár gondolatot, amik egy ideje fogalmazódnak bennem.*
- Múltkor elég hamar távoztál... ugye nincs gond? *vonom fel szemöldökömet, viszont a következő amit hallok, sikeresen hozza vissza arcomra a komoly kifejezést, s dermedek is meg egy pillanatra. Én várhatok, azonban neki bizonyára fontos a mondandója, de addig semmit nem teszek, míg nem hallgatom végig.*
- Ez nem hangzik jól... mi történt? *kíváncsiskodom, közben pedig egyszerűen kezdem el egyik kezéről, majd a másikról húzni le a kesztyűt, mert szeretném a bőrét is érinteni, az apró kezeit, érezni a finom tapintását. A tekintetem egyelőre nem viszem le, bár ez hamarosan meg fog történni...*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-01-24, 11:48 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2013.01.24.//

*Mindenképpen meg szeretném találni Azraelt, ezért is jövök a klubba, ugyanis ismerem annyira, hogy tudjam, időnként erre található. Kedveli ezt a helyet, ahogy a többi vámpír is és mivel Noelt nem látom sehol, kissé meg is nyugszom. Valószínűleg nem tűnne fel nekem, hogy merre is van kedvesem, de a pincérnőnek hála kiszúrom őt, így érkezem meg tőlem szokatlan módon lazán az ölébe, de most jó valahogy a védelmében lenni, mert azt hiszem, hogy most van rá igazán szükségem. Mint érzékelem, nem leszek kiengedve kezei közül, tehát maradok is, onnan téve egy kis megjegyzést az itteni viselkedésre, majd végül bele is remegek Azrael tettébe.*
- Ha így csinálsz, akkor mindig zavarba hozol. *suttogom is halkan, mivel annyira közel van és nyakam ingerlése pedig mérgét követeli, amit el kell fojtanom magamban, hiszen megbeszéltük, egy ideig nem fog fogyasztani belőlem. A kérdése viszont nem lep meg, tényleg gyorsan távoztam akkor, így sütöm le szép szemeimet is.*
- Ne haragudj rám, csak fel kellett dolgoznom azt, ami akkor történt. Nekem még soha, egy férfi se mondott ilyet, át kellett értékelnem magamban és letisztáznom a dolgokat. De nincs baj, csak új ez az egész, ezek az érzések, ugye megérted, *simítok is végig a borostás arcon, majd végül kibököm azt is, amiért őt kerestem. Most nem azért, mert vele akarok lenni, hanem mert muszáj, tudnia kell, hogy veszélyben van, akár csak én, viszont ahogy kezeimről elkezdi leszedni a csodálatos selyemkesztyűket, úgy sóhajtok fel és meg se szólalok addig, amíg bal kézfejem meg nem mutatkozik, rajta az N betűvel, illetve mellette egy harapásnyommal. Én csináltam, ahogy azt Noel kérte és bár ember szemmel nagyon élethű, egy vámpírt szerintem nem tudnék átverni vele.*
- Találkoztam Noellel... Én nem értem, haragudott rád és azt mondta, hogyha engem bánt, azzal fájdalmat tud okozni neked. Azért, mert ittál Vixiből, aki az övé. Azt mondta, hogy ilyet nem szabadott volna tenned. Én próbáltam jobb belátásra téríteni, de egyszerűen nem ment és megtámadtam. *sóhajtok is fel, de nem, nem maradok csendben, el akarok mondani mindent, ami történt, így most szép, jobb csuklómat emelem fel, melyen már semmi seb nem látható.*
- Eltörte a jobb kezem... és nagyon fájt, de azóta a gyógyító segített rajta és... *itt Azrael szemeibe nézek.*
- Ivott belőlem, ahogy te is az ő párjából. Ezt a jelet pedig meg kell mutatnom neked, addig nem tűntethettem el, azt akarta, hogy lásd, ez valami üzenet lehet... *én nem értettem, hogy mi ennek a lényege, de Noel azt mondta, hogy Azrael ha ezt látja, már tudni fogom. Az N betűn látszik, hogy mély a vágás, hogy valami nagyon éles dologgal ejthették és sejtheti a férfi, hogy nem volt kellemes az érzés. Mindenesetre picit remegve nyújtom felé most már jobb kacsóm, hogy megvizsgálhassa, ha szeretné, ott a harapás is, tehát minden bizonyíték.*
- Annyira sajnálom, de nem voltam elég gyors, elég erős, csak utána... amikor elengedett, de aztán mégse. Akkor sikerült csapdába ejtenem, és elfutottam, Morrigannel. Viszont meg fogja bosszulni, bántani fog, éreztem a gyűlölelét, meg fog ölni és én annyira félek. *bújok is hozzá picit remegve a másikhoz és bár tudok az egyességről, de hirtelen szaladtak ki számon a szavak, így gyorsan módosítom is.*
- Vagy mivel nem ölhet meg, rosszabbat tesz. *nyelek is egy nagyot. Félek tőle, nagyon, jobban, mint eddig bárkitől, mert az a harag, ami a vámpír szemében tombolt... Így is veszélyes volt ide jönnöm, de muszáj volt találkoznom Azraellel.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-01-25, 12:30 am

//NRT: Aideen és Azrael - 2013.01.24.//

*Egyedül töltöm most időmet egyik kedvenc helyemen, némileg zilált állapotban, hangulatom miatt. Mogorván cselekszem, de hamarosan csomag érkezik ölembe, melyre csak ekkor figyelek fel, ám sikeresen csal mosolyt arcomra. Nem értem magam, de valahogyan másképpen érzem magam a lány közelében, s ez jó nekem. El is felejtem tehát nyűgömet, de ölemből ennek örömére nem engedem el, még suttogok is a számára, köszöntésem után.*
- Talán az a célom. Szeretem nézni, milyen hatást váltok ki belőled. *görbül ajkam csücske finoman, gonoszkás éllel. Azért kérdésem volna a számára, fel is teszem neki, de a válaszára gondolkodóba esem, míg tekintetem gyönyörű vonásait kutatják. Persze, tudom én, hogy mit vállalok azzal, hogy Aideent ismerem el a páromnak, de úgy érzem megérett a kapcsolatunk erre.*
- Akkor szokj hozzá, hogy ezt mondják neked. Természetesen megértem. *vizsgálgatom tekintetét kíváncsian. Én is ki fogom belőle csikarni azt a szót, de nem most... Engedek a simításnak, viszont kezét keresem már, s mikor a megfelelőhöz jutok, a kesztyűt távolítva el láthatom meg a sebet, és az N betűt. Egy pillanatig döbbenten meredek rá, aztán a meglepetés elmúlik, helyét harag veszi át, s érezheti a lány is, hogy két ujjam szorítja a csuklóját, de csupán pár másodperc erejéig, mert bár fejem lehajtva, meg sem mozdulok, ettől függetlenül agyam zakatol. Noel. Értem én... illetve, nem. Mély levegőt veszek, dermedt vonásaim keménységet sugároznak, viszont még mindig nem pillantok a lány felé, csak hallgatom, ám valahol tudat alatt fogom fel a szavakat, mert zúgásként hatnak fülemnek, gondolataim pedig mindent el is nyomnak, míg folyamatosan tartom a kezét.*
- Vixilient megvigasztaltam, amikor nem volt itt Noel. Vixilient megmentettem itt, mikor szét akarták tépni. Vixilienre vigyáztam, és tiszteletben tartottam Noel tulajdonát, míg az nem döntött úgy, hogy nem szándékozik többé az lenni, és fel nem kínálta nekem magát. *hangzanak szavaim magamba fojtott dühvel. Mit képzel? Mit képzel Noel, mit képzel Vixilien?! Nem... nem, Azrael, a te előnyöd pontosan abban van, hogy nem vagy arrogáns, de mérhetetlenül ostoba, mint Noel. Uralkodj magadon! Szinte már apró remegések futnak rajtam végig, ám ekkor... bérgyilkos vagyok, értek az emberi anatómiához, hiszen a kínzást úgy kell folytatnom, hogy pontosan elég legyen, de senki ne halljon bele. Ez a seb pedig... ez nem fog nyoma. Igen, gondosan van rá ügyelve, hogy így nézzen ki, de egy vámpír szeme éles, többet lát, s ami egy halandónak tökéletes, az nekem barbár másolat. Nem egyszer néztem meg áldozataim nyakát, szeretem látni a művemet.*
- Hű... ez most komoly? Humora nincs, hogy Z betűt vágjon bele, de annyi esze még igen, hogy nagy betűvel írja le a saját nevének kezdőbetűjét. Bizonyára azt hiszi, ez gáláns, de igazából átgondolatlan, és határozatlan. Tegyük, vagy ne tegyük, ha pedig nem tesszük, jobbat találjunk ki. *engedem el a lány kezét mogorván, s a poharamért nyúlok. Talán közben rájött, hogy nincs igaza? Hogyan szerzett erről tudomást egyáltalán? Vixilienben ennyi sincsen... nem baj, nekem humorom is van, okosabb is vagyok, és elegánsabb. Értem az üzenetet, de ha nekem levél jött, neki is az fog menni. Gondolataim közben Aideen tovább beszél, azonban nem válaszolok, csak figyelem őt, s mikor ő is az üzenet voltára ébred rá, akkor szólalok csak meg, miután kezem ügyében törik el a pohár, szépen vért folyatva ruhánkra és az ülésre. Nem tetszik, hogy bántotta Aideen-t.*
- Nem haragszom rád, mert nem ivott belőled. Ügyes seb, gondolom nem magad miatt csináltad. Noel tudhatná, hogy tökéletesre nem sikerülhet egy halandó keze által... annyi esze nem volt, hogy ő maga csinálja meg? Akkor talán még fel sem tűnik... ő többet lát, ügyesebben mozog, ostobasága most a tervének sikerébe került. *jelentem ki határozottan, és nem érdekel, mit állít a lány. Szépnek szép, de nem tökéletes, lehetetlen kérés, hogy pontosan mintázza az egészet. Végül felsóhajtok. Újabb gond. Számoljunk... Victoria nem ellenséges, Arthas és Noel viszont igen. A többi el van magában...*
- Tüntesd el. Tulajdonképpen... ha meg is harap, nem tehettél volna róla. *fut tekintetem a tömegre, de hirtelen annyi problémával kell küzdenem, hogy nem tudok egyszerre mindenre koncentrálni. Végiggondolni a történteket, nem vérben ülni, és most még Aideen-ből is ijedtség tör ki.*
- Aideen... kedvesem. Sssh... *simítok végig arcán, majd nyúlok álla alá, s fejét emelve meg kicsit ösztönzöm arra, hogy a szemembe nézzen, aztán úgy mosolyodok el. Az első most ő, és ami zavar, hogy baja esett, ha megharapták volna, az csak utána jönne... Végül magamhoz ölelem, közelebb húzom, és hagyom, hogy a vállamra hajtsa fejét, úgy simogatom haját.*
- Nem kell félned Noeltől. Nem fog bántani, elmondjam miért? Ha megölne téged, azzal rengeteg olyan dolgot érne el, ami nem csak neki, de senkinek nem jó. Vagy az iskolád vezetői, vagy Demetrius ölné meg, mert tudomásom szerint Noel nem az ő gyermeke... háborút robbantana ki a vámpírok és a varázslók között, ha pedig ő meghal, akkor a drága Vixinek is fájdalmat okoz. *kezdek bele, s ez nagyon nyomós érv. Gyakorlatilag mindenki a halálát lelné, én is, az összes vámpír, talán néhány varázsló, de ezzel semmit nem érne el. Amiben pedig biztos vagyok, hogy Noel lenne az első, a hullák között. Aztán jövök én a képbe.*
- Vixilien nem tudom, hogy gondolta ezt, de az ajándék késével vágom ki a nyelvét, hogy többet ne beszéljen. Noel pedig... lebecsül engem. Meglátjuk, hogy ki a jobb. Rosszabbat nem tehet, majd én megvédelek. Hozzám gyere, Morrigan legyen a közelben, és este ne gyere ki... vagy legyél készenlétben. Biztosan van varázslat még a tarsolyodban... hiszen őt is elintézted. *nézek a szemébe, magyarázva neki pár dolgot. Azt nem tudom, hogy ezt hogyan szedte ki Vixilienből, vagy ő mondta-e el, de ha meg is tette, akár kényszer hatására... dolga lett volna, hogy Noel lelkére beszéljen, és elmondja, hogy én tisztességesen viselkedtem vele. Aideen bánta? Fogja még sok más személy is...*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-01-29, 7:02 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2013.01.24.//

*Szerencsére sikerül rálelnem Azraelre a klubban, méghozzá úgy, hogy Noelt nem látom. Nem is húzom tovább az időt, ölébe csüccsenve hívom fel magamra a figyelmet, de tetteit továbbra is képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni, így pirulok is el egy kicsit, majd engedek is a kérdőre vonásnak, hiszen jogos, én is tudom. Mégis, akkor és abban a pillanatban úgy éreztem, hogy muszáj mennem.*
- Majd idővel bizonyára hozzá fogok. *mosolygok tovább édesen, de mindezen kellemes pillanat véget ér akkor, amikor a kesztyűk lekerülnek a kezemről és én beszélni kezdek. Érzem a szorítást, de tudom, hogy mindez csak a hirtelen kialakult düh eredménye és bár másik kezem nyugtatólag Azrael kezére helyezem - arra, amelynek ujjai szorítanak engem -, és talán így érzékelni fogja, hogy nem kéne fájdalmat okoznia. Mindenesetre nem hallgatok el, szeretném, hogyha mindent tudna, ami történt. Eddig is őszinte voltam hozzá, ez később se fog változni, én nem vagyok olyan lány.*
- Én nem is értettem, de ezek szerint ő Téged hibáztat. Sajnálom. *sütöm le szép szemeimet, mintha én lennék mindezért a hibás, de ez után a harapásra térek rá. Talán jobban teszem ezt, mert nem szeretném ezt a dühöt tovább érzékelni és bár lehet, hogy fel fog fokozódni, mégis, megpróbálok tenni ellene valamit és legnagyobb szerencsémre észreveszi, hogy nem Noel okozta számomra a sebet. Szeretném, ha tudná, hogy én tettem, de ezt a parancs miatt nem mondhatom el és igyekeztem rendesen leutánozni a fogak nyomát, de természetesen ez nem sikerült. A pohár viszont széttörik, én hirtelen ugrok meg picit, de a férfi ölében maradva és nézek is végig ruháinkon, na meg arcomra és kezeimre is került egy kis vér. Picit undorodva nézek végig magamon, nagyot nyelve, nem szeretem az ilyesmit.*
- Ez olyan, mint valami vérfürdő... *dermedek meg, mert eddig nem gondoltam volna, hogy Azrael az ilyen jellegű dolgokat is normálisnak találhat, hogy én vérben... áh, inkább nem gondolok hülyeségeket, ez csak véletlen volt, csak a düh jött elő belőle. *
- Ha elkapott volna, rosszabbul jártam volna, de szerencsére sikerült megúsznom. *sóhajtok fel halkan, hiszen tényleg gyors voltam, most időben varázsoltam és valahol büszke is vagyok magamra ez miatt, de a vér egyre jobban zavar, amely körülöttünk, rajtunk van. Az apró parancsot viszont értem és most ösztönösen cselekszem, jobb kezem bal fölé kerül, így gyógyítom be kezemet most már, tehát az N betű eltűnik, mintha soha ott se lett volna, már csak szép kis kezem marad ott. Mivel Azrael látta az üzenetet, ezért el szabadott tüntetnem a nyomokat. A kiborulás viszont elér, ez az egész, Noel, most pedig ez a sok vér, tehát oda is bújok a másikhoz és miután elengedi arcomat. Hiába nyugtat, egyelőre még nem sikerül ezt elérnie nálam.*
- Akkor nem öl meg, hanem máshogy bánt, akármit tehet velem, te nem vagy mindig itt. *nézek bele lassan a szemeibe, miközben ő tovább beszél, én pedig fejemet rázom meg lassan. Azrael tényleg nem érti, hogy miről beszélek?*
- Én nem fogok elbújni előle, nem akarok félni senkitől se. Ez így nem megoldás, te is tudhatnád. Kinőttem már abból, hogy rettegésbe éljek azért, mert esetleg bántani akarnak, egyszerűen elegem van belőle. Ha akar, akkor majd ismét megküzdünk és te pedig gondolt át, hogy mit teszel. Ha megkedvelted Vixit, akkor úgy is bánj vele, nem tehet arról, hogy milyen a párja, Noel vámpír, ti vámpírok pedig mások vagytok. *mindenesetre mást nem tudok mondani, túl kell lépnem rajta, legyőzni a félelmet, amit most érzek. Viszont az első az, hogy most felkelek a férfi öléből és végig is nézek véres ruhámon, majd ez után tekintek Azrael borostyán szemeibe.*
- Ezt nem most kellett volna. *veszem elő pálcámat, majd szépen magamra irányítom.* - Suvickus! *és a varázsigét többször is megismétlem, amíg teljesen tiszta nem leszek és mivel Azrael látta előbbi varázslatomat, talán ő se fog félni ettől, így ha engedi, akkor az ő külsejét is rendbe teszem.*
- Talán... talán mindketten túl feszültek vagyunk, nem megyünk fel az egyik szobába? *utalok itt a fogadós részére a vámpírklubnak. Itt túl sok a vérszívó, nem érzem jól magam a közelükben, jó lenne csak Azraellel kettesben lenni. A pálcám lassan elteszem, kezem hívogatóan felé nyújtom és majd eldönti a másik, hogy velem tart-e, mert szándékomban áll megnyugtatni magunkat, de azt nem itt szeretném megtenni.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-01-31, 9:06 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2013.01.24.//

*Hiába a kellemes vendég, sajnos nem hoz jó hírt, tehát amúgy is mogorva kedvem csak pillanatokig lendül ki, míg Aideent köszöntöm, de közlése után már újból a negatív érzések keltenek hatalmukba. Őszintén szólva nem tetszik, hogy a lány veszélynek van kitéve, s bár a harapást sem üdvözlöm, nem ez az elsődleges, hanem barátnőm állapota, mert nekem még más az értékrendem, mint más vámpíroké.*
- Én sajnálom, hogy téged talált meg. Ne haragudj... *mormogom orrom alá, és lazítok a szorításon, mert nem akarok neki fájdalmat okozni. Semmiről nem tehet... persze, egy vámpírral kezdett, magának köszönheti részben, ha bármi balul sül el, de ettől függetlenül nem kell folyamatosan minden téren veszélyben lennie, amiért velem van. Dühöm azért nem csillapodik könnyen, kedvem erről tesz, s fizikailag is feszült vagyok, ezt akár a másik is érezheti, és bár gondolataimba nem lát bele, az érzéseimet nem tudja, de minden az arcomra van írva... Próbálom magam nyugtatni, mert a felfogásom szerint, nem szabad, hogy az érzelmek ragadjanak el... én ezt tanultam, tehát hangos sóhajjal csitítom magam, bár a pohár darabokra törik, nem tudok most neki válaszolni, nagy erőmbe kerül, hogy kordában tartsam magam.*
- Örülök, hogy elintézted. Ez elég nagy erőre, és kitartásra, lélekjelenlétre mutat tőled. *kutatom tekintetét most szakmai szemszögből. Noel bizonyára elmúlt száz éves, képességei a lány fölött járnak, mégis képes volt Aideen elszökni. Az nem magyarázat, hogy eleve nem akarta bántani - milyen gáláns -, mindig mindenre kell készülni. Idő közben Aideen a sebét is rendbe teszi, én pedig ezen idő alatt a gondolataimba mélyedek, ám a lány heves reagálása, kitörése, végül akadályt görget elém ilyen téren. Hirtelen ér, próbálom nyugtatni, de nem hallgat az észérvekre.*
- Noel magára vethet, ő kereste a bajt. Bízz egy kicsit magadban... majd figyellek. Erős boszorkány vagy, van egy pegazusod is, és ki tudja miket fogsz még tanulni. Legyél résen, és nem érhet baj... sose félj az ellenféltől. Noelben is jogosan támadhatna kétség a sikere felől, azok után amit műveltél vele, viszont kétlem, hogy ez meg is történik, abba pedig ne menjünk bele, hogy erről mi tehet... Ne beszélj be magadnak semmit, ez a lényeg. *próbálom magyarázni neki, hogy nem kell félnie, szembe kell nézni ezzel, és több érvet nem is sorakoztatok fel: ha akarja, majd ismét gondolkodik rajta, és rá fog jönni, hogy van jobb dolga - és okosabb - Noelnek.*
- Ne haragudj... és köszönöm. *biccentek, mivel nem akadályozom meg, hogy engem is tisztogatás alá vegyen, miután látom, hogy mire való a varázslat. Szavaira egy pillanat gondolkodás után bólintok, majd intek a pincérnőnek is. Biztos vagyok benne, hogy van egy mód a feszültség oldására, s bár nem szeretnék negatív példát mutatni a lánynak...*
- Egy üveg bort. *rendelek, majd fel is tessékelem őt, s amint kézhez kapom az italt, az egyik távoli szobába veszem az irányt. Itt nem számít a távolság, tudom jól, de ettől függetlenül pszichikailag jobban esik a nagyobb tér, tehát amint a szobába érünk, már csukom is magam mögött az ajtót.*
- Javaslom lépjünk most túl ezen a témán. Inkább... mesélj, mi történt amíg nem láttalak. *termek hirtelen mellette, majd ha nem az ágyhoz ül le, akkor oda sétálok, s le is telepszem rá, remélve, hogy követ. Én a magam részéről nem sokat tudnék mesélni, de arra kíváncsi vagyok, hogy Aideen sorsa miképpen alakult. Talán akad téma, ha pedig nem, biztos képesek vagyunk elfoglalni magunkat.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-02-01, 1:07 am

//NRT: Aideen és Azrael - 2013.01.24.//

*Az érkezésem sajnos most nem oly kellemes, mint amilyen szokott lenni, hála annak, hogy rossz hírt kell közölnöm Azraellel. Sok mindent kell elmesélnem neki, tudnia kell ezekről a dolgokról, mert nem szeretném, hogyha baj érné.*
- Nem haragszom, tényleg nem. *intek is nemet fejemmel és egy kis mosoly is mintha megjelenne arcomon. Jól esik, hogy így aggódik értem, de sajnos ez nem feltétlen az ő hibája. Nem lehet mindenkivel jóba és arról én is tudok, hogy a legjobban úgy lehet ártani valakinek, hogy azt bántod, aki fontos a számára. Nos, most is ez történt. *
- Igazából csak egy kis tűzzel támadtam rá és utána börtönbe ejtettem, amiből nem tudott kiszabadulni. Nem tettem benne nagyobb kárt, félő, hogy nem lett volna rá időm, mert addig odaért volna hozzám. Ti vámpírok, nagyon gyorsak vagytok. *ismerem is be egy aprócska sóhajtás után, de ez után jön a bíztatás, mely szívemet melengeti. Örülök, hogy így bízik bennem és hogy erősnek tart,tényleg sokat jelent, hogy nem egy kislány vagyok már a szemében, aki képtelen megvédeni magát. Most is kibírtam a fájdalmakat és bár nagyon nehéz volt, talán mégis csak alakulok valamennyire és ezt Azrael is látja. *
- Oké, megpróbálok nem nagyon ráparázni minderre, mert ha ismét szembekerülök vele, tudom, hogy muszáj lesz harcolnom, de majd ezzel ráérek akkor foglalkozni. Most szeretnék veled lenni és picit kikapcsolni. *ismerem is be és szép szemeim Azrael borostyán íriszeit keresik. Ez után kelek csak fel, hogy megtisztítsam magunkat, majd egy biccentés a válaszom a köszönet-nyilvánításáért cserébe. Idejét látom viszont elmenni innen, fel egy szobába, ahol ketten lehetünk, talán az lenne a legjobb, ha picit elfelejtenénk azt, ami körülöttünk zajlik és mivel Azrael se ellenkezik, így egy üveg bor rendelés után indulunk is útnak.*
- Nem hiszem, hogy akarnék bort inni. *pillantok is felé, majd végül amikor kiválasztja a férfi a neki tetsző szobát, be is térünk, én pedig levéve a kabátot fektetem rá azt egy székre és ez után le is csüccsenek a puha ágyra, onnan várva, hogy a vámpír is kövessen.*
- Ami történt, azt elmeséltem, ezen kívül a tanulásra koncentráltam. Megtanultam elkészíteni egy olyan varázstárgyat, amelynek a segítségével rögtön a szobádban teremhetek és el is tűnhetek onnan. Mit szólsz? *szerintem tetszeni fog neki az ötlet, az ablak is biztonságban lesz és senkinek se keltjük majd fel a figyelmét. Viszont én más miatt hívtam fel ide, így szépen elkotrom hajamat és mivel vállam is szabad, nincs ott ruhadarab, tökéletesen láthatja az artériámat is.*
- Szerintem ez most jót tenne nekünk. *döntöm is meg fejemet, ezzel emelve ki még jobban az eret és le is hunyom szépen szemeimet, várva arra, hogy a vámpír megajándékozzon csodálatos harapásával. Vele szeretnék maradni, akár egész éjszaka, szóval nem zavar, hogyha kicsit többet is iszik belőlem, szerintem itt nem érhet minket gond és Azrael egyébként is vigyázni fog rám, ahogy megígérte.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-02-01, 2:53 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2013.01.24.//

*Van olyan, amire még én sem gondolok: hogyan kezelek bizonyos helyzeteket. Muszáj lesz az adott pillanatban jól döntenem, de ezt a döntést rengeteg tényező befolyásolja majd... ezért fogom vissza magam, hogy legalább egy kicsit gondoljam át a helyzetet, hiába dühít, és vagyok némileg zavarodott. Aideen valószínűleg érzi ezt valahol, mert bár a poharat eltöröm és vérben ázunk, illetve meg is szorongatom, nem sértődik meg. Kezd hozzám szokni.*
- A tűz hatásos. *felelem rögtön, erősítve meg ebben a tudatában, bár nem ostoba, bizonyára tanult már ilyen témában, tehát tudja, hogy a tűz alapvetően fegyver minden élő ellen.* - Bár... ahogy hallom, nekem is vigyáznom kell majd magamra, ha ilyen erős vagy. *vigyorodom el, ahogyan bele is gondolok, hogy mennyit fejlődhetett a legutolsó párbajunk óta. Azért kíváncsi lennék rá, és talán a földbe verne, de izgalmas párbaj lenne... kérdés, hogy tudjuk-e magunkat határhoz tartani. Miért ne edzhetnénk egy kicsit? Szeretett volna tanulni tőlem, és hiába ütköztünk akadályba, ettől függetlenül talán még él benne egy kis akarat ilyen irányban. Jobban ismernénk egymást, én őt, a tudását, és ilyen helyzetben hasznunkra is válna.*
- Egyszer megmutathatnád nekem... mondjuk a kastélyban, egy párbaj keretein belül. *vetem fel az ötletet, mert elnyomhatatlan kíváncsiságom van minden erőszakos cselekedettel szemben, kíváncsi vagyok a hatalomra, a tudásra, a harcra. Csupán bólintok a szavaira, mert ez valóban jót tesz nekünk, ha egy kicsit együtt leszünk, ezért állok fel, és rendelek egy üveg bort, mert talán nekem sem ártana, de én nem ihatok, Aideen még igen...*
- Nem akarok rossz példát mutatni, de egy pohár bor talán ellazít. Elvégre ha együtt töltjük az időt, akkor ne legyünk feszültek. *indulok meg kezemben az üveggel, s veszem az irányt egy távoli szoba felé. Amint sejtem, az ágyra telepszik, tehát miután magunkra csukom az ajtót, már ott is vagyok mellette, és felőle érdeklődök, mesélés közben azonban kerítek egy poharat, és töltök egy pohárral a lánynak, de nem adom a kezébe, egyszerűen az asztalra teszem le, amit egy karnyújtással érhet el az ágy mellől. Nyilván nem erőszakolom rá, innen tudhatja, hogy akkor iszik, ha szeretne. Szavai azonban meglepetést okoznak, tehát kíváncsi tekintetemmel találkozhat.*
- Bármikor ott teremhetsz? Nahát, hasonló a teleportáláshoz? *kutakodom kicsit, mert ez engem is érint, tehát érdekel, a varázstalan emberek pedig tisztában vannak a teleportálás szó jelentésével, ha máshonnan nem, hát a filmekből, ezért rögtön erre asszociálok.* - Ez elég jó... meg is lephetsz vele, de biztonságos is. Gondolom, csak rajtad működik. *folytatom tovább a feltételezéseket, s bizonyára magyaráz majd egy kicsit a lány, ha nem is teregeti ki az összes varázslatos titkát... én se mondok mindent el a vámpírokról. Ezek után azonban nem lépek rögtön, és némi döbbenet fogad a cselekedeteit illetőleg. Harapás? Nyilván akarom, mert régen nem ízleltem őt, de nem ezt beszéltük meg.*
- Az biztos, de... megígértem neked, hogy adok lehetőséget arra, hogy tisztán vizsgáld meg, mit érzel. Nem akartad, hogy megharapjalak. *visszakozok, s bár nyelek egyet, éhes tekintetem most már az artériára szegeződik, nem is a lány tekintetét kutatja, ettől függetlenül nekem van akaraterőm - egy ideig -, és érdekel legalább az, hogy miért változtatta meg a döntését, vagy mit gondol a helyzetről. A nőknél sose tudni...*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-02-01, 3:54 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2013.01.24.//

*Oly sok mindent megjegyezhetnék a férfinek, annyi minden szólna ellene, ha úgy gondolkodnék, de én is változom, próbálok alkalmazkodni, ha már Azrael is ezt teszi és mivel még narancslevet is hajlandó volt az én kedvemért venni, ezért egyértelműen én is jobban hajlok az ő dolgaira. Mesélni is kezdek a harcról, amely Noellel alakult ki és bár nem volt valami nagyon érdekes és veszélyes se, mégis sikerült csapdába ejtenem. Ha nem jön össze, tudom, hogy én húzom a rövidebbet, de most már csak annyi a dolgom, hogy elkerüljem azt a vámpírt, max mindig lesz nálam egy zsupszkulcs, végülis, egész jó ötlet.*
- Hmm, hát ha ártani akarsz nekem, akkor még meglehet. *mosolyodom is el huncutul, majd nemsokára elém is áll Azrael egy ötlettel. Ismét meg szeretne küzdeni velem, ami első hallásra nem túl jó ötlet, visszagondolva a legutóbbi harcunkra, de végülis alkudozhatunk.*
- Ha szeretnél párbajozni, akkor inkább valahol kint küzdjünk meg, az erdőben vagy a hágónál... *nem véletlenül döntenék így. A kastélyban ott lehet Noel is, itt pedig akár a terramágiát is tudom alkalmazni, tehát nekem mindenképpen előnyösebb ez a dolog és szerintem a férfinek se lesz ellenére. Idejét látom viszont elvonulni, kicsit kettesben lenni a vámpírral és bár ő rendel bort is, én még időben szólok, hogy nem óhajtok inni, szavaira viszont csak kissé elhúzom a számat.*
- Tudok mást is a lazításra, erre akkor sincs szükségem, de akkor majd meglátom. *sóhajtok is fel picit beletörődve mindebbe, majd végül felérve a szobába zárkózunk is be, hogy biztosan nyugton hagyjanak minket és az ágyon folytatjuk a további beszélgetést. A borra rá se sandítok, inkább mesélni kezdek a varázstárgyról, mely láthatóan érdekli a másikat.*
- Igen, olyasmi. Egy tárgyból képes vagy varázstárgyat csinálni és nem csak rajtam működik, de csak velem. Szóval akár Téged is el tudlak vinni, akárhova. *kacsintok is rá jókedvűen, próbálva felkelteni az érdeklődését, de ha ezzel nem megy, hát hajamat húzom félre, mutatva meg neki kecses nyakamat is, de a visszakozása meglep, így nyitom ki lassan ezüstös szemeimet és keresem tekintetét.*
- Már rég eltűnt a mérged a szervezetemből és most szeretném, ha megtennéd. Nem utasíthatsz vissza! *jelentem is ki határozottan, mivel a párja vagyok, ez pedig olyan dolog, amit meg kell tennie, ha kérem. Másból is iszik és tudom, hogy éhes, tehát lassan felkelek és az ölébe is csüccsenek, nyakam pedig közvetlenül ajka elé tolom.*
- Mire vársz? Vágjam is meg magam, akkor egyszerűbb lesz? *teszem fel a kérdést kíváncsian, mert ha kell, hát képes vagyok rá, de talán ilyesmire nem kerül most sor és meg fog harapni.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-02-01, 11:37 pm

//A játék átvált RT-re. Aideen és Azrael - 2013.01.24//

*Azért saját magam nem tudom tagadni, a harcról nekem egyetlen dolog jut eszembe: még több harc. Ezért is kezdem el röviden ecsetelni, hogy jól tette amit tett, okosan és ügyesen, büszke vagyok rá, de kis megjegyzésén, csak kajánul mosolyodok el. Tudom, hogy képes lenne védekezni, de vajon meddig menne el? Anno csak árnycsápot használt, tüzet csak akkor varázsolt, mikor a temetőben küzdött az életéért.*
- Óh, de ha rögtön halálos dózist adnál a nevelésből, nem lenne neked a jövőben vámpírod. *kacsintok rá, s persze én sem hagynám magam, pontosan ezért ajánlok fel neki egy lehetőséget, szavaira pedig gondolkodóba esem. Miért ne? Nem kell senkitől félni, ha ketten vagyunk, csak nem ártunk nagyon a másiknak, Aideen velem együtt pedig szinte legyőzhetetlen párost alkotna... szerintem. Nem zavarhatna meg senki, még jobban is szórakoznánk, mint egy teremben, tehát végül mosolyom árulja el pozitív döntésem.*
- Rendben, akkor a szabadban küzdünk meg. Én leszek a vadász, te pedig a vad, és dobjuk fel... legyen egy pont ahonnan indulunk, és ha képes vagy valameddig eljutni lábon, nem hókuszpókusszal, akkor teljesítem egy kívánságod... bármi is legyen az. Ha én nyerek, ez fordítva történik. *nézek komolyan a szemébe, és talán a jutalom mind a kettőnket ösztönözni fog. Nyilván sejti, hogy nem okoznék neki komoly fájdalmat, hiába tettem már meg párszor és vagyok rá képes, most nem ez a célom. Egy üveg bor kerül hozzám, mikor a szobába való távozás mellett döntünk, szavaira pedig ismét apró mosoly fut végig arcomon, halkan nevetek fel.*
- Nem erőltetem rád. *közlöm kedvesen, mert ez csak egy lehetőség, amivel talán él majd, talán nem. A szobába érve kötök ki mellette, kitöltve a bort, s nem szólom meg, amiért nem iszik, viszont annál érdekesebb amit mond. Nocsak... milyen komoly tudással rendelkezik az én kis Őzikém.*
- Akárhová? *csillan fel a szemem.* - Ezek szerint egy éjszakára akár külföldre is mehetnénk ketten? *vetem fel az ötletet, s persze tudom, hogy ez inkább az itteni közlekedésre szolgálna, s mivel már közöltem vele, hogy vigyázzon, egyértelműen remélem, hogy használni fogja, ha baj van, lesz nála, és hozzám is így jut majd el. Morrigan is örülhet majd, hogy nem kell engem többet látnia. A következőkben azonban harapásomat kéri, én pedig eleinte visszakozom, de éhes vagyok, kívánom a vérét, és igazából ő sem fogja vissza magát, ma másodszor mászik ölembe, ennek megfelelően karolom át.*
- Milyen kis követelőző lett valaki... tőlem tanultad? *vigyorodom el, mert tudom magamról, hogy rettentően ideges tudok lenni, ha nem úgy történik valami, ahogyan én akarom, vagy nem az történik... rengetegszer volt már ebből probléma, de ahogyan haját húzza el, ismét megcsap illata, így tehát közelebb hajolok, ez pedig elég válasz. Rég láttam, és úgy hiszem eddig is engedtem magamnak annyit, tehát most is fogok, hogy eleinte a nyakával ismerkedem, egyszerűen simítok végig rajta ajkammal, aztán finoman a fogaimmal, szeretném húzni őt, szeretném ha izgulna, ennek megfelelően már ajkam is lágy puszikkal lepi el a puha bőrt, néhol meg is sértem nagyon finoman és aprón a bőrét, mint egy karcolás. Nem sietem el, viszont ezek után váratlanul, egy puszi közben mélyesztem fogamat a lányba kíméletlenül, keményen és erőszakosan, karom rá is szorul, magamhoz húzom, ez képez ellentétet az előbbi gyengédségemmel, ezt pedig ő is érezheti. Mohó vagyok és gyors, mérgem szivárog belé, ő pedig cserébe vérét adja, melyet nagy kortyokkal nyelek, s érzem, hogy kezd éhségem is csillapodni, ahogy a mámor kerít hatalmába. Kíváncsi vagyok, rá ennyi idő után, és ilyen helyzetben milyen hatással van.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-02-01, 11:54 pm

*Mivel most egészen jól megvagyunk egymással, nem szeretnék benne kárt tenni, sehogy se bántanám őt és szerintem ezzel Azrael is teljes mértékben tisztában van. Így csak mosolygok egy picit szavain, majd át is térünk nemsokára a küzdelemre, tehát egyfajta párbajra is, amelyre a vámpír invitál. Múltkor ez nem sült el túl jól, de azóta én is sokat fejlődtem, talán nem lenne probléma, de a helyszínt kicserélném valami másra, szívesen használnám ki a természet adta előnyöket is. Mivel ellenvetés nincs, ezért ezt letisztáztuk, de a további szavak már egy picit sem tetszenek.*
- Hogy mi? Párbajról volt szó, szóval ha vadászni akarsz, keress mást! Nyílt színen küzdünk meg egymással és max a győztes kívánhat valamit a másiktól, de menekülni nem fogok előled. *forgatom is meg szemeimet, mivel azok az idők már elmúltak és picit sem hozzám méltó az olyan cselekedet, tehát jobb lenne, hogyha erről letenne és szerintem le is fog, mert igazából csak akkor érné el ezt a célját, ha kényszerítene rá.*
- Na meg, a futásban én mágiát se használhatnék, ez a játék már nem nekünk való Azrael, főleg azóta nem, hogy a párod lettem. *ezt még azért hozzáfűzöm és csak ez után vagyok hajlandó elindulni, így hagyjuk magunk mögött a klub ezen részét és térünk is fel az egyik szobába, ahol az ágyon folytatjuk a beszélgetésünket és ha már azt szeretné, hogy meséljek, meg is teszem.*
- Igen, akárhová és bizony, elmehetnénk, akár több éjszakára is. *bólogatok is hozzá és jó látni, hogy a vámpír is képes máris belegondolni a varázslat lényegébe. Mi ketten, valahol máshol... kellemes lenne. Na de erre majd később szeretnék gondolni, inkább most felajánlanám véremet, amit egyelőre mintha nem akarna elfogadni, de nem elégszem ám meg ezzel a válasszal, szépen beülök a férfi ölébe, úgy húzom el még jobban a hajam.*
- Hmm, hát lehet, hogy rossz hatással vagy rám. *mosolygok is kedvesen a férfira, majd kissé türelmetlenül várom már bőröm felsértését, de ezek az ingerek... testem beleremeg, szívem is hevesebben dobog, kezem pedig a férfi combjára siklik, így markolok rá kissé.*
- Ne csigázz... *kérem is halkan, de nemsokára meg is történik a harapás, így sikkantok fel a rég nem érzett érzéstől és végül szemeim lehunyva figyelem, miképp is áramlik vérem testébe, a mérge pedig az enyémbe. Csodálatos az érzés és a fájdalom is kezd megszűnni, így sóhajtok is fel, majd kezem ösztönösen kerül rá Azrael mellkasára, amit lágyan cirógatni is kezdek.*
- Az... az normális, ha kívánlak? *testileg, ez egyértelmű jelen pillanatban, így szuszogok halkan a másik ölében maradva és egy rossz szót se szólok szorítása miatt, igazából jól is esik most mindez, hogy mellette lehetek, ennyire közel hozzá és ez a vad énje is tetszik. Emlékszem, amikor egyszer még övével is megkötött, bár féltem tőle, mégis, egy részem nagyon élvezte... talán most is ilyesmire vágynék? Arcom is elpirul a képzelgéseimtől, miközben kezem most már a vámpír nyakát cirógatják aranyosan, kissé talán ingerlően is. Nem mintha értenék ehhez, de az ember ilyen helyzetekben tanul.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-02-02, 12:22 am

*Bizony én már tovább is gondolom az ötletet, melyet saját magam hozok fel, és a lány egyezik bele, némileg módosítva rajta, de amint látom, nem tetszik neki a vad szerep, tehát pimasz mosolyra húzódik a szám. Azért a jutalmat nem veti el, azt látom, de nem áll hozzá közel. Pedig egyszer mintha említette volna, hogy a kedvemért még menekülne is előlem.*
- Sokat változtál. Meglátjuk, el tudom-e nyomni a vadászösztönt. *vált mosolyom vigyorrá, de nem erőltetem rá, ha nem szeretné, ahogyan a bort sem. Inkább a szobába térünk be, ott kezdünk el róla beszélni, és arról, hogy mire képes, ez pedig őszintén csigáz fel, mert rengeteg lehetőséget biztosít. Akár több éjszakára? Valóban változott a lány, komolyodott, határozottabb, erősebb lett, és szerintem ez a növekvő tudásának köszönhető.*
- Nahát, nem lenne neked ijesztő a helyzet, hogy csak velem vagy teljesen máshol pár éjszakát? *kérdezem, s bár van egy kis gonoszkás él a hangomban, ez alig érezhető, inkább kíváncsiság szál meg. Mennyire bízik bennem? Mennyire bízik magában? Szerintem igazából nem gondol bele, de nem baj, örülök neki, hogy hajlandó lenne erre. Még mindig azon gondolkodom, hogy bár a kapcsolatunk már egyértelmű, de vajon én mit érzek? Nem tudom teljesen, de amit mondtam neki az igaz. A véréhez is eljutunk hamarosan, s eleinte játszom vele, azonban igazából túlságosan éhes vagyok hozzá, hogy ezt sokáig csináljam, így hát finom kényeztetésem hamar csap át erőszakos harapásba. Közben érzem, hogy a lány is tevékenykedik, mert tapintása érint combomnál és mellkasomnál is, tehát mikor elválok tőle, akkor hallom meg a kérdést.*
- Teljesen. *felelek egyszerűen, és tudok róla, hogy erről a mérgem is tehet. Auráját is figyelem, tehát látom a változást míg csöndben van, s ajkam elégedett mosolyra húzódik, míg megnyalom eltüntetve róla Aideen vérének maradékát. Érzem ám, hogy szeretne valamit, de vajon mikor lesz bátorsága ahhoz, hogy magától lépjen? Tanulhatna egy kicsit az én erőszakosságomból ilyen téren is, nem bánnám, ha egyszer nem én uralkodnék.*
- Mit szeretnél, mit tegyek veled? Mire vágysz? Válaszolj nekem Aideen! *pillantok a szemébe, csak akkor szólalok meg, ha a szemkontaktus megvan, mivel ez egy parancs, sose voltam jó, nem változtat ezen az, hogy a párom, maximum nagyobb a toleranciám... de a piszkos kis énem attól még ott van. A választ azonban az is nehezíti, hogy ajkával ismerkedem, de csak finoman, és nem is igazán csókolom meg - direkt -, mert időt hagyok a kötelező válaszra - ha minden jól sikerül -, mikor arcára tévedek, majd vissza, és ebben az esetben már egy apró csókot is kap tőlem.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-02-02, 12:37 am

*Lehet, hogy régen még mást mondtam, de jelen pillanatban ezt érzem, hogy nem akarok futni előle. Szeretnék most már másabb viszonyt Azraellel, már nem kell annyira ragaszkodnom hozzá, ő is szeretne engem, úgy, ahogy én is őt, tehát ez így normális.*
- Lehet, de igyekszem neked tetsző maradni. *igen, emlékszem még, hogy a kínzókamrában miért bántott. A régi Aideent szerette volna viszont látni, azt, aki még mindig bennem van és visszább is engedtem, úgy érzem, de azért a határozottságomból se adtam le teljesen. Talán... talán most már meg fog felelni neki az, aki én vagyok. Mindenesetre felérve a szobába tovább beszélgetünk, így mesélek egy bizonyos varázstárgyról is, mely segítségével kilométerek is áthidalhatóak, akkor, amikor azt én akarom.*
- Ijesztő? Én nem gondolkodtam eddig így, miért lenne az? Bízom benned. *ismerem is be, hiszen ennyiből bármikor bánthatna, amikor mi ketten együtt vagyunk, mégse tett mostanában semmi rosszat se velem és igen, szeretnék vele lenni, többször is, mint eddig. Jó lenne néha elmenekülni a világ elől. Viszont most arra is vágyom, hogy belém haraphasson és ezt el is érem, most már ölébe kerülve és nem tudom megállni azt, hogy ne érinthessem. Tudom, hogy el fogok kábulni, de most nem érdekel, szeretnék teljesen vele lenni és egy vámpírral a kapcsolat ilyen, véleményem szerint. Egy kérdés is előtör belőlem, amire hamarosan meg is kapom a választ, így nyelek egy picikét, majd szemeim kinyitva keresem is tekintetét, miközben aprócska puszikat is kapok puha ajkamra.*
- Én... *lassan jobban kinyílnak szemeim, így tudatosul bennem a parancs és végül lassan válaszolni is kezdek.*
- Testiségre... szeretném nőnek érezni magam melletted, szeretném, ha közelebb kerülnénk egymáshoz. *engedelmesen felelek is és lassan kezeim ingét kezdik el piszkálni és nagyon lassan egy-egy gombot is kigombolnak helyükről, így miközben édesen viszonzom a csókot, talán cseppet vadabbul is, mint szoktam, teljesen ki is gombolom a férfi felsőjét, amit szándékomban áll lehúzni róla, hogy ez után meztelen felső testén simíthassak végig most már mindkét kezemmel. Nem tudom, hogy mit szól majd válaszomhoz és tettemhez, de remélem, hogy pozitív lesz a reakciója.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-02-02, 1:03 am

*Egyáltalán nem számítok ilyen válaszra, őszintén ér a meglepetés, mert ezek szerint a durva módszerem hatott múltkor. Ennek örülök, mert komolyan gondoltam amit akkor mondtam, én a régi Aideent kedveltem meg, és bár tetszik az új énje is, az erős, magabiztos nő, de kérek még a kicsi lányból is, minden pedofil hajlam nélkül. Karjaim tehát magamhoz húzzák őt egy ölelésre.*
- Nagyon jól csinálod eddig. *suttogom, s tényleg nincs probléma, nem lő túl a célon, és értékelem az igyekezetét. A beszélgetés azonban a szobában folytatódik, s egyelőre semmire sem gondolok, jó egy kicsit vele is lenni, de aztán érdekes dolgok kerülnek szóba, de nem ragálok érdemben a mondatára, viszont érdekes módon, a mai nap már másodszor tölt el boldogsággal amit mond. Nocsak...*
- Örülök, hogy bízol bennem. *zengem neki komolyan, viszont a harapás kérése váratlan fordulat, de teljesítem, mert mind a ketten vágyunk rá. Arra azonban csak valahol mélyen számítok, hogy ilyen heves érzelmeket vált ki belőle, de tulajdonképpen nem zavar, és mivel a párom, érthető. Nyugtatom őt, s most tudatosul bennem, hogy neki ez új... már amennyire az lehet, mert kerültünk már ennél közelebb. Éppen ezért hangzik el parancsom.*
- Remek. *mormogom, már nem figyelek a külvilágra, és nem szeretném ezt pont itt, ahol több vámpír van, de kiderül, hogy meddig jutunk. Kíváncsian figyelgetem a gombolást, de nem leszek sokáig tétlen, és finom se... na jó, azért figyelek. Inkább egy csókot adok neki, miközben engedem, hogy teljesen kigombolja az ingemet, és ha lesöpri vállamról az anyagot, akkor bizony le is csusszan a hátamon, azt pedig egyszerűen távolítom el az ágyról, mert zavar engem. Most viszont én jövök, s már a fűzőnél matatok, próbálva leszedni a lányról, közben nem engedve el ajkát, de ehhez a művelethez mind a két kezem szükséges, hiába simogatom előtte combját.*
- A kedvenc fűzőm. *villan egy mosoly, s bár nem szeretek sokáig ezzel szórakozni, azért nem téphetem szét az egész ruhásszekrényét a lánynak, hiszen haza sem tudna menni... bár mágiával biztosan megoldaná, de a lényeg, hogy most tűzőrtetem magam, és hagyományos módon szabadítom meg tőle. Érzem a vadságát, és bíznék rá feladatot, de egyelőre még azt figyelem, hogy képes lenne-e megbirkózni vele.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-02-02, 1:11 am

*Szeretnék megfelelni neki, de egyben magam is maradni. Tudom, hogy annak idején cseppet túllőttem a célon, ezért szeretném visszafogni magam akkor, amikor kell és ahogy hallom, jól csinálhatom a dolgokat, mivel még egy kedves ölelésben is részem lehet. Boldogan bújok oda a másikhoz, szívom magamba kellemes illatát és mosolyodom is el a kedves szavain, majd ez után mesélek neki arról a bizonyos varázstárgyról és hozom is szóba a bizalmat. Bennem már nincs kétség, tudom, hogy bízhatom benne és szeretném, hogyha ezzel ő is tisztában lenne, viszont ez után mégis a harapásra térek át. Megkérem rá és bár eleinte visszakozik, nemsokára meg is teszi azt, amire mind a ketten vágyunk, arra viszont nem számítok, hogy ki fogja szedni belőlem a gondolataimat, amelyek most felé is áramolnak, láthatóan tetszést kiváltva a vámpírból. Nem hazudok, őt akarom, szeretnék közelebb lenni hozzá és engem aztán nem zavar, hogy hol vagyunk. Lehet jobb lenne külföldön, távol mindenkitől, de a spontán dolgok alakulnak a legjobban, így nemsokára már ingétől szabadítom meg a férfit és nemsokára már magam is érezhetem a kellemes cirógatást és el is mosolyodom a fűző említésekor.*
- Csak türelmesen, lejön az. *bíztatom is kedvesen és szerencsére sikerül is neki így cselekednie, de ahogy a fűzőt lehúzza rólam, úgy kerülnek kezeim domborulataimra. Fejlődtem ám azóta, amióta utoljára látott, és ez melleimen is megmutatkozik, amelyeket most pironkodó arccal takargatok.*
- És te, Azrael, te mit szeretnél? *kérdezek is rá kíváncsian, majd picit közelebb hajolok a másikhoz és most puha ajkammal mellkasára lehelek egy kicsinyke puszit, és kezeimmel lassan engedem el saját testem, hogy nemsokára már melleimet a férfi mellkasának nyomhassam és úgy ölelhessem át a másikat, körmeimmel szántva végig hátán.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-02-02, 1:32 am

*Azért én is változom azzal, hogy a páromnak tudhatom, engedékenyebb, toleránsabb lettem, szeretnék a kedvére tenni, és ha lehet, még inkább óvón figyelem őt. Ennek hangot is adok, mikor a megfelelő téma kerül szóba, de persze értékelem az igyekezetét, ezért dicsérem szavakkal és tettekkel. A harapás viszont olyat vált ki belőle, amire csak ritkán számítok, viszont nincs benne semmi szokatlan vagy furcsa, s ezt közölve hagyom, hogy tegyen amit szeretne, mert én is így cselekszem. Míg ő az ingemtől, addig én a fűzőjétől szabadítom meg, s bár le is téphetném, nem teszem. Aprón mosolyodok el arra, ahogyan takarja magát, mivel nem erre számítok, viszont finoman nyúlok a csuklójához, hogy lehetőség szerint elhúzzam onnan, és elégedetten kísérjem figyelemmel, hogyan fejlődik Aideen.*
- Nincs mit szégyellned. *jelentem ki csendesen, magamhoz húzva őt, de ő is jön magától, az ülés viszont most elég, át is döntöm az ágyra, hogy háttal feküdjön rajta, és nem fekszem rá teljesen, alkarommal támaszkodom oldalánál, de egy ideig most nem juthat szóhoz, mert nem tud beszélni ajkaink találkozása miatt. Amikor lefelé kezdek kalandozni, végig a nyakánál, le a vállára, akkor hallhatom tehát csak a mondatot, ha minden igaz, erre pedig fejemet is felemelem, tekintetét kutatva, de attól még a kezem a lány hasa aljától simít végig rajta egészen a mellekig.*
- Emlékszel, hogy múltkor én tehettem veled amit akartam? Most legyen fordítva... *hajolok közel a füléhez, hogy belesúgjam a szavakat. Talán ez rémisztő lesz neki, mert a tapasztalt én vagyok, nem ő, de én tulajdonképpen semmit nem erőszakolok rá, és nyilván segítenék. Azt tesz amit szeretne, és addig megy el ameddig szeretne. Szerintem abba is bele kell gondolnia, hogy itt meddig érdemes egymást húzni, mert a magam részéről még mindig jobban favorizálom, ha nem lóg más füle. Ettől függetlenül jól szórakozom, de most én dőlök le az ágyra és nyújtom ki tenyerem felé, hogy magamra húzzam őt, és ha belemegy a játékba, akkor most ő jön, vagy a fantáziája. Ilyen téren még nem ismerem.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-02-02, 1:43 am

*A mai este kissé másképp alakul, ahogy azt eleinte gondoltam volna. Azt hittem, hogy majd Noelen fogunk egész végig tárgyalni, de átlépve őt már sokkal kellemesebben töltjük az időnket, így nemsokára már véremet veszi - de persze csak mértékkel -, és fel is fokozza ezzel együtt a vágyamat is iránta. Eddig is vonzódtam hozzá, de most még jobban esik az, amit teszek, ahogy leveszem felsőjét és hamarosan ő is az enyémet. Nem tudom, hogy meddig fogunk ma elmenni, de szeretnék kiélvezni mindent, így bár eleinte szégyenlősen takarom el magam, ezen Azrael hamar segít, felfedve csinos kis domborulataimat és elpirulva mosolyodom most már el a szavain.*
- Remélem. *felelek csak halkan, majd engedve a dőlésnek nézek fel rá, élvezve keze és ajka érintését is, ugyanis a hosszú csókot nem szakítom meg, szemeim is lehunyom közben, arcán cirógatok végig, majd pedig testén is kedvesen, egészen addig, amíg elő nem tőr belőlem a kérdés. Picit furcsa érzés még, ahogy mellemhez ér erős kezével, de mégis jól esik, elindít bennem nem egy dolgot, de most mégis, nekem kéne tennem valamit, érzem és hallom is most már, ahogy válaszol kérdésemre.*
- Amit akarok? És nem fogsz ellenkezni? Jó, rendben. *bólintok is rá, engedve, hogy magára húzzon és végül pálcámat lassan elő is veszem, majd kezeit lassan feje fölé emelem.*
- Remélem, hogy te is bízol bennem. *ha bántani akarnám, már rég megtehettem volna, de most csak két kezét emelem a magasba, majd feléjük irányítom pálcámat is.*
- Incarcerandus! *hangzik is el a kötöző ártás, melynek hatására kezein erős kötelek jelennek meg, én pedig pálcám az éjjeliszekrényre is teszem, majd lassan lemászva róla húzom le csizmámat és végül a szoknyámat is, így most már felül meztelenül, alul pedig egy fekete bugyiban láthat engem, tehát teljes valómban.*
- Remélem, hogy tetszem. *azt szerintem ő is tudja, hogy teljesen nem fogok rámászni, meztelenre vetkőztetve és én se fogok több ruhától megszabadulni. A kötél amúgy bár erős, egy vámpír szerintem ki tud szabadulni belőle, hogyha szeretne. Fölé is mászom most már, majd ajkát célzom meg első csókommal, hogy ez után lassan haladhassak lefelé, nyakát végigpuszilgatva, majd pedig mellkasát is, kezem pedig szépen felső testén is marad. Most érzem igazán, hogy tapasztalatlan vagyok. Mit kéne tennem? Levennem a nadrágját? És az után? Hogyan tovább? Próbálok még nem erre gondolni, csak tovább csókolom jéghideg testét és néha ajkához is visszatérek, de aztán hirtelen jut eszembe egy másik ötlet, így csizmámhoz lépek, amelynél mindig van egy kicsinyke tőr és huncut mosollyal mutatom fel Azraelnek, miközben még mindig rajta ülök.*
- Túl sokat nem tudok tenni, mert... még új ez az egész, tudod jól, de talán ez tetszeni fog. *így bal mellem fölött meg is vágom húsomat és bár kissé elhúzom a számat, nem fáj sokáig. A vámpír feje fölé hajolok, így vérem lassan csepegni is kezd ajkai közé. Meglátjuk, hogy mit vált majd ki mindez belőle.*

//fagyunk és a játék NRT-re vált elvileg.//

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-02-03, 12:27 am

//NRT: Aideen és Azrael - 2013.01.24.//

*Talán pontosan azért alakul így az este, mert hiába a negatív kezdet, nem szeretnénk vele foglalkozni. Talán Noel terve az volt, hogy fájdalmat okozzon, vagy zavarjon a kapcsolatunkban, akkor nem sikerült. Inkább nem gondolkodom ezen, Aideen-re figyelek, és érzelmeim is csitulni kezdenek, főleg vérének hála, mely viszont garantálja az est további útját. Aideen tehát hamarosan fűzőtlen lesz, az én ingem is a földön, így nyugtatom őt, aranyosnak találom ahogyan próbálkozik, de ez nem von le az események értékéből, mert érdekes módon, valóban nagyon szépnek és kívánatosnak találom őt, amit tudtára adok tettekkel és szavakkal is.*
- Amit csak szeretnél. Kíváncsi vagyok, mekkora a fantáziád, és mennyire rontottalak meg. *vigyorodom el, mert valóban úgy gondolom, hogy hatással vagyok rá, hogy tanul tőlem, és esetleg... nem pont olyan útra tévedt, ahova szánták. Tudom, hogy erős jellem, van amit nem tudok benne megváltoztatni - és nem is akarok -, de a találkozásunk ideje alatt személyisége fokozatosan árnyékosabb lett. Amikor azonban a pálca kerül elő, egy pillanatra megvillan a szemem, meg is rándulok, de ahogyan hozzám szól, ismét ellazulok, engedek kezeinek és engedem, hogy a kötél is csuklóimra szoruljon. Nem gondoltam volna, hogy a szoknya is lekerül róla, de ettől függetlenül pislogás nélkül kísérem figyelemmel a folyamatot, szemeimben elégedettséggel.*
- Nagyon. *helyeslek, s nem hazudok neki, felcsigáz, hogy kevesebb ruhában látom, ezért engedek csókjának, ajkába is harapok, de nem sértem egyelőre fel, mert nem szeretném érzékeny ponton bántani. Megőrülök, hogy nem érinthetem meg, tehát felmordulva rántom meg a köteleket, de nem engednek, és a játékot sem rontom el, inkább hagyom, hogy kényeztessen, mert jól esik ajkának érintése. A tőr előtérbe kerülése viszont kíváncsivá tesz, s egy pillanatig még azt is gondolom, hogy engem akar megvágni, de azután szavait hallgatva és mozdulatának irányát figyelve tudatosul bennem, hogy pontosan fordítva van.*
- Nem baj, én élvezem így is. *biztatom, és ismét eszembe jut óhatatlanul, hogy őt nagyon nem mellé szánták... neki más útja lenne, de most itt van, és nem is engedem el. Már hozzám tartozik. Ajkaim természetesen szétnyílnak, engedve, hogy cseppenként érkezzen a lány vére nyelvemre, de ez nekem már sok, így látni Aideent és a vérét is egyszerre ízlelni, tehát bizony fel is ülök hirtelen, és két karom között bújtatom át fejét, mintha ölelném őt, csak ezt nem tudom megszakítani, mert a kötél a kezemen van. Nem ajkaira találok azonban, hanem fejem lehajtom, hogy melleit érjem el, konkrétan a sebet, és nem hagyom, hogy egyetlen csepp is kárba vesszen, ám ezek után még időzök egy kicsit kényeztetve őt, s csak kis idő után tévedek vissza ajkaira.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-02-03, 7:46 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2013.01.24.//

*Nem éppen így képzeltem el a harapás utáni időket, hogy Azrael majd rám bízza az irányítást, így kissé kétségek között tengődök, de aztán végülis eszembe jut egy ötlet, mely segítségével talán meg is tudnám lepni a férfit. Egyelőre nem vagyok biztos benne, hogy bármit hagyna, hogy bízik bennem, így a félreértések elkerülése érdekében teszem is fel a kérdéseimet és mivel a válasz pozitív, már el is mosolyodom.*
- Akkor mindjárt kiderül. *és már össze is fogom erős csuklóit, hogy ez után pálcámat elővéve kötözzem is össze. Valószínűleg ki fog majd tudni szabadulni, hogyha szeretne, de talán egy kicsit engedi majd, hogy játszadozzak vele. Nem fogom bántani, ebben biztos vagyok, ahhoz túl fontos nekem és túlságosan is kívánom őt, hogy az enyém legyen, és én is az övé, így miután megkötöztem, már pálcámat le is teszem, ezzel jelezve, hogy nem fogom a továbbiakban használni és felkelve az ágyról szabadulok meg a maradék, felesleges ruháktól, kívéve a kis fekete tangától, mely oly szépen mutat hófehér testemen. Bár én nem vagyok vámpír, de barnulni se szoktam, nem véletlenül járok olykor nyáron esernyővel, így bőröm színe nagyon is hasonlatos kedveseméhez. Érdekelne viszont, hogy mit váltok ki belőle, hogy mennyire is tetszem neki, így hát fölé mászva érdeklődöm is. A válasz szerencsére pozitív, tehát már meg is csókolom őt édesen, először ajkát, élvezve a harapást is, mely nem sért fel, inkább csak még jobban izgalomba hoz és ez után ismerkedem izmos felső testével is. Látszik rajta, hogy van itt erő, nem csak a vámpír képességeknek hála, ami nagyon is tetszik nekem, a morgás pedig tovább mosolyt csal elő belőlem.*
- Nyugi, el leszel engedve. *szólok is hozzá halkan, majd a csókokat abbahagyva veszem kezembe tőrömet, mellyel mellem fölött vágom meg az érzékeny bőrt, hogy hamarosan már a férfi ajkához csepegtethessem. Igazán extrém helyről ihat most így véremből, nem is számítok arra, hogy hirtelen felkelve ölel át, így meglepetten pislogok lefelé, majd fejem hátradöntve sóhajtok is fel csodálatos kényeztetésén. Most már nem félek, nem érzek szégyenlősséget se egyelőre, a méreg dolgozik bennem, felold és én is ezt szeretném, bár azt még nem tudom, hogy meddig mennék el. Akár percekig is hagyom ezt az egészet, majd úgy döntök, hogy a kötelek útban vannak, tehát kibújok a férfi kezei közül és pálcám felém is lebeg, amit elkapva varázsolok is.*
- Diffindo! *véletlenül se akarom a kaszaboló átkot használni, nehogy megsérüljön a másik keze, így miután a kötelek lekerülnek róla, ismét visszatehetem fegyveremet mostani helyére. *
- Szeretnél más honnan is inni? *kérdezek is rá kíváncsian, de szemeim csillogása cseppet megváltozott. Mintha vonzana ez a fajta, durva játék, így a tőr ismét kezembe kerül, mellyel lassan simítok végig melleimen, majd hasamon is.*
- Merre vágjam meg magam? *kérdezek is rá halkan, majd szépen hanyatt is fekszem az ágyon, így kerül combomhoz is a penge, majd közel a bugyimhoz is, ő választ, ő dönt. Kíváncsi vagyok, hogy Azrael miképp áll az ilyen játékokhoz, mert persze, meg is haraphatna, de ez azért mégis más. Nem zavarnak a sebek, meg tudom gyógyítani magam, eltűntetni nyom nélkül és szerintem ennyi idő után ezzel a vámpír is tisztában van. *

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-02-03, 10:13 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2013.01.24.//

*Tudom, hogy Aideen számára ez a gyakorlatban új dolog, viszont abban azért reménykedem, hogy elméleti szinten nem. Bízok benne, bízok magamban, tudnék szabadulni, ha arról volna szó, viszont bizonyos vagyok abban is, hogy lassan, a segítségemmel esetleg, de rá is fog arra találni, hogy mit kéne tennie. Ezért azt követően, hogy a harapásának köszönhetően korbácsolódnak fel vágyaink, és szabadulunk meg pár ruhától a csókok között, engedek neki egy kis teret, had uralkodjon. Varázslat és kötél segítségéhez folyamodik, mely először meglep, aztán viszont élvezem kényeztetését.*
- Pedig érdekes játék lenne, ha megpróbálnál fogva tartani. *húzódik ajkam sunyi mosolyra, ám amint a kés kerül elő, majd mellétől szivárog számba édes vére, nem tudok magamon uralkodni, és felülve bújtatom át két kezem között, hogy derekánál húzzam magamhoz, mert ha minden igaz, most az ölemben ül - tehát érezheti, mit vált belőlem ki -, s most az én ajkam indul meg melléhez, csókokkal lepve el mind a kettőt, főleg azt, ahol a seb tátong, mert véréből egyetlen csepp sem veszhet el. Hamarosan azonban ismét pálcája kerül hozzá, meg is jegyzem, hogy tud tárgyat mozgatni anélkül, hogy hozzájuk érne, viszont amint eloldoz, tenyerem rögtön a hátára tapad, még közelebb húzom magamhoz, s míg ajkam az övét keresi, addig gerince mentén simítok végig egy kézzel. Kérdésére szemem nyílik, ahogyan az övé, úgy az én tekintetemben is csillog valami, és míg a pálcát teszi el, addig én a kötelet söpröm az ágy végébe.*
- Természetesen. *villan huncut mosolyomban ismét éles fogam, ahogyan viszont hanyatt fekszik, és a kés vándorol testén, az utolsó testét fedő anyaghoz érve, már érzem, hogy nincs fék, túl messzire megy, ezért önkénytelenül indulnak meg kezeim az övemhez - mivel a nadrág még mindig rajtam -, és csatolom azt ki, mialatt mozdulatlanul, pislogás nélkül vizsgálom a lány csodálatos testét. Mozdulat közben azonban hirtelen áll meg kezem, ahogyan egy gondolat villan fel fejemben. Nem lehetek erőszakos, nem gondolhatok csak magamra, neki is nyújtani kell valamit, hiába szeretném most rögtön, muszáj várni, nem vagyok egyedül. Nem felelek, ellenben övem kicsúszik ujjaim közül - tehát a nadrág sem kerül még le -, s gyorsan termek a lányon, ismét lábai közé feküdve, de nem nehezedve rá, ám most az ő két keze van a feje fölé szorítva, melyet egyik kezemmel fogok össze, a másikban pedig a kés van, mert suhanásom közben egy pillanat alatt szedem ki kezéből.*
- Te aztán tudod, hogyan kell a férfival bánni... hogyan kell a vámpírral, hogyan kell velem. *suttogom ajkai elé, míg kezét szorítom le, nem fájón, de most nem szabadulhat, ez a játék része. Tekintetét keresem borostyán pillantásommal, arcának minden apró részletét meg is vizsgálva, majd a tőr hegyével söpröm félre homlokáról haját, nagyon finoman, mintha nem is veszélyes fém volna kezemben. Szabad homlokára kap egy puszit, aztán viszont újra ajkát célzom meg, viszont érdekes módon lágy vagyok, lágyabb mint ma bármikor, mint alapvetően bármikor, s mikor még nyakára kap egy csókot, akkor indul meg a kés testén, lefelé szánkázva, hideg mivoltával ingerlően, viszont nem vágom még meg, nem is fájhat, mivel bár éles részével játszom a lány testén, én aztán tudok a késsel bánni... Arcától nyakára téved, ahol még aprón fel is szisszenek, mintha csitítani akarnám, hogy ne féljen, tekintetem mélyen az övében egész végig, aztán a melleken le oldalán keresztül, vissza a combra, elhagyva a fekete kis szövetet, majd hirtelen fordul meg a penge, a belső combján keresztül, ám itt már nem a fegyver éles fele, hanem a széles simít végig rajta, bebújva az anyag oldalához, és ott fordítom meg a vágó részhez, majd egy pillanat szünet, és egyszerűen vágom el a falatnyi bugyit.*
- Szeretnéd? Akarsz engem? Mert én nagyon akarlak téged. *mormogom orrom alatt, majd vállába is fúrom arcom, oda súgva a további szavakat, éreztetve leheletem is bőrén. Amennyiben pozitív a válasz, csak akkor megyek tovább, próbálva eltüntetni azt ami az utamba áll, de ehhez le is kell húznom formás combján a bugyit, mivel csak egyik oldalát vágom el, s ha így történik, ehhez felegyenesedem, ügyelve rá, hogy ne csak az anyag, de a kezem is finoman simítsa őt. Csak ezek után szánkázik feljebb a simítás.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-02-07, 7:42 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2013.01.24.//

*Próbálok megfelelően viselkedni, úgy, ahogy azt kell egy nőnek egy vámpír mellett, tehát picit vadabb dolgokat is végrehajtok, mint a kötözés, majd saját testem felsebzése, mely bár fáj, mégis, ezt a kicsinyke sebet már könnyedén ejtem meg magamon és hála a méregnek, a fájdalomküszöböm is nagyobb lett, vagy inkább fogalmazhatnék úgy is, hogy nem érzem igazán azt, amit kellene. Na de nem tudok túl sokáig így maradni, átölel és érzem ám, hogy egyre jobban kíván a teste és bár ennek egy kis félelemmel kéne eltöltenie, mégse ez történik, inkább még jobban felizgat, még inkább kívánom őt, így eresztem is el, majd élvezem is testem kényeztetését, ahogy ajkunk találkozását is időnként, miközben lefeküdve az ágyra, Azrael mellé simítok végig testemen a tőrrel, kérdezve meg tőle, hogy hol vágjam meg magam, hogy hol szeretné, hogyha ihatna belőlem. Úgy hiszem, hogy ez elég csábító lehet a számára, és ahogy látom, miként néz végig rajtam, már tisztában vagyok vele, hogy nem csinálom olyan rosszul azt, amibe belekezdtem. Ahogy viszont az öv lekerül, kíváncsian tekintek a másik nadrágja irányába, de nem történik más, csak hirtelen kerül fölém, én pedig fel se fogom, hogyan kerül ki pillanatok alatt a kezemből a kés és másik két mancsom pedig fejem fölé kerülve fogódik össze az erős kéznek köszönhetően. Ajkam mosolyra húzódik és ezüstös tekintetem csakis a másikat figyeli.*
- Látom nem bírsz magaddal. *emelem fel picit a fejem és aranyos mosolyomból érzékelheti, hogy szavaim nem negatívak. Ha engedi, akkor meg is csókolom őt és csak ez után hajtom vissza fejem, hallgatva szavait és érezve meg a kés érintését, mely jelen pillanatban még félelemmel se tölt el. Bízom Azraelben és ezt ő is tudhatja, semmiféle negatív aurát nem érzékelhet tőlem, inkább izgatottságot, vágyat... Mivel egy csodálatos csókban van részem, így szép szemeim ismét lehunyom, majd lágyan viszonzom is a csókot, aranyosan becézgetve a jéghideg ajkakat. A csóknak viszont vége szakad, a kés pedig testemen kezd el végigsimítani, így nyitom ki szép szemeimet és kíváncsian várom, hogy mikor fog belém is hatolni. Sejtem, hogy nagy fájdalmat nem fog okozni, mégis úgy hiszem, hogy meg fog vágni engem valahol... tehát ahogy egyre több helyet érint a fegyver, úgy borzongok bele időnként eme tettébe, amíg végül a bugyim el nem lesz vágva. Csak letekintek lassan a szövet felé, ez után pedig vissza a vámpír szemeibe, hallgatva kérdéseit is.*
- Akarlak, de... nem tudom, hogy jó ötlet-e, hogy nem kéne-e várnunk még, amíg idősebb leszek. *suttogom vissza halkan, oly tanácstalan vagyok és kissé most azért félek is. Oh, nem Azraeltől, hanem ettől az egész testiségtől, amelyben még soha nem volt részem, így egyelőre még visszakozok, szóval szerintem a bugyi se kerül még le rólam. Nem tudom, hogy mit kéne tenni, tehát most egy kis ellenkezés történik részemről, aztán meglátjuk, hogy miként alakul az este és végül odaadom-e magam a vámpírnak vagy sem. A kellemetlen helyzet az, hogy lábaim között van, tehát nem tudom azokat összezárni, így picit el is pirulok mindettől, most gondolva bele jobban, hogy miféle helyzetbe is kerültünk ma este. Akarom őt, ehhez kétség sem fér, de tényleg érzem a félelmet is és ez az ambivalens érzés egyszerűen megőrit ezekben a percekben.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-02-09, 10:50 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2013.01.24.//

*Aideen egyáltalán nem ügyetlen. Gyakorlati tapasztalata nincs, ami számomra hízelgő, mindenben én volnék az első, de talán pontosan azért élvezem a kényeztetését, és azért megy egyelőre minden gördülékenyen, mert ő is kíván engem, nem csak én őt. Pontosan tudja, hogy a férfit bennem, a vámpírt mivel foghatja meg, de ehhez az kell, hogy engem ismerjen, s ez is árul el valamit. Bár engedek neki teret, élvezem a játszadozást, a kötözést, ami saját személyiségem miatt izgalmas, és a vágást, ami vámpír énem csalogatja elő, viszont ezek után én fölényeskedem, a kés kezembe kerül, úgy nyomom vissza a majd' teljesen mezítelen lányt az ágyra, szavaira pedig ravasz mosolyom a felelet.*
- Melletted? Hogy bírnék magammal? *suttogom ajkai elé, de nem tagadom meg a csókot, figyelek is rá, a lány meleg ajkaira, ami érdekes ellentéte az én hideg bőrömnek, bárhol. Persze fűt a vágy, viszont várok még, szeretném még picit kényeztetni, ezért indul meg a kés, és rajtam még nadrág van, már becsatolt öv nélkül, addig a lány falatnyi szövete szakad, de nem húzom le róla, előbb kíváncsi vagyok, mit gondol. Ahogy sejtem, némi természetes ellenkezés akad benne, viszont ezért nem leszek dühös, egyszerűen mosolyodom el: így nem egyszerű, szeretem ezt.*
- Szerinted tudnánk várni olyan sokáig? Azt mondtad, hogy szeretsz... és én is téged, másra nincs szükség, így is csodálatos vagy. *kedveskedek, ami furcsa lehet tőlem, főleg a váltakozóan agresszív és nyugodt viselkedésem miatt, de én ilyenkor ilyen vagyok, szavaim nyomatékosítása végett pedig arcán simítok végig mutató ujjammal, hajától állának vonalán keresztül ajkáig, melyre kap még egy lágy csókot, amit egy darabig élvezhet, aztán... a kés csúszik feljebb, mert addig nem cselekszem, míg nem lesz teljesen biztos, azt el kell érni, így tehát hirtelen kerül vállához, ott apró vágást ejtek, rövidet, nem túl mélyet, éppen csak a vére csordul ki, de nem folyhat sokáig, falánk ajkaim találnak oda, közben nem hagyva figyelmen kívül a másik nyakát, vállát, és amikor a sebhez érek, akkor ízlelem meg vérét. Tovább haladok a mellek felé, majd a hashoz, végül a comb, aztán annak belső oldala mind két lábánál, állomásonként ejtve egy-két apró sebet, miket és környezetüket azonnal csókommal fedem el. Lassan haladok, szabad kezemmel most már nem fogom barátnőm csuklóit, tehát ő is tevékenykedhet, inkább különböző helyeken simogatom, inkább kedvesen mint ingerlően. Aztán ismét hirtelen mozdulok, fél kézzel fordítom át, de hasa nem érheti az ágyat, mert még időben emelem fel, egyik karommal fonva körbe elől derekánál, szorosan magamhoz húzva, a kés pedig közben az ágy végének fa részébe áll, mert oda hajítom: nyilván nem sérül a penge, de abba áll bele, onnan kell meg is szerezni, ha bárki használni óhajtja még. Most térdelek, Aideen nekem háttal elméletileg, de szorosan hozzám tapadva, karom mellkasához csúszik, fogam pedig ismét nyakát éri, karcolgatja.*
- Szeretnél még egy kis mérget? *búgom, viszont ez most nem erőszak, a vágás elég, azt ő ajánlotta fel, de miért ne akarna még lazulni? Amint ajánlatom elfogadásra kerül, meg is sebzem őt, nem figyelve arra, hogy finom legyek, ismét szorítom, de talán engesztelésre talál majd mérgemben, ha pedig nem az sem baj. Vagy így, vagy úgy, de tovább haladok, hideg kezem az ő kézfejét érinti, lágyan húzom érzékeny pontom felé, s most már nem szorítom, nyugodtan mozoghat, most ő dönti el, milyen bátor, látni szeretném azt.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-02-10, 1:36 am

//NRT: Aideen és Azrael - 2013.01.24.//

*Az események nemsokára felváltják egymást, így a helyett, hogy továbbra is Azrael lenne kikötve és én irányítanék, én leszek lefogva és ő irányít. Tudom, hogy ennek valamilyen szinten így kell lennie, vámpírból van és férfiből, nem fogja végig azt hagyni, hogy majd ő legyen abban a szerepben, tehát élvezem is a csókjait, ahogy a tőr simogatását is bőrömön, azzal viszont nem számolok, hogy bugyimat is elvágja és nemsokára már le is szedné rólam. Túl messzire mentem ma, nem illik ilyenkor már visszakozni, de én mégis ezt teszem, talán még várnék egy kicsikét, nem tudom, hogy meddig, de még valamennyi időre szükségem lenne.*
- Nem kell sokáig, csak még egy kicsikét... olyan hirtelen mindez, lehetne sokkal jobb helyen, valahol külföldön, nem gondolod? *próbálok is szépen olyan helyszínt mondani, amely talán felkeltheti Azrael kíváncsiságát. Akárhol lehetünk, együtt, csak ketten, ahol csak szeretne, meg tudom ezt adni neki és bár most is iszonyatosan kívánom, agyam még azért odafigyel rám. A csók után viszont a tőr hirtelen sebzi fel bőrömet, így kissé felszisszenek és hirtelen ijedek meg, de mivel érzem, hogy nem igazán fáj, nem mély a seb, le is nyugszom, és a további vágások már semmi negatívumot nem váltanak ki belőlem, csak élvezem a csodás csókokat és kissé még Azrael hajába is túrok. Bár nem szép - az én számomra -, mégse zavar, könnyen el tudom őket tűntetni a holnapi nap folyamán, mivel sejtéseim szerint az egész estét együtt fogjuk tölteni, ez így lesz jó. Na de a hirtelen fordítással nem számolok, így meglepetten kerülnek kezeim az ágyra, így tartva meg magam, miközben érzem, hogy pocakomnál Azrael is hasonlóan cselekedik, a kés pedig már el is kerül a közelünkből, amit valahogy nem is bánok.*
- Huhh, de gyors vagy. *pillantok hátra vállam felett, de tökéletesen közel vagyok hozzá, oly szorosan, szinte mozdulni se tudok és már nyakamon érzem az éles fogakat, így szívem ismét hevesebb dobogásra vált, én pedig nyelek egy aprót.*
- Ha te szeretnéd... talán nem fog még egy pici bajt okozni. *nem tudom, hogy miféle hatással lesz rám, nem akarok csak a méreg miatt engedni neki, de ahogy éles fogai belém hatolnak, úgy sóhajtok fel mélyről jövően, majd hunyom is le szemeimet, kezem pedig ahogy vezeti, úgy kerül oda, ahol még soha nem járt. A méreg hatalmas erővel zúdul belém, én pedig már nem szerénykedve kezdem el simogatni, nem is törődve már vérveszteségemmel, se semmi mással, hanem picit hozzá is dörgölőzöm, mintha most kapcsoltak volna ki mindent. Eddig tartottam magam, most már nincs tovább, így ha engedi, ki is bújtatom nadrágjából azt, aminek nem szabad már tovább ott maradnia és a visszafogott Aideen el is tűnik ma estére, hogy átvegye a helyét egy aranyos vadmacska, aki csakis Azraelt szeretné szeretgetni, mindenhogyan, a lényeg, hogy a kedvében járhassak.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-02-10, 10:32 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2013.01.24.//

*Szeretem Aideen naiv énjét, a tapasztalatlan lányt, akarok küzdeni, de az már nem járja, hogy ilyen mértékben hátrálna. Nem illik, nem lehet, sértődés lenne a vége, ezért próbálom nyugtatni, de felvetésére nem felelek rögtön, inkább nyakába fúrom arcomat, úgy sóhajtok fel halkan, mordulok egy picit. Nagyon haragudnék, ha visszautasítana, sértené a férfi becsületemet, ezért nem engedek a kérésnek.*
- Majd külföldön is... *mormogom csak, és folytatom amibe belekezdtünk, mert alapvetően nem én erőszakoltam ki a harapást, nem is én kezdeményeztem, ezért nincs hátrálás. Ellenkező esetben talán engednék, de ezt most nem érzem fair kérésnek, és biztos vagyok benne, hogy csupán a természetes félelem beszél belőle, ami pár csókkal, apró játékkal és kényeztetéssel feloldható. Ezért csókolom bőrét, ejtek rajta sebeket, ha már ő játszott velem, akkor én is vele, a kötözést lefogással oldom meg, a vágást pedig maga hozza fel, én élek a lehetőséggel. Amikor úgy érzem elég volt, több seb már nem kívánatos, és az én tűrőképességem is határral bír, akkor fordítom meg a lányt hirtelen, a kést ágyunk végébe hajítva. Szavaira elégedetten mosolyodom el, inkább egy kérdést teszek fel válasz helyett, melyre pozitív a felelet, tehát fogaim húsába mélyednek, vére számba indul, úgy ízlelem újra, mérgem pedig valószínűleg már a maradék ellenállást is oldja, ebben reménykedem, ezért húzom közelebb kezét magamhoz. Ahogy simogatni kezd, már tudom, hogy ő sem szeretne fordulatot venni, ez ismét elégedett sikerélménnyel tölt el, és engedem, had mozogjon szabadon. Valószínűleg nem okoz komoly gondot a lánynak nadrágom, mivel az övet már ki is csatoltam, nem kell semmivel küzdenie, de még mielőtt bármit tehetne, elfekszem, mert nem óhajtok térdelni, tehát hanyatt kerülök az ágyra, és a maradék ruha is zavar, azoktól gyors mozdulattal válok meg, most már semmi nem takar a lány előtt. Valamit valamiért, még mindig nem engedek neki semmit, de ez nem miatta van, tekintetem csak úgy csillog, viszont közelebb húzom magamhoz egészen mellém, egy magasságba kerülünk, és az apró szövetet, ami azért már nem tart teljesen a vágás miatt, le is simítom combján, lehúzom róla, ha engedi, és csupán ekkor eresztem el, mert ölelő karom tartja hátán keresztül, mellkasomig húzva őt, amiért ajkam közelébe kerülhet.*
- Had lássalak teljesen. *suttogom magyarázatként, pici kezét elkapva nyomom azt mellkasomnak, húzom le, gyakorlatilag az ő kezével simítva végig magamon, egészen az érzékeny pontomig, de közbe nem nézek máshová, csak a szemébe, és izgatott mosolyom is egyre nagyobb, ahogy haladunk le. Nyilván ilyet sem művelt még, ezért pár mozdulattal segítek neki, viszont ez nem az én dolgom, tehát rá is hagyom, a többi nem erőszak, meglátom mit szeretne és mit nem. Valószínűleg tudja a dolgát, és nem utasít vissza, akkor okoz nekem majd pár boldog percet, és nekem is szándékomban áll a fordítottja.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-02-12, 12:47 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2013.01.24.//

*Szeretném még egy kicsit elhúzni a dolgokat. Tudom, én szerettem volna közelebb kerülni hozzá, én kezdeményeztem mindezt, de valahol félek ettől az egésztől, mert ez számomra mégis csak egy komoly dolog. Régóta tetszik nekem Azrael és fontos is a számomra, most pedig, hogy együtt vagyunk, vannak bizonyos dolgok, amiket meg kell lépnünk és ez a testiség is hozzá tartozik, de még nem lazultam el eléggé és ezt szerintem ő is érzi. A válaszára csak felsóhajtok picit, de egyben jól is esik, ami azt jelenti, hogy akkor is kívánni fog, később, ez az egész után és nem csak egyszeri az alkalom, bár ezt valahogy eddig is sejtettem, de most mégis, újból bizonyosságot nyert. Egy kis kényeztető játék veszi kezdetét, de nem túl sokáig, Azrael nem képes túl sokáig ilyesmire, érezhetően akar engem és egy okos kis taktikát választ: a harapást. Ha ismét megharap, valószínűleg nem fogok tudni nemet mondani neki, és mindez így is történik, ugyanis ahogy elé kerülök, háttal neki, már érzem is fogai mélyedését a bőrömbe és most már kezem se ellenkezik, rátalál a másikra, hogy lágyan cirógatni kezdje és vetkőztetném is, de Azrael ismét gyorsabb, így fekszik le, és pillanatok múlva már meztelen testét láthatom, ahol végig is simítok rajta enyhén elpirulva, de most már picit ködös tekintettel, tehát nem, nem állok már én se le. Viszont nincs sok dolgom, nem tehetek magamtól semmit, Azrael irányít és már picit zavar, hogy ennyire pakolgat és ő dönti el, mikor érhetek hozzá, de beletörődve engedek a vetkőztetésnek, bár lábaim összébb húzom, így túl sokat nem engedek megmutatni magamból, inkább ajkát csókolom meg finoman, ha már ilyen közel lehetek hozzá. Kezem viszont lefelé lesz vezetve, így most már ténylegesen megismerkedhetek Azrael egész testével, és bár ő nem néz le, én azért kíváncsian mégis csak lefelé pillantok, hiszen még nem csináltam ilyet, új az egész és úgy játszadozom vele hosszan, amíg engedi, akár jó pár percen át is, majd testemmel hozzá is bújok, utalva arra, hogy ő is közben foglalkozzon velem. Egy kis bemelegítés szükséges a végső harcunk előtt, tehát ha ő is így tesz, akkor bizonyára élvezetek között hamarosan rátérünk az est fénypontjára, ami az összeolvadás lesz. *
- Mint vámpír, zavarni fog téged a vérem? Odalent... *ez tényleg érdekes kérdés tőlem, ezért is teszem most fel ezt, úgy keresem Azrael tekintetét halk szuszogásaim közben, mert ha minden igaz, akkor most már kölcsönös a szeretgetés és nemsokára már össze is olvadunk.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2013-02-12, 11:09 pm

//NRT: Aideen és Azrael - 2013.01.24.//

*Küzdeni szeretek, de azt is, ha győzedelmes vagyok, és nem folyamatosan ütközök akadályba, ezért bár imádom Aideen kettős személyiségét, a szende lánykát és határozottabb nőt, most nincs végtelen türelmem vágyaim miatt, azonban szerencsére meg is érti, s ebben segít harapásom, ami bizonyára oldja ellenkezését. Élvezem az egészet, törődni vele, mutatni neki ezt-azt, figyelni, mire hogyan reagál, mert bár egyszer durva vagyok, egyszer finom, nem véletlen vagyok most itt, ezt ő is tudja. Lassan, de biztosan kerülünk egymáshoz közelebb, növekedik bennünk a vágy, ismerkedünk a másikkal, a végén pedig ő sem szeretne már fordulni, ezt érzem közeledéséből, ezért lépek egy utolsót, pont a vég elé. Segítek neki, s mivel egyáltalán nem ügyetlen, el is éri a kívánt hatást, én pedig élvezem a helyzetet, de mikor közelebb kerül, nyilván értem, hogy törődésre vágyik, nem utasítom el, és én is foglalkozni kezdek vele, hogy biztosan kész legyen arra, ami következik, és ne csak én élvezzem az egészet, ezért kezem is indul érzékeny pontja felé, hogy ott tevékenykedjen, és másik hatalmas tenyerem pedig egész testét járja be. Ekkor áll elő egy furcsa kérdéssel, mire hirtelen villan tekintetem az övébe, elsőként értetlenül, de nem azért, mert nem tudnám mire gondol, hanem azért, mert nem értem, ez miért kérdés... végül lassan húzódik huncut mosolyra szám.*
- Nem. Rá fogsz jönni, miért nem. *zárom le ezzel a témát, és adok választ, pedig szerintem elég egyértelmű: eleve másra fogok koncentrálni, ráadásul nem az ütőerét készülök elvágni, hogy most a vérében fürödjek meg, illetve éhes sem vagyok. Nem is értem, hogy... nem érdekes. Inkább nem gondolkodom ezen, mert egészen más témában, de hasonló körökben száguldozik most fejemben pár mondat, és most ki is kapcsolom magam, csak a vágyaimnak élek, ezért kerekedek a lány fölé, hogy végre teljesen egymáséi legyünk, elérjük az este értelmét, és ha minden igaz, Aideen-el a karjaimban sokáig élvezzük még egymás közelségét.*
- Remélem semmit nem bántál meg. *szólok egy jó idővel később, amikor túl is jutunk az éjszaka csúcspontján, de nem engedem távol magamtól, lehetőség szerint továbbra is karjaimban tartom, szorosan magamhoz szorítva, persze nem fájdalmasan, mialatt szórakozottan cirógatom hosszú haját, füle mögé tűrve tincseit, arcából söpörve el őket. Hogyan értem ezt? Azért csalódást nem akarok okozni, pedig most így gondolkodva... valóban nem egy romantikus helyszín ez, de ez talán nem von le semmi értékéből.*

» Pokol szája klub
» Véres hajnal fogadó