Véres Pokol Vámpírklub

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-21, 11:07 pm

* Gondolataiban vájkálva hagyom, hogy feledésbe merüljön a téma ugyanis lehet, hogy ő most engedett s nyitott felém de ez eddig nem volt mindig így, így a továbbiak úgy is kifognak derülni az elkövetkezendő időszakban. A klub számomra tökéletes hely lenne hol eltölthetnénk ezt a szép éjszakát, bár megértem, hogy a lánynak nincs nagyon ínyére a dolog mégis bátor mint mindig így hát kisebb vacillálás után bele is egyezik.*
- Nincs mitől tartanod, nálam csak a Darius vonalból akadnak erősebbek. ~ És persze Demetrius, de ő nem hiszem, hogy az én "választottamra" vágyna. ~* felelem nyugodtan majd elindulunk az említett hely felé de közben szóba kerül egy fiú és egy lány is kik reményeim szerint keserves perceiken is túl vannak már.*
- Ezt az egyet rühellem.* fogom meg a lány kezét ahogy odalép hozzám, azt hiszem ez a téma túl is lett ragozva, így sétálunk hát ebben a szép esti időben a klub felé, hova gond nélkül be is jutunk természetesen. Érzékelem, hogy nem vagyunk egyedül, vannak itt jó páran rajtunk kívül mégis magabiztos léptekkel közelítek a pult felé míg nem sziszegések és fogvillogtatások kereszttüzébe nem találom magunkat.*
- Nem kéne...* hordozom végig tekintetem rajtuk s bár nem jönnek oda hozzánk egyenlőre mégis rajtunk legeltetik a szemeiket. A közelebb húzódott lányt átkarolva indulok meg a pult felé miközben a lány kérdése se szaladt el a fülem mellett.*
- Nem, nincs sok barátom tudod én amolyan magányos vadász vagyok.* el is érünk a pulthoz hol egy könnyed mozdulattal a bárszékre ültetem a lányt majd villámgyorsan megfordulok és a felénk közelítő felé morgok.*
- Ha ide merészeled tolni a mocskos képed, ez volt az utolsó napod még halálodban is.* szemöldököm is összevonódik, arcom igen komor, nem is tudom mit képzelnek ezek a csőcselék magukról.* - Mindannyiótokra vonatkozik! Hozzatok magatoknak!* rivallok rájuk s bár utóbbi szavaim lehet nem válogattam meg kellőképpen most már mindegy, visszafordulok a lány felé és hanyagul a pultra fektetem egyik könyököm.*
- Kérsz valamit? Van itt nektek való finomság is... bármit kérhetsz.* italra gondolok szóval ebben gondolkodjon a lány én meg csak mutatóujjam emelem fel egy pohár vér reményében, inkább nem is említem a lány előtt bár jobb ha megszokja a vér látványát.*
- Eltudunk vonulni ha feszélyezve érzed magad... vannak itt szobák is. De ezektől nem kell tartanod... mielőtt hozzád érnének már holtan rogynak össze.* vonom meg a vállam majd az italokat is megkapjuk így én a vérvörösbe öltözöttet vonom magamhoz mivel egy ideig eljátszadozok kezeim között majd felhajtom.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-21, 11:16 pm

*Nem érzek teljes biztonságot, így hát fel is hozom neki mindezt, de amikor hallom, hogy nem kell félnem, csak aprót bólintok és hamarosan már meg is indulunk a klubba, hova betérve már körbe is nézek és ahogy érzékelem, nem egy vámpírnak szúrtam szemet. Valószínűleg nem csak a vérem a vonzó, hiszen vannak itt olyanok, akikről le tudom olvasni mocskos fantáziájukat és az a démon után én nem akarok ilyesmit, így hát Noelhez húzódom, örülve is a karolásának és inkább kérdezni próbálok.*
- A magányos vadász jobban tetszik, mint a falka... nem vagytok ti vérfarkasok. *mosolyodom el kissé, majd végül a pulthoz lépünk és már le is csüccsenek az egyik székre, így nézek körbe és ahogy hallom a beszélgetést, már láthatom is, hogy Noeltől azért páran visszavonulót fújnak, így picit megnyugodva mosolyodom el, de azért a férfi felé hajolok.*
- Azért én magamtól jöttem. *egy ilyen apróság még elfér, de aztán a kiszolgáló felé tekintek, ki már elő is áll egy itallistával, mik közül nyugodtan válogathatok.*
- Talán egy kis vodka-narancsot kérnék. *azt szeretem is, így hát türelmesen várok az italomra, melybe még jeget is kapok és ahogy figyelem, hogy Noelt mivel szolgálják ki, nem tudom megállni, hogy ne köszörüljem meg a torkomat is.*
- Itt vagyok én is... *hívom fel figyelmét egy kedves kis mosollyal arcomon, önként adom vérem, ha szeretné, a harapása úgyis mámorító, de most nem csak azért teszem mindezt, el kéne kezdenem a kiengesztelést. Iszom is pár kortyot finom italomból, így várok a válaszára, majd amikor az elvonulást említi, picit elfordítom a fejem, valamilyen szinten azért még félek tőle.*
- Nekem jó itt is. *kettesben... egy szobában... nem is tudom, valahogy még nem érzem magam erre készen, bár ő nem utalt semmire, de egyenlőre jobb lenne itt maradni.* - Később is ott maradnak azok a szobák... De ha te szeretnéd. *hagyom is nyitva a mondatot, tehát igyekszem megbízni benne és nyitni, ahogy ő kérte, de az italom hamar el is fogy, így nézek ismét körbe.*
- Bár... lehet, hogy jobb ötlet, ha ketten leszünk. Nem bírom ezeket a szemeket, majdnem felfalnak. *a hideg is kiráz, így le is csusszanok a székemről, tehát elég hamar gondolom ám meg magam, mert lehet, hogy ott jobb lenne, ott aztán nem fognak tudni velem foglalkozni.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-21, 11:39 pm

* Ahogy a vérfarkasokat említi fel úgy horkanok fel nemtetszésem jeléül, gyűlölöm a fajtájukat, örökkön örökké ellenségeim listáján fognak szerepelni. Nem is megyek bele ebbe az egészbe mivel a klubban lévő vámpírok nagy többségének igen csak felkelti Vixi az érdeklődését mi nem érint túlságosan jól na meg megígértem neki, hogy mellettem nem eshet bántódása így nyugtatom le a kedélyeket szolidan. Egy merészebb mégis akad kit darabjaira szedek könnyedén ha kell, nem is értem miért nem szalasztanak maguknak valakit és miért az én emberemre fáj a foguk de szavaimtól nyugton marad ráadásul még Vixi is beszól neki mire elmosolyodom.*
- Általában befelé mindenki a lábán sétál...* jegyzem meg elmosolyodva, lehet hülye poén de hát elfér szerintem és mivel ismerkedős fázisban vagyunk... talán nem lesz öri-hari ebből. Egy ital biztosan jól esne neki nekem pedig egy kis vér, míg meg nem kapjuk az italainkat a lány felé fordulok ki máris készségesen állna rendelkezésemre.*
- Hm...csábító ajánlat, de nem áll szándékomban padlóra küldeni. Szomjas vagyok.* a délután nem portyáztam kedvemre és a kastélyban sem látogattam meg az etetőt így túlon túl mohó lennék mi odavágná az első, együtt töltött éjszakánkat. Habár... nem is az első. Figyelve továbbra is a körülöttünk lévőkre ajánlom a külön helyiséget mire egy kis visszakozást kapok a lány felől mire elmosolyodom.*
- Kettesben...a sötét erdőben hol sehol egy teremtett lélek....* igen, megint a fejében vájkálok és ez most igen csak szórakoztat, kortyolok a fenséges nedűből mire szemeim is behunyom de a mámorban való úszkálás nem tart sokáig.*
- Egyetértek... jobb is, az ő gondolataikba nem látok bele, te pedig minden szempontból ínycsiklandozó vagy.* fel is hajtom a maradék adagot majd kézen fogva a lányt indulok meg vele a szobákig hol találomra benyitok egybe, természetesen üres így hát előre engedem a lányt s utána csatlakozom hozzá.*
- Nem tagadom jó ötlet volt Demetriustól ez a kóceráj... szép, lassan terjeszkedünk.* jegyzem meg az ágy felé tartva miközben ingem gombjait szép lassan kigombolom középtájig. Gondolom nem is kell mondanom, hogy érezze magát otthon így én is csak lehuppanok az ágyra s onnan tekintek a lányra.*
- Hol is kezdjük?* csillannak meg szemeim e kétértelmű kérdésen, még magam sem tudom hogy az ismerkedésre értem e avagy a lány feltérképezésére de ez majd Vixi reakciójától függ, nem akarom lerohanni egyből hisz jó pár óránk van még hátra napfelkeltéig.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-21, 11:51 pm

*A klubban mégse érzem olyan jól magam, nekem túl veszélyesnek tűnik ez a hely, főleg, ahogy engem méregetnek és még Noel is egy minimális veszekedésbe elegyedik az egyikkel, úgy fordulok inkább vissza a pult felé, ideje lenne innom egy kicsit, de amikor már a vámpír uraság is mellettem rendel valamit, ami egyértelműen vér, hülye nem vagyok, felismerem ezt, már magamat is ajánlom fel, hiszen itt vagyok, megharaphat, engem nem zavar a dolog, de válaszára végül bólintok.*
- Akkor lehet jobb is ez így, nem akarok ismét magatehetetlen lenni a közeledben. *fejtem is ki szépen, hiszen volt erre már példa és most megkímélném magam ettől. Inkább csak a szobáról beszélünk, ahova talán nem lenne rossz felmennünk, de tudom én, hogy voltunk már kettesben, de ez most mégis, annyira másképp hangzik.*
- A gondolataim az enyémek, tartsd őket tiszteletben. *világítok is rá erre a fontos dologra, de aztán végül egy kis hezitálás után elfogyasztom az italom és mégis a szobába vonulás mellett döntök, így csusszanok le a magasított székről.*
- Akkor menjünk. Nem kell balhé... *bólintok rá és hamarosan már meg is érzem kezemet az övében, így lépkedem utána, nem is viszakozva mindez ellen. Szóval már haladunk is felfelé, majd egy üres szobába térünk be, ahol Noel máris igen otthon érzi magát, de ahogy gombolni kezdi az ingét, én természetesen rögtön félreértem, főleg, hogy még az ágyra is ül, majd egy furcsa kérdéssel fordul felém.*
- Noel, én... én nem így gondoltam azt, hogy feljöhetünk. Adok egy esélyt, de nem vagyok ilyen könnyen megkapható. *bár ért már hozzám pár helyen, mégse érzem úgy, hogy rögtön odaadnám magam neki, tehát bizony tiltakozni is fogok. Kabátom leveszem és fel is akasztom az egyik fogasra, majd pulóverem is követni fogja ezt, így marad rajtam a bézs színű blúz, mely szépen idomul testemhez. A csizmákat is leveszem, majd lassan megindulok Noel felé, de azért tisztes távolságba ülök le tőle.*
- Kezdjük ott, hogy ki volt neked ez az Elisa? Tudom, hogy ő egy évfolyamtársam, de igazán nem ismerem... *csillannak meg szép szemeim, erre a történetre kíváncsi lennék és talán ez sikeresen el is tereli rólam a figyelmét, mert nem tagadom, zavarban vagyok most, hogy így kettesben vagyunk, méghozzá egy ilyen helyen. Ez a szoba sokkal igényesebb, mint mondjuk a fogadó és kellemesen meleg is van, szóval nem undorodom tőle, tényleg kedvemre való, csak Noel gondolataiba nem látok bele.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-22, 12:15 am

- Na ugye.* nem véletlenül kérek magamnak is pohárka vért mivel igen szomjas vagyok, más különben meg azt hiszem igen csak elgyengülne ha belőle innék akárhányszor csak megszomjazom még a végén egyenlőre lesz egy rongybabával, azt meg már nem igazán akarom. Mivel vámpírokra nem hatnak a képességeim így az est hátralévő részét talán kényelmesebb lenne egy szobában tölteni mivel szolgál ez a hely ezzel is, nem mintha megerőltető lenne számomra az állandó összpontosítás és figyelem de mégis csak jobb lenne, ha nem több tucat kereszttüzében ücsörögnénk egész este.*
- Lehetetlent kérsz... nem bírom megállni, hogy ne vájkáljak a kis fejecskédben.* nyomom gyengéden mutatóujjam a homlokához majd mosolyogva fordulok italom felé mit rövid úton fel is hajtok mi igen csak megnyugvást jelent száraz, vágyakozó torkomnak s mivel időközben Vixi döntésre jutott és mégis csak a szobát választja úgy indulunk el az emelet felé kézen fogva s bár nem tudom, hogy eddig tudta e de a vámpírokra nem hatnak a képességeim, nem mintha nem bíznék magamban. De ahogy ő mondja, nem kell itt a balhé. Hamarosan fel is érünk egy szobába hol magunk lehetünk, bár szeretem az állandó elegáns és kifogástalan megjelenést azért én is szeretem elengedni magam kissé mi ennyiben merül ki: az ingem le lesz gombolva hasam közepéig így enyhén izmos, szálkás felsőtestem is kisejlik néha, így ülök le az ágyra hol egy igen furfangos kérdést intézek a lányhoz ki egyből zavarba jön a szavak kétértelműségétől.*
- Hm mire gondolsz pontosan?* döntöm kissé oldalra a fejem, csillogó tekintetemmel pedig végigkísérem a lány mozgását így lesve meg karcsú, vonzó testét mi így kabát nélkül még inkább kirajzolódik előttem. Ahogy leül az ágyra úgy mosolyodom el kissé félszegségén, kezem felé nyújtom s ha elfogadja akkor közelebb is vonom magamhoz.*
- Nem kell félned tőlem, nem fogok semmi olyat tenni ami ellenedre lenne. Azaz megpróbálom féken tartani magam...* hiba lenne ha egyből rávetném magam főleg, hogy tisztában vagyok azzal miként végződött egy éjszakája egy incubussal így hát mikor a kérdést megkapom eleresztem, hanyatt dőlök az ágyon de mire a lány odanéz már a kezeim is a tarkón alatt vannak.*
- Elisa...hm, Elisa kölcsönvéve a szavadat annyiban le is rendezném, hogy egy ideig ő volt nekem a két lábon járó vérbankom. Remekül elszórakozgattam vele, sikerült közelebb férkőznöm hozzá, mondhatni készségesen felajánlotta nekem magát, sosem hadakozott. Ellenben veled...* fordítom felé fejem egy mosoly kíséretében.* - Semmit nem jelentett ha erre vagy kíváncsi. Nagyon jól tudok alkalmazkodni és a méregnek köszönhetően jó ideig úgy érezte, hogy érez valamit irántam...vagyis én így hiszem. De aztán eltűnt.... így megkapta amit megérdemelt.* suhan át egy árnyék a szememben és a mosolyom is eltűnik arcomról egy rövid időre. Talán mikor ember voltam akkor is érzékenyen érintett ha átvernek, hülyének néznek vagy elhagynak így most vámpírlétemben erre igazán allergiás vagyok.*
- Zavar, hogy bántok másokat?* könyökölök fel féloldalasan úgy pásztázva borostyán szemeimmel szép arcát.* - Van aki megérdemli Vixi... bár tény és való, hogy olyanok is vannak kik unalmunk áldozatává válnak. Ez van.* megvonhatnám vállam de tök felesleges, érezheti rajtam, hogy nem érdekel ezeknek az embereknek a sorsa, ez rendeltett számukra és kész.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-22, 12:27 am

*Nem szeretném, ha mindig tudná, hogy mire gondolok, így ezt tisztázom is vele, legalábbis én úgy érzem, hogy sikerül őt meggyőznöm, de azért túl sokat akarok ezek szerint egyszerre, mivel most majdnem elveszítettem és olyanná váltam számára, mint bárki más, még mindig vékony zsinóron állok a szakadék fölött.*
- Azért talán idővel megpróbálhatnád. *próbálkozom én is a meggyőzéssel, de végül döntünk, így indulunk fel a szobába, hol nyugodtan tudunk majd beszélgetni egymással. Jó lesz, úgy érzem, nekem is szükségem van rá és talán ez fordítva is így van és bár magányos farkasnak vallja magát, úgy érzem, néha neki is jól esik a társaság. Ahogy az ajtó zárul, már fel is tűnik, hogy igen csak otthon érzi magát, lazára veszi a dolgokat, így ösztönösen nézek rá hófehér testére, mely ugyanúgy szálkás, akár csak Gabriel-é volt, most mégse rá gondolok, hanem tökéletesen tetszik az, amit láthatok, de a szavai mégis oly félreérthetőek.*
- Tudod te azt jól, hiszen a fejembe látsz. *ha már az előbb mondta, hogy továbbra is bele fog nézni, akkor ne most keresse nekem itt a kifogásokat. Azért leveszem magamról a felesleges ruhákat és végül oda is csüccsenek mellé, de ahogy érzem, szeretné, ha közelebb lennék. Egy minimális ideig habozok, talán pár másodperc telik csak el, majd kezem az övébe kerül és engedem is, hogy magához vonjon.*
- Jól teszed, mert különben itt hagylak. *na nem mintha ez lehetséges lenne, több okból is, mivel szerintem Noel se hagyná és odalent is kinyírnának, de most mégis jól esik ezt mondani. De ha már beszélgetni szeretne, akkor rákérdezek egy olyan dologra, mely érdekelne és ahogy látom, el is fekszik és nem is rest kielégíteni kíváncsiságom.*
- Azt hittem, hogy éreztél iránta valamit. *szólalok meg végül, de természetesen mást nem mondok, nem is tudok mit. Ha nem hazudott, akkor nincs félnivalóm, mert most már nehezen viselném, ha Noel másra is ennyi figyelmet fordítana, mint én rám. *
- Tudom, hogy vannak, akik megérdemlik, én se véletlenül tanulok egy feketemágus képzőben! Szóval a válaszom, nem, nem zavar! Vámpír vagy, nem akarlak beidomítani. *mosolyodom el, majd én magam is féloldalas fekvést választok, így csúszok közelebb hozzá, majd bújok is oda, már ha megengedi, kezem pedig jéghideg mellkasára kerül, amin egyszer-egyszer végigcirógatok.*
- Had maradjak itt egy kicsit. *suttogom most már halkan. Oly jól esik hozzábújni valakihez, érezni közelségét, bár ölelését még jobb lenne és Noel nekem többet jelent egyszerű tetszésnél, ha ez nem így lenne, akkor Gabe-et se utasítottam volna vissza. Tudom, hogy a mérge is hatással lehet rám, de most nem érdekel, itt szeretnék maradni, közel hozzá és mivel van egy csomó időnk, bizonyára nem fogja zavarni ez a pár perc "érzelgősség".*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-22, 12:54 am

* Felesleges ígéreteket nem teszek így hát nem válaszolok a lány szavaira inkább megindítványozom a szobák felkeresését. Nem telik bele sok időbe és hamarosan már a zárt ajtók mögött találjuk magunkat hol mindketten elkényelmesedünk igaz melyikünknek mit takar, rejt, ez a szó mégis mikor rákérdezek a hogyan továbbra megjátszva a hülyét kérdezek vissza.*
- Csak a szádból akartam hallani.* vigyorodom el mert most sem téved a lány, a fejében kutattam csak hogy megízlelhessem miként is érzi magát jelen pillanatban. Cselekvésén látszik is mivel távolabb helyezkedik el az ágyon így vonom magamhoz miután némi habozás után kezembe helyezi az övét.*
- Ez ám a fenyegetés.* nevetek fel szórakozottan ugyanis nem tudom melyikünk járna rosszabbul de hát ezzel ő is tisztában van tudom jól. Kapok egy kérdést mit nem áll módomban megkerülni így mondom el neki miként bonyolódott a kapcsolatom Elisa-val s miután mindent elmondtam úgy tekintek a lányra ha eddig nem őt néztem volna, userem nem tudja és lusta visszatekerni.*
- Semmit... most sem tudom mit érzek... de majd segítesz kibogozni.* simítok végig puha, meleg állán így téve fel a kérdést mely érdekelne így az elmúlt találkozásuk után. Most úgy érzem határozottabb így kissé el is mosolyodom szemeim behunyva, persze nem teljesen, pilláim alól még látom a lányt.*
- A pokol szájában még más véleményen voltál... az a majom megérdemelte.* sóhajtok fel visszaemlékezve a táncolós jelenetre majd oldalamra emelkedve döntöm kissé oldalra a fejem.* - Így szeretsz ahogy vagyok? Elfogadsz így?* nem tudom miként alakulna egy ember és egy vámpír kapcsolata de ha mindketten egy kis figyelmet és megértés tanúsítanánk.... hát meglehet, igen, még jól is elsülhet a dolog. Vagy épp ellenkezőleg... Ahogy hozzám bújik úgy dőlök vissza az ágyra s karolom át, kézfejem épp a derekáig ér így ott kúsznak be hideg ujjaim a blúza alá végigsimítva bársonyos bőrén.*
- Ahogy akarod... nincs ellenemre.* fordítom arcom haja felé miközben egy pontot szuggerálok a plafonon, jól esik a lány érintése legyen az akármilyen óvatos is de idővel csak bátrabb lesz, legalábbis én ebben reménykedem.*
- Kívánlak Vixi... most hogy így hozzám simulsz önakaratodból szinte emberi érzéseket váltasz ki belőlem. Bár nem sokra emlékszem, szinte semmire csak gondolom, hogy Ti is ezt érezhetitek.* mélázol el egy kicsit ebben az új érzelemvilágban de aztán már fordulok is a lányra, két könyökömön támaszkodom meg mellette így mélyedve el sötét szemeiben.* - De nem foglak siettetni, sürgetni... megpróbálom... de egy csókot....* siklik pillantásom formás ajkaira mik felé közelíteni is kezdek s ha nem fordul el akkor kemény, hideg ajkam az ő forró, puha ajkaival illeszkedik össze egy ideig majd enyhén szétnyitom ajkaim hogy nyelvem szabadjára engedhessem és rátaláljak a lányéra mi ha sikerül elmélyült csókra invitálja édes táncba kezdve. Semmi sem muszáj és nincs itt most semmilyen kényszer, ha akarja leállok... leállok... úgy hiszem felülkerekedhetek önmagamon. Vagy nem tudom.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-22, 1:06 am

*Furcsa ez az egész, csak most kezdem el megérteni, hogy tényleg sokkal tartozom Noelnek. Ő volt az, mégha eleinte nem is jóindulatból, aki mellettem volt a rossz napokban, segített átvészelni és mérge is hasznomra volt. Ha ő akkor nincs, talán egy idegroncs lennék mára, de nem vagyok az és bár hibáztattam, a Gabriellel töltött idő mégis sokat segített. Tisztáztam magamban dolgokat, így hát úgy érzem, hogy le tudom végre zárni a múltat, de hogy Noeltől mit akarok, még magam sem tudom. Félek mindentől igazából, tőle is, hiszen egy vámpírról van szó, ki elméletileg már nem él, tehát nem lehet olyan se a lelke és az érzései, mint amilyen az enyém.*
- Szívesen segítek. *mosolyodom el érintése után, majd végül meg is hallok egy kérdést, melyre próbálok most már higgadt átgondolás után válaszolni, így hát nem vagyok rest elmondani neki, hogy nem szeretném megváltoztatni, hülyeség is lenne tőlem és biztos sikertelenség, hiszen nem egy emberről beszélünk.*
- Tudom, hogy megérdemelte... én nekem kellett volna leszúrnom, csak kissé kába voltam valaki miatt. *utalok itt harapására, majd végül amikor a kérdéseket teszi fel, mosolyom kiszélesedik és picit meg is bököm őt.*
- Nem mondtam egy szóval se, hogy szeretlek, az nagyon, de nagyon messze van így és elfogadni se teljesen fogadlak még el így, hiszen a gondolataimban olvasás nem tetszik és néhány apró viselkedésed, de megpróbálok megbarátkozni vele. Úgy érzem, hogy te jóval idősebb és tapasztaltabb vagy, tehát nem igazán fogsz hozzám igazodni, így nekem kell majd idővel, de meglátjuk mi lesz, már ha nem akarsz mégis csak úgy bánni velem, mint a többi áldozatoddal. *világítok is rá erre, majd végül odabújok hozzá, a közelében szeretnék maradni, így fejem a vállára hajtom és kezemmel lágyan cirógatni kezdem bőrét. Nem teszek mást, nem is mernék, én ahhoz félősebb vagyok, hiszen életemben kétszer feküdtem le pasival, bár abból csak egyik volt ember, így hát az ilyen jellegű érintésekhez se értek még igazán, de nem is akarok tőle semmit. Ahogy blúzom alá nyúl, egyenlőre még nem zavar, amíg jó helyen tartja kezét, de végül tovább beszél, így dermedek meg.*
- Kívánsz? Én... én nem ezt akartam kiváltani belőled... *mondom halkan, picit ijedt hangon, bár nem tudom, hogy ezek a lények mennyire tartják fontosnak a testi dolgokat, de úgy érzem, hogy Noel nagyonis, minden tette eddig erre utalt. Alulra is kerülök nemsokára, így ölelem át derekát és nézek is bele borostyán tekintetébe.*
- Noel... én... *nem is tudom, hogy mit akarok mondani, a fejem tele van kusza gondolatokkal, de ahogy végül ajkamhoz ér ajkával, úgy csukom be szemeimet is. Nem akarom visszautasítani, én is kívánom a csókját, csak egyben félek is tőle, de végül engedek nyelvének is, hogy az utat törjön az enyémhez és végül lágy táncba kezdünk, már ha ő nem gyorsít rajta. Kezeimmel magamra húzom, érezni akarom hideg testét és végül egyik kezem hátán siklik fel a fejéhez, így túrok bele fekete tincseibe, miközben most már egyre magabiztosabban csókolom őt, saját akaratomból, mindenféle kényszer nélkül, életemben először.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-22, 1:50 am

* Hogy valóban érzek e azt nem tudom, minden esetre ha dühöt ki tudnak váltani belőlem akkor az ellenkezőjét is képesek lehetnek egyesek elérni, kérdés van e ilyen lény a földön és van e aki egyáltalán ki akarja ásni a mélyről? Lehet csak a tudatalattim munkálkodik nem tudom még egyenlőre de szívesen venném ha a lány részt venne ebben a kutató expedícióba minek a vége esetleg a csúf kudarc is lehet. Mosolygós válaszára kap egy hasonló, kedvesebb mosolyt majd az Elisa-val való kapcsolatom után az emberi életekről esik szó s mára már úgy hiszem sokkal határozottabb ez ügyben bár tény és való, hogy most nincs mérgem hatása alatt mire fel is hívja figyelmem.*
- Legközelebb hagylak érvényesülni... kíváncsi vagyok rád mikor harcolsz.* jó lenne arról az oldaláról is megszemlélni, körüljárni mivel eddig erre nem volt lehetőség mivel felindulásai mindig is ellenem, nekem szóltak. Ebből kifolyólag alakulnak ki bennem a kérdések s jó lehet kissé túlzásba esek a szavakkal de mindez nem érdekel, az a legfontosabb, hogy elfogad e avagy sem. Nyugodtan hallgatom végig szavait mik teljesen őszinték ezt jól látom s miután befejezi némi csend beállta után teszem fel a következő kérdésem.*
- Szerinted ezek a dolgok éket verhetnek köztünk? Ami pedig a gondolatolvasást illeti....ha nincs takargatni valód akkor szerintem nincs ezzel probléma. Ha őszinte vagy és valóban azt mondod amit gondolsz, érzel én nem fogok rákontrázni szavaidra... hidd el, egy idő múlva észre sem fogod venni.* mint ahogy én sem azt, hogy mekkora zűrzavar van egy utcán a tömegben, mindez szerintem csak megszokás kérdése. Nem áll szándékomban ellökni magamtól amikor hozzám bújik, ha erre van szüksége akkor ezt megkapja tőlem így kúsznak be fürge ujjaim a blúza alá s kezdik el a lány bőrét cirógatni míg én némi elmélkedésbe kezdek így hozva tudtára, hogy valami talán megmozdult bennem iránta.*
- És ettől most félsz? Tudod, hogy nem csak olyan lehet ez mint a legutóbbi....* érzékelem rajta az ijedtséget de nem bírván ellenállni a kényszernek mi csókra ösztönöz fordulok rá, ügyelve arra hogy ne nyomjam össze. Csak egy csókra vágyok, egy csókra mi azóta a fejemben mocorog mióta megtudtam, hogy mást is megcsókolt, méreg nélkül, mindennemű kényszer nélkül akarom megízlelni így közelítek hozzá ajkaimmal ellenkedése ellenére és puszilom meg gyengéden majd miután úgy érzem megenyhül nyelvemmel furakodok édes barlangjába. Nem sietek el semmit, lassú, kényelmes csókban forrunk össze míg nem ő egyre bátrabb lesz így hevítve engem is, érezhetően erőteljesebben csókolom s túrok bele selymes hajába, legszívesebben kéz kezem közé fognám és addig szorítanám míg nem saját csontjaim nem törném szana-szét de megpróbálok uralkodni magamon így visszaveszek a tempón, lassítok a csók lendületén míg végül elválasztom ajkam az övétől. Kis idő elteltével két hüvelyk ujjammal az arcán kezdek el játszadozni szemeit figyelve.*
- Azt hiszem elég béna dolog lenne most ezt elemezgetni.* mosolyodok el kissé.* - De jobb volt mint az előző.* az semmiség volt ehhez képest, másabb volt még nekem is.* -Nehéz itt megállni... de talán elterelhetnéd a gondolataimat egy darabig. Ha nem bánod.* siklik ujjam szép nyakára, nem tudom ez mennyire hangulatromboló a számára de talán itt ki is üt az, hogy én nem ember vagyok ő pedig nem vámpír, mégis úgy érzem most szükségem van arra az engesztelésre mivel kínálkozott nem is olyan rég így hát meg is adom magamnak az engedélyt s elkotorva az oda tévedt kósza tincseket simítok végig ott bőrén s csókolok oda mielőtt fogaim puha húsába mélyeszteném a lehető legóvatosabban.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-22, 2:08 am

*Egyértelműen beismerem, hogy én hibáztam azon az éjszakán, a klubban, de a mérge miatt képtelen voltam teljesen tisztán gondolkodni, akkor is bennem volt a sértettség, ez már csak természetes. Viszont most fény derül mindenféle gondolatomra, így hát arra is, hogy nekem kellett volna a gyomrába mártanom a pengém és megforgatni benne.*
- Tanultam harcművészetet és profi kardvívó vagyok... majd egyszer kipróbálhatnánk. Már ha nem félsz, hogy bajod esik. *kacsintok rá pajkosan, természetesen csak játékból mondom, bár én mindent beleadnék, hiszen mégis csak egy vámpírról van szó, aki könnyű szerrel képes meggyógyítani magát és ott az én vérem is, ha baj lenne, na meg, elég ereje van ahhoz, hogy arrébb suhanjon a pengém elől. Viszont ezek után tovább folytatjuk a beszélgetésünket, így őszintén felelek is számomra meglepő kérdésére, de amikor hallom a szavait, csak picit megvonom vállaimat.*
- Nem tudom, egyenlőre még nem akarok semmit se elsietni. A gondolataimat pedig továbbra is szeretem megtartani magamnak és én nem szeretnék rászokni. *nem azért, mert titkolózom, bár ki tudja, én is néha hülye tudok lenni és nem akarom annak a következményeit elszenvedni. De egyenlőre nincs mitől félnem, most őszinte vagyok vele teljesen, így bújok hát oda hozzá, érezve cirógatását is, de ahogy arra tér rá, hogy kíván, bizony kissé megijedek, nem ezt akartam.*
- Igen, félek... Noel, én nem vagyok ám olyan tapasztalt. A szép külső ne tévesszen meg. *emelem fel fejem, így nézve rá, hiszen tényleg nem adom oda magam bárkinek, így neki se szándékozom. Fölém kerekedik és csókomat kéri, ami szintén gyors, főleg ilyen közelségből, de aztán engedek neki, hiszen én is ezt akarom, nem akarom még egyszer eltolni, bár félek, hogy újból rosszul döntöttem, hogy megégetem magam, mégis teljesen beleolvadok a csókba, így kapok rá hamarosan az ízére. Más, mint egy emberrel, valahogy félelmetes is, hogy bármikor megölhetne könnyű szerrel, de azért én nem viselkedek vele másképp, úgy csókolom, ahogy eddig is csókolóztam, ezért is ismerkedem hajával is, na meg hátával, tehát az ing alá kezem be is kéredzkedik és ahogy érzem, ő is egyre vadabb... egészen addig, amíg ajkaink el nem válnak, én pedig picit kipirulva nyitom ki barna szemeim, nézve bele a vámpír szemeibe.*
- Nem kell elemezni... *mosolyodom el, nem is értem, hogy miért is akarná ezt tenni, de ahogy folytatja, úgy nyelek egy aprót.* - Nem akarom, hogy a mérged befolyásoljon... azt te se akarhatod. *bár lent mondtam, hogy megharaphat, nem hittem volna, hogy ilyen helyzetbe fogunk kerülni, de ahogy érzem, hogy ujjával nyakamat simogatja, majd pedig egy csókot is lehel rá, testem megremeg, bizony ismét elkap a félelem. Csak becsukom szemeim, sejtem, hogy most nincs sok választásom, de tényleg félek a mérgétől jelen helyzetben. Picit erősebben szorítom magamhoz, ahogy fogai húsomba vájnak, majd fel is szisszenek, hiszen fáj még eleinte.*
- De ne sokat... *törődöm bele sorsomba és kérem meg erre, hiszen elgyengülni se akarok, de végül a szorítás enged, ahogy a fájdalom is múlik, én pedig ismét simogatni kezdem hátát és egyik kezem lassan, szinte észre se veszem, de fenekére kerül, én pedig apró sóhajokkal jelzem tetszésemet. Nem helyes ez így, valahol tudom, de nem tudok neki ellenállni, akarok még és még, őt akarom.*
- Kívánlak... *szólalok meg most én magam, tényleg most ezt érzem, vérem is csak úgy pezseg, nem, nem szabad ezt engednem, de nem akarom, hogy eleresszen, hogy eltávolodjon tőlem, így karmolom is meg hátát másik kezemmel, amelyik nem hátsóján van és szépen fel is sértem bőrét, így hát az inge is bizonyára vérezni fog. Nem direkt teszem, ösztönösen, tehát nem akartam én bántani, felsérteni testét, de ezt hozta most ki belőlem harapása, amit vagy megért vagy nem...*

//fagyi

//

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-22, 9:09 pm

// Olvadunk //

* Sosem volt még lehetőségem abban gyönyörködni hosszú távon, hogy miként is védekezik Vixi így hát tudtára adom, hogy legközelebb ha úgy alakulnak a dolgok nem fogok közbe lépni, magának kell elintéznie a problémát erre pedig azt kapom, hogy egyszer talán kiállhatnánk egymás ellen mire felnevetek.*
- De félek kedves Vixi... máris tele a nadrágom.* kihívó a lány mit el is fogadok, nem hiszem, hogy gond lenne ebből s bár elhiszem neki, hogy ért a kardvíváshoz annak ellenére hogy én kevésbé nem félek ettől az ütközettől. A beszélgetés tovább folytatódik így az érzelmek és ellentétek kerülnek szóba, talán igaza van, korai erről beszélni így szavaira bólintok, de nem ígérhetem meg neki azt, hogy gondolataiban ezentúl nem fogok mászkálni. Ezt nem is akarom megígérni így siklok is át részemről ezen a dolgon míg nem törékeny kis testével hozzá nem bújik mit gyengéden átkarolok és simogatni kezdem selymes bőrét megosztva közben vele gondolataimat mik szunnyadó félelmeit felkeltették.*
- Nem is kell, hogy az legyél...* fordulok rá a következő pillanatban majd egy hosszú csókban forrunk össze kezdetben igen gyöngéd és ízlelgető de idővel kezd egyre hevesebbé válni mit csak tetéz számomra a lány kedves érintése. Nem tudom meddig tudok elmenni a nélkül, hogy komolyabb baja ne származna ebből a csókból, Victoriával más volt, ő kevésbé volt ilyen törékeny mint ez a lány így hát lassan eltávolodok tőle. Egy ideig elnézem csillogó szemeit de még mindig nem érzem a várva várt enyhülést, a vágy szétáradt kőkemény testemben mivel nem tudok mit kezdeni így kezdem el cirógatni vékony bőrét a nyakán miközben ígéretét próbálom meg behajtani rajta.*
- Kívánlak Vixi... a szó minden értelmében.* csókolom meg gyengéden az artériánál, vérére szomjazom és a testére így hát mivel csak az egyiket kaphatom meg egyenlőre óvatosan belemélyesztem fogaim s enyhén megszívva a sebesült részt feszülök meg kissé ahogy fenséges íze szép lassan szétárad egész testemben. Egy ideig én is elgyengülök de ahelyett hogy a vágy lankadna inkább csak tüzesedik a hogy lány körmeit bevetve szánkázik kezeivel a vállamon így siklik végig kezem a felsőtestén egészen addig míg nem megérzem, hogy felsértette bőröm. Elszakadok tőle s miközben lassan felemelkedem hogy az arcába nézhessek csípőjénél erőteljesen megszorítom a csontját, tekintetem elködösül egy pillanatra a méregtől.*
- Ezt ne... ne...* morgom kissé összeszűkült szemeimmel, felsértette a bőröm mi már be is gyógyult de hát Shalmira-nak sem hagytam ezt így neki sem fogom, még talán idejében kapok észbe s enyhítek szorításomon mielőtt összezúznám a csontját. Erőt veszek magamon s miközben szépséges, mámorban úszó arcát nézem így indul meg kezem ismét felsőtestén.*
- Ez jól esik?* érek egészen a kerek keblekig hol elidőzik kezem egy ideig a ruhán keresztül majd folytatja útját fel a nyakán keresztül egészen a hajáig mibe beletúrva szorítom össze ujjaim.* - Csak egy szavadba kerül tudod jól...* mormolom bele bőrébe ahogy közelebb hajolva hozzá arcát és ajka környékét kezdem el puszilgatni. Lehet nem szép dolog méreg hatása alatt kihasználni a lányt de én nem a jófiú vagyok, sosem voltam az és nem is leszek már.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-22, 9:19 pm

*Félek engedni neki, mindentől félek, oly tapasztalt és mégis csak egy vámpírról van szó, az én sebeim pedig még frissek. Nem tudom, hogy mit szabad már és mit nem, de ahogy ajka az enyémhez ér, úgy viszonzom egy kis hezitálás után a csókot, mivel mindketten erre vágyunk, nem csak ő, ezt tudja jól, hiszen gondolataim már az utcán elárultak, nem véletlen, hogy rám akadt és szerintem az se, hogy nem bántott fizikálisan, hanem magával hozott, engedve a bocsánatkérésemnek. Lágy, hosszú csókban forrunk össze, miközben érzem, hogy valami furcsa feszültség alakul ki a férfiban, mely talán a vámpír lét miatt van, de végül elválnak ajkaink, ő pedig véremre szomjazik.*
- De nem akarom, hogy ez mássá tegyen... *beszélek tovább, ahogy a nyakamat csókolja, de mindhiába, mivel már meg is érzem éles fogait, melyek először még fájdalmat okoznak, de ahogy a méreg szétárad testembe, úgy gyengülök el és engedem át magamnak ösztöneimnek, simogatni kezdem és végül a vágyam hevében fel is sértem hátát, de ahogy elszakad tőlem, majd végül megszorítja csípőmet, úgy eresztem el és már fel is szisszenek. A vágyon kívül láthatja a félelmet is a szememben, mivel érzem a fájdalmat, annyit még nem ivott belőlem.*
- Ne haragudj... nem tehettem róla. *motyogom halkan, picit elkínzott arccal, de most majd talán megjegyzem, hogy nem szereti, ha karmolásszák testét. Szívem szerint összegömbölyödnék tekintete láttán, de aztán enged rajtam, így fújom ki a bennem rekedt levegőt. Keze megindul testemen, de mielőtt mellemhez érhetne, kezeimmel szépen kivédem őt és más útra terelem, nem engedem tehát, hogy ismét hozzám érjen ilyen helyen.*
- Jól... tudod jól, de nem szabad. *pislogok fel rá, ahogy végül hajamba túr, majd a puszijaira halkan felsóhajtok és szemeimet is behunyom. Most csúsznak le lassan kezeim melleimről is, hogy ismét megölelhessem és én is simogathassam, miközben a puszikat szépen lassan viszonzom is.*
- Nem fogok engedni... akkor se. *mosolyodom el, így még ellenkezve vele kicsit, jelezve, hogy nem lesz az, amit ő akar, már csak azért sem.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-22, 9:36 pm

* Ért már össze ajkunk de ez koránt sem olyan volt mint ezelőtt ebbe valahogy több érzelem szorult úgy érzem mindkettőkben s ahogy a vágy kezd utat törni magának, hogy szétáradjon egész testemben úgy lendülök bele míg nem aztán felülkerekedve ösztöneimen távolodok el tőle. Nehéz visszafogni magam, nem sejtettem, hogy ennyire így egérutat adva önmagamnak közelítek nyakához, hogy elfuthassak saját érzéseim elől de a lány tart attól, hogy a méreg esetleg befolyásolni fogja a továbbiakban.*
- Mindenhogy tetszel.* hagyom is ennyiben a dolgot és merülök el benne ínycsiklandó vérének köszönhetően. Rossz lépés volt ez, mondhatni teljesen az ellenkezőjét váltja ki belőlem mint amit várok de minden egy pillanat alatt összeomlik mikor megérzem, hogy bőröm felrepedt, nehéz de elválasztom sebétől ajkam s ködös tekintettel pillantok le rá miközben időközben vándorló kezem is a csípőjét szorongatja. Igaza van, nem tudhatta így ködös elmémen keresztül vívok magamban harcot míg nem végül enyhítek a szorításon. Van pár olyan dolgom mit rühellek de idővel talán ha sikerül ezeket a dolgokat megismertetni a lánnyal is szerintem nem lehet gond.*
- Ne féééélj... ne haragudj.* suttogom kedvesen mert látom amit látok, így hát visszatérve csodálatos testéhet simítok végig hasán de a mellekig nem érek el, kezem lustán hanyatlik a karjára mire elmosolyodom.*
- Miért nem szabad? Csak egy kicsit... neked is jó lesz.* ígérem s ismét becézgető felfedezőkörútjára indítom kezem így a tincsek között köt ki miközben apró, puha puszikat lehellek arcára. Hiába kíván, hiába mondja és érzékelteti a határt megszabta így hát bárhogy is kedveskedek falakba ütközök, tehetetlenség kezd el uralkodni rajtam így tovább víve a csókokat nyakára mormolom bőrébe.*
- Nem kell megtörténnie ha még nem vagy rá készem...a kezemmel és a számmal is gyönyörhöz tudlak juttatni ahogy te is engem.* nem hagyom annyiban, még próbálkozom, már már mániákusan akarok megismerkedni testi minden pontjával és szegletével hiszen oly gyönyörű. Azt mondta tapasztalatlan így hát csak hisz a szavamnak és ha esetleg már ott vagyunk a gyönyör kapujában....*
- Ne álljunk meg most... kérlek.* emelem fel fejem s pillantok rá oly kérlelően ahogy csak tudok, többet akarok belőle mégpedig most rögtön, képtelen vagyok várni bár úgy hiszem muszáj lesz, ez a tempó gyors neki és pedig megígértem, hogy uralkodni fogok magamon. Csak akkor még nem tudtam, hogy ez mennyire is nehéz lesz.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-22, 9:49 pm

*A mérgétől félek a legjobban, mert akkor én is más leszek és ezt ő is nagyon jól tudja. Befolyásolni tud, irányítani és én is engedékenyebb leszek, melyet nem szabad megtennem és a válasza is, ahj, annyira Noeles.*
- Nem erről van szó. *próbálkozom még, de már mindegy, már kár ezért az egészért, ugyanis vérem az ajkai közé kerül, így érzem meg harapását is, melybe egy idő után már bele is feledkezem és talán több mérget juttathatna belém, ha nem akadna ki egy kis karcoláson, mely egyébként is hamar eltűnik tökéletes testéről. Viszont ahogy megszorít, úgy járja át testemet a félelem, mivel oly erős, nem akarom, hogy itt roppantson szét, de suttogó szavaira csak aprókat bólogatok.*
- Akkor ne bánts. *pislogok rá párat, de végül keze meg is indul testemen, így próbál felfedezni, de én mégis megakadályozom benne, nem leszek ilyen könnyű eset a számára, nem adom meg neki azt, amit akar, bár a méreg miatt én is kívánom, egész testemben és odalent is érzem ám a bizsergést, de nem, nem szabad, észnél kell maradnom.*
- Rögtön ne akarj mindent. *mosolyodom is el a válaszommal, de aztán már a puszikat is érzem és végül a további szavakat, mely szerint az nélkül is okozhatunk egymásnak gyönyöröket. Szemeim kipattannak és hirtelen rázom meg fejem.*
- Szájjal? Nem, én nem, ne is mondj ilyet. *még sose próbáltam, persze, hogy félek tőle, de tudom, hogy mire utalgat. Kézzel is csak egyszer érintettem eddig olyat, tehát bár nem ijesztgetni akar, de azt teszi, minden egyes apró utalásával. *
- A csókom nem elég? Mert szerintem de, ne légy mohó... a véremből is már kaptál. *simítok végig arcán, majd feljebb is emelem fejem, most még nem érzem vérző nyakam fájdalmát, így csókolom meg hosszan és vadul, miközben kezeim inge alá vándorolnak, hol cirógatni kezdem fagyos testét. A csók nekem tökéletes és elegendő, bár jobban felhúz és bizonyára őt is, én ebbe naív módon bele se gondolok, csak lábaimmal is lassan átölelem őt, így kulcsolom rá magam, adva bele mindent a csókba.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-22, 10:17 pm

* Érzelmek kavalkádja kering bennem a csókunk és vére után mit csak a karmolása szakít félbe így vetem el a sulykot mivel menten kárt akarnék benne tenni, de látva szemében félelmét és hallva fájdalmas szisszenését no meg persze latba véve azt, hogy nem tudja mire, mikre vagyok érzékeny enyhülök meg s esedezem bocsánatáért.*
- Rendben... igyekszem.* tényleg mindent megpróbálok így hát önkényesen kezdem el bejárni testét kezemmel miben megakadályoz de azért tovább erőszakoskodom s vetem fel neki, hogy nem feltétlen kell összeforrnunk, vannak, léteznek manapság más megoldások is de reakcióját látva ezzel is csak megijesztem őt.*
- Akkor csak én... csak én kényeztetlek, neked hozzám sem kell érned ha nem akarsz.* pislantok szemeibe további kényeztető puszijaim közepedte, zavar ez a sok gönc, nem tudok teljesen hozzáférni és érezni bőre selymességét s puhaságát, annyira vágyom rá, hogy arra szinte szó sincs de csak nem enged.*
- Nem... nem elég, a véredet pedig felajánlottad sőt nem is olyan rég még szóvá is tetted, hogy rendeltem magamnak egy kis vért ahelyett, hogy belőled táplálkoztam volna.* felelem figyelve minden kis rezdülését. A méreg nem lehetett sok mivel nagyon is ellenáll, tisztában van vele, hogy mit tesz hogy a fene enné meg, várnom kell, rózsát kell teremtenem ahhoz, hogy megkaphassam, de nem tudom képes leszek e erre várni. Simításába bújok s ahogy ajkaink érintkeznek úgy nehezedek rá kissé, de nem nagyon, csak hogy ne kelljen tartania nyakát. Pedig érzem rajta, hogy ő is kíván, ő is akarja csak talán a félelem tartja vissza attól, hogy odaadja magát nekem, pedig... nincs mitől félnie. Ágyékomat gyengédet latba véve hergelem lába közét ahogy átfonja szépségeit a derekam körül, a hév ismét elkap s vadul a csókom is, nem tudom miért csinálja ezt ha utána bezárja kapuit, pedig tudhatná,hogy kinőttem a csókolózós időszakból.*
- Nem vagy már szűz és a szememben sem leszel kisebb ha most engedsz.* szakadok el tőle s pillantok szemeibe, egy utolsó próbálkozás részemről, nem fogok esedezni kegyeiért így is lent biztosan hülyének néznek amiért itt könyörgök az élvezetért, holott csak egy pillantásba és egy szóba kerülne az egész és már nem is lenne ilyen zárkózott.* - A pokolba taszítasz ha még nem lennék ott...*simítok végig arcán s tapadok ismét ajkára mohón falva édes ízét, megtáncoltatva puha nyelvét. Borzalom.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-22, 10:28 pm

*Nem is tudom, hogy gondolja, hogy én majd "úgy" fogom őt kényeztetni, ahhoz még túl prűd vagyok, még annyira nem ismerem ezeket a dolgokat, talán idővel majd másképp állok hozzá, de egyenlőre nem. Így hát ezt meg is jegyzem neki, de ahogy tovább erőlködik, kezdem picit kényelmetlenül érezni magam, bár én is tudom, hogyha akarna, kényszeríthetne bármire.*
- Nem akarom, hogy láss meztelenül, ennyi. Törődj bele! *mosolyodom el pimaszul, bizony most élvezem, hogy így küzd, aranyos, de annyira nem rá vall. Kezd egészen emberinek tűnni, azt hiszem, ez az az énje, amelynek eddig nem adtam esélyt, amelyet nem ismertem meg, mert csak vámpírként tekintettem rá, mint valamiféle szörnyre. De most nem ez a helyzet van, viszont a mérgemről is ejtünk ám pár szót.*
- Az más volt, de most tudod jól, hogy befolyásolna. Egyébként máskor is ihatsz belőlem, ha szeretnél, de csak úgy, ahogy most, nem túl sokat és finoman. *érek hozzá sebes nyakamhoz, így látom meg véremet is, melytől picit elhúzom a számat és végül ujjamat Noel ajkához érintem, nyugodtan szedje csak le róla a maradék vért, ne menjen már kárba.*
- Pedig azt hittem, hogy mohóbb leszel, főleg, mert lent azt mondtad, hogy rég nem ettél. *na nem magam alatt vágom a fát, legalábbis tudat alatt biztosan nem, inkább csak megjegyzést teszek, de ez után jöhetnek az édes csókok, amelyből én még nem nőttem ki, hiszen csak 16 vagyok, így ölelem át lábaimmal is, teljesen tudatlanul, de ahogy odalent jobban hozzám ér, el is eresztem őt.*
- Hééé... *vigyorgok rá, picit próbálva eltolni őt magamtól, de szavaira most már csak fejemet csóválom meg.*
- Légy jó kisfiú és érdemeld ki. Megmondtam, hogy nem és akármit is teszel, nem fogok ezen változtatni. *jelentem ki határozottan, tehát a csókommal kell beérnie, mindenféle tapi nélkül, így hát továbbra is viszonzom azt, amit szeretne, most már egyre jobban belemerülve mindebbe és körmeimet is igyekszem féken tartani, hogy csak picit érintsék bőrét, de vér ne serkenjen ki. Ahogy viszont kezemmel oldalához érek, megérzem saját tőrömet is, így vigyorodom el és veszem azt ki a csók közben, szinte feltűnésmentesen, majd végül lágyan a pengével kezdem el őt cirógatni.*
- Mit szólnál hozzá, ha ismét megvágnálak? Most nálam a fegyver. *állítom meg a csókot egy kis időre, szemeim huncut csillogása pedig elárulja játékosságom. Úgy látszik, hogy félreértettem az előbb, nem csak a karmolással van baja, de ezt egyenlőre még nem tudom, így még nem sebzem meg, csak oldalánál és hátánál táncoltatom az éles fegyvert, miközben puha ajkát csókolgatom, de sejtheti, hogy bármikor belé tudom döfni... bár annyira nem vagyok elvetemült és nem is akarok neki ártani, tehát ez most csak amolyan "plusz veszély", én részemről is a játszadozásunk közben.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-22, 10:46 pm

* Tényleg mindent megpróbálok még azzal is megelégednék ha csak sejtetnénk a szexet de ő neki ezzel is baja van, egyből arra gondol, hogy térdre ereszkedjen pedig óóó. Ha tudná, hogy nem csak erről lehet szó talán nem rémüldözne ennyire, de végül is ha nem akar hozzám érni akkor nem is kell neki, én beérném már azzal is ha felfedezhetném csodás testét.*
- Csak előttem vagy ilyen szégyenlős vagy más előtt is? Gabe-el ruhában csináltátok?* pillantok fel rá kissé értetlenül már mert nem értem a lány szemérmességét jelen pillanatban. Tovább hadakozok miközben a cirógatás és az apró csókok sem maradnak el, szavaira miket az ivással kapcsolatban ejt kezdek kissé már feszülni, egyre inkább be akar engem határolni úgy érzem és ez már kezd kevésbé tetszeni.*
- Majd meglátjuk.* morgom bőrébe mert nem akarok én itt most vitát, azzal elrontanék mindent, így taposom tovább azt az utat melyen jelenleg járok és forrunk össze ismét egy forró csókban hol még közelebb férkőzöm hozzá hintáztatva kissé alfelemet mire el is távolodik tőlem, hogy belevigyoroghasson a képembe.*
- Igen... kezdem érzékelni.* morgom bele arcába.* - A bármit teszek-el viszont gondjaim vannak... nincsenek előttem akadályok.* ezt tudhatja jól, csak is miatta nem vetem be a képességem pedig jóval egyszerűbb lenne sem mint itt megalázkodni előtte. Kezd ez nekem kényelmetlen lenni, jobban is mint hinné de édes ajkát ugyan olyan szívélyesen fogadom, ha máshogy nem is hát most itt kell kiélnem újszülött vágyam mi ez esetben a vére után vágyakozik. Érzékelem hogy történik valami mivel csók közben ritkán szokott vigyorogni az ember s mivel tisztában vagyok azzal hogy mi történik így emelem el fejem ajkairól. A következő pillanatban már érzem is az éles pengét oldalamon mire kissé oldalra döntöm a fejem.*
- Ahhoz, hogy megtudjuk meg kell hogy tedd.* megyek bele a játékba, hol ott nagyon is jól tudom, hogy mi történne akkor, ha belém mártaná azt a sz*rt. Hiába játékos keretek között fenyegetőzik ez nem lesz az, de kíváncsian várom, hogy megteszi e avagy csak a szája nagy ennek a csókkirálynőnek.*
- Szeretsz pengeélen táncolni nem de? Te magad vonzod a veszélyt és bajt kislány...* figyelem továbbra is arcát, a reflexeim csodásan működnek továbbra is s ha előre kigondolja, hogy mikor döfi belém, még meg is tudnám előzni a "bajt" de hát majd meglátjuk hogy s mint alakulnak a dolgok minden esetre én már tisztában vagyok azzal, hogy én bármit is tettem a múltban azt nagyjából ő csikarta ki belőlem leginkább.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-22, 11:02 pm

*Nem szeretném, ha máris meztelenül látna, de ahogy ezt kijelentem neki, máris egy másik példával jön, amit nem érzek most jogosnak.*
- Noel, ő a párom volt és nem adtam oda neki rögtön magam... hanem idővel. Ez nem ugyanaz. *jegyzem meg picit mérgesebben, mert azért nem mindegy a dolog és bár folyamatosan csókoljuk egymást és cirógatjuk, mintha valamiféle feszültség kezdene kialakulni közöttünk, én legalábbis úgy érzem, főleg, mivel meg szeretném indokolni, hogy miért is nem tartanám jó ötletnek, hogyha most belőlem inna és végül tovább még azt is kijelentem, hogy akármit is tesz, ma nem fog megkapni, pedig érzem, hogy őrjöng belül, hogy mennyire akar és én is akarom, de mégis, az eszem mást diktál és most arra hallgatok.*
- Az meglehet, de nem akarsz irányítani, ugye? *pislogok is rá, mert ezt azért nem ártana tudnom. A válasz után viszont ismételten csókjaiba temetkezem, egészen addig, amíg egy furcsa gondolat nem jut eszembe, tehát tőröm pengéje már bőréhez is ér, méghozzá az oldalánál és már fel is teszem a nagy kérdést, hogy vajon mit tenne, ha most vér folyna, méghozzá nem is az én vérem.*
- Ezt akarod? Hogy bántsalak? *kérdezek vissza, tovább játszadozva vele, a penge pedig szüntelenül cirógatja bőrét, miközben hallgatom szavait és kezdek hinni neki. Igen, furcsa vagyok, egyedi gondolkodású...*
- Talán ezért engem akarsz. *csókolom meg ismét, így vonva el a figyelmét, de a következő pillanatban viszont a penge végighasít az oldalán. Nem szúrom bele nagyon, nem akarom bántani vagy hogy komolyabb baja legyen, de mégis, egy jó alkarnyi vágást ejtek rajta, így várva a csókom közben a Noelben kialakult változásokat, bár nem hiszem, hogy nagy baj lenne, hiszen ő is mondta, hogy megtehetem, utalt rá, de végül a pengét eleresztem, így az az ágyra kerül, én pedig már simogatom is tovább, tehát tényleg nem akarom bántani, de ha hergel, akkor képes vagyok rá.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-22, 11:21 pm

* Az idő... hogy nekem mennyire nem számít az idő, azt ki sem tudom fejezni, hisz én megragadtam egy szinten és nem is fogok innen már elmászni csak a végleges halálomban. Ő felette fog eljárni így nem nekem kéne kapkodni a lehetőségek után...*
- Tehát nálunk most rögtön van...* rögzítem a dolgokat hangosan de semmit nem hagyok abba továbbra is érintem ott ahol tudom, ahol engedi s csókolgatom fenséges bőrét egészen addig míg nem az irányításra nem kerül a szó.*
- Nem.* láthatja, hogy nem hazudok és azt is sejtheti, hogy ennyi nyomulás után már megtettem volna ha nem tartanám valamelyest tiszteletben óhaját mivel nehéz megküzdenem, nem olyan egyszerű ha ellentmondanak nekem. A tőr előkerül mit a lány jácci könnyedséggel csóválgat az oldalamnál s azt latolgatja, hogy belém döfi.*
- Én nem ezt mondtam. Te azt kérdezted mi lenne ha... de ezzel nem azt mondtam, hogy szeretném ha belém állítanád.* ki is fordulnék önmagamból, az önuralmam mit sikeresen tartok már percek óta egy szempillantás alatt tova szállna s bár lehet figyelmeztetni kellett volna a lányt én ezt nem teszem meg, ha szeret a tűzzel játszani hát vállalja a következményeit.*
- Talán... de aztán mindig én jövök ki rosszul a dolgokból. Én vagyok a szemét, a kegyetlen...* holott ő a ludas nagyon is, a figyelemelterelés sikerül persze látszólagosan, viszacsókolom ugyan úgy beleélve magam mint eddig is, de mikor az oldalamon szétnyílik a bőr és a vérem szivárogni kezd csak egy halk szisszenés hallatszik tőlem és a csókot is befejezem, részemről nincs folytatása. Tekintetem elfelhősödik és arcvonásaim is megkeményednek mindez a perc tört része alatt a következő pillanatban már az én kezemben van a kés mit kecses nyakához tartok. Mintha vérben forognának szemeim úgy pillantok le rá, a gyufa kihúzódott, a skatulyát nem lehet visszatolni.*
- Ha imént nem voltam elég világos most az leszek.* sziszegem szép kis arcába miközben én azon munkálkodok hogy ne vágjam le menten a fejét bár vére lassan így is szivárogni kezd.* - Ne merészelj még egyszer megsérteni, nem a céltáblád vagyok és nem is a próbababád!* a kés sebtiben elkerül a torkáról s már blúza legalsó gombjait eresztem el a tőr segítségével szépen lassan.*
- Tudod Vixi azt hittem kezdünk összehangolódni... azt hittem kezded kiérezni hol vannak az én határaim.* még egy gomb és még egy, így pattognak le az édes kis kerek kellékek mik összefogják a lány ruházatát.* - Magadnak csinálod a bajt.* ha mérgem lassan párolog is láthatja rajtam, hogy valami nem kóser, én már mondtam, hogy nem maradok adós így hát az utolsó gombnál élével testéhez érintem a tőrt és a köldökéig szépen fel is sértem a bőrét. Nem mélyen mert nem áll szándékomban kibelezni s bár az én sebemnek már hűlt helye mégsem tűröm az ilyesfajta megnyílvánulásokat.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-22, 11:32 pm

*Aprót bólintok arra, hogy mi hol is tartunk, mivel még csak nemrég beszéltük meg a dolgokat az utcán, ezt ő is tudhatja, de azért remélem, hogy alakulni fognak közöttünk a dolgok, méghozzá a legpozitívabban, ahogy az csak lehetséges. Viszont a csókjaink közben hülye ötletem támad, nem is értem magam, hogy miért is teszem most ezt, így hát nemsokára tőrömet testén is érezheti, de ahogy hallom, nem óhajtja előre elmondani, hogy mi történne, ha... *
- Én se akarom beléd állítani, ha ez megnyugtat. *mosolyodom el, de a további szavai picikét furcsák, fel se fogom most őket úgy, ahogy kellene, így szántom végig oldalán a tőrt, miközben csókolom és csókolnám tovább is, ha azt hagyná, de arra kell feleszmélnem, hogy csodás tőröm most a nyakamnál van, így rögtön az ágyba is süppedek, most nem óhajtok feljebb hajolni hozzá.*
- Noel! *szólok rá, de ahogy a kés egyre közelebb van a nyakamnál és szemeit figyelem, úgy nyelek egy nagyot. Dühös rám, nem is kicsit és talán értem is mindezt, de ahogy hallom arcom előtt a szavait és érzem, hogy vérem is csordogálni kezd, úgy remegek meg alatta.*
- Ne haragudj... Nem akartam... nem is tudom, mi lelt. *próbálok beszélni, de csak halkan, hogy el ne vágja torkomat, amikor viszont a kés elkerül tőlem, picit megnyugszom, nagyot lélegzem és sebes nyakamhoz érintem kezem. Fáj a heg, talán viszont nem fog megmaradni, de ahogy a blúzomnál jár a tőr, úgy mozgolódok alatta, de csak egy pillanatig, mert Noel ismét beszélni kezd, én pedig szinte odafagyok az ágyhoz.*
- Fejezd ezt be, ne vetkőztess tovább, te nem ezt akarod, te nem vagy ilyen. Mondtam már, hogy sajnálom, többet nem fordul elő! *próbálkozom, de nem állítom le, valahogy félek odanyúlni és leállítani kezét, nem akarom, hogy egy testrészem bánja vagy hogy megöljön itt rögtön, így hát végül hófehér melltartóm is feltárul a fiú előtt, majd felszisszenek, ahogy a köldökömnél vág meg. Félek, igen, de próbálok úrrá lenni rajta, miközben kezeimmel lágyan megcirógatom combját.*
- Ne bánts... *utalok itt a vagdalkozására, mivel a nyakam után már a köldököm és ruhám is bánta, ki tudja, hogy mennyire akar még megsebezni, de én nem szeretném, így egy apró könnycsepp is ismét megjelenik szememben. Nem tehetek róla, én már csak ilyen sírós vagyok, de igyekszem visszafogni magam, de most kezdem megérteni, hogy itt nem én vagyok a főnök és mi nem vagyok teljesen egyenjogúak, eddig hiába is próbáltam meg beszabályozni, így ideje visszább vennem.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-22, 11:57 pm

* Nem állítom meg tervében így szántja végig oldalam, nem túl mélyen s nem is hosszan de ez épp elegendő ahhoz, hogy az édes vágy keveredjen a dühömmel így a kés mi megsebzett immáron a lány nyakánál található. Koránt sem kis erőfeszítésembe kerül, hogy visszatartsam kezem ami kisebb csoda számomra. Ahogy nevem elhagyja ajkát úgy nyomom erősebben torkához s mivel felette térdelek így nem is igen tud szabadulni, ha megmozdulna saját magának okozná a bajt mint ahogy azt mindig is teszi. Sok mindent hittem vagy akartam hinni de úgy érzem újdonsült érzelmeim tévútra csaltak így hát hidegen hagy a bocsánatkérése, valahogy mindig eljutunk idáig, mereven közlöm vele, hogy messzire ment de időközben már blúza gombjait pattogtatom le felsőjéről és tárom fel magam előtt szép barna bőrét.*
- Hogy nem e? Egész este azért könyörögtem, hogy levesd a ruháid... igen is ezt akarom.* pillantok a szemeibe a félelem csak úgy körülleng minket mitől bizsergést érzek testem különböző pontjain így kissé megvágom hasánál cuki kis sebet okozva ezzel.*
- Ne bánts...* ismétlem szavaim apró félmosollyal ajkamon.* - Én nem akartalak Vixi! Hát nem látod mit meg nem tettem érted az elmúlt percekben? Mindent megpróbáltam, hogy kedvedben járjak, amit nagy nehezen kezdtem felépíteni azt egy pillanat alatt romba is dőlt.* én úgy gondolom, hogy ennek ő maga az oka, elhallgattam hogy korlátok közé akar szorítani, még abba is belenyugodtam volna hogy nem kapom meg ma, erre tessék! A tőr a következő pillanatban beleáll a falba, mutatóujjammal pedig a seben simítok végig majd ajkamhoz érintve nyalom le a finomságot.*
- Látod mit tettél...? Most megint félni fogsz tőlem, pedig ha nem adsz rá okot én nem teszek neked rosszat.* egy szempillantás alatt elkerülök róla így ha ne adj isten keresni kezdene szép szemével hát akkor az ágy fejtámlájánál megtalál, lábam szépen keresztbe egymáson, kezeim ölemben pihennek.*
- Csak azt értsd meg, hogy nem bírok egyes dolgokat annyiban hagyni, ilyen például ez is.* hangom halk s már jóval nyugodtabb s ahogy elnézem szegényt úgy érzek valami kellemetlent is mit nem tudok beazonosítani, de zavar.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-23, 12:08 am

*Ahogy erősebben szorítja torkomhoz a kést, úgy dermedek meg és hallgatok el egy pillanat alatt, mivel nem akarok magamnak rosszat, de egyre jobban érzem, ahogy a félelem szétfeszít, már az egész szobát betölti és biztos vagyok benne, hogy Noel is érzékeli. Nem akarok meghalni, nem így és nem pont itt, nem tőle várom el azt, hogy véget vessen életemnek és ahogy érzékelem, sikerül lenyugtatnia saját kedélyeit, sikerül neki elvennie a kést a nyakamtól, de ahogy vetkőztetni kezd, ismét megijedek, nem akarom, hogy így tegye meg azt, amire vágyik.*
- De ha így teszed meg, akkor az olyan, mintha megint megbűvöltél volna. *próbálok ésszerűen érvelni, bár így még azt éri el, hogy ismét rettegni fogok tőle és elkerülöm, fene se tudja már, hogy mit miért teszünk mi egymással, de amikor már a hasamat is megsebzi, bizony két rövidke szó is elhagyja ajkaimat, nagyon félek most tőle, ebben a pillanatban.*
- Én tényleg nem akartam ezt, esküszöm! *rázom is meg picit a fejem, bár nyakam az most már kezdi érzékelni a fájdalmat, a harapásnál is és a gigámnál. A költői kérdésére inkább nem mondok már semmit, csak próbálom visszatartani a sírást. Leszáll viszont rólam, mely teljesen meglep, nem számítottam rá, hogy ennyiben hagyja a dolgokat, így törlöm meg szemem, majd magnetizációval megpróbálom a nyakamnál lévő kis sebet begyógyítani, ami szerencsére sikerül, de több nem... így a vérzés ott legalább eláll. Csak felé fordulok, majd lassan ülök fel és fogom is össze a blúzomat, miközben rá meredek.*
- Megértettem. *most el kéne menekülnöm vagy legalább a szoba másik végébe mennem, de sejtem, hogy azzal nem érnék el semmit, nem akarom, hogy megharagudjon rám, így lassan, nagyon óvatosan és bizonytalanul húzódom közel hozzá, így ha nem tol el, akkor lágyan megölelem, két kezemmel ölelve át nyakát és egy apró puszit lehelek a nyakára.*
- Igyekszem visszafogni magam és nem elkövetni újabb hibákat. *fejem végül a vállára is hajtom, úgy érzem, megint én hibáztam. Lehet, hogy igaza van? Hogy tényleg mindig azért bántott, mert én követtem el ellene bizonyos dolgokat? Inkább csak pár másodperc után eleresztem, majd végül hajamat eltűröm és nyakamat mutatom neki, amolyan békítés céljából, most bele se gondolva a következményekbe. Ha megsebeztem, a vérem majd megnyugtatja és talán nekem se árt, ha most kapok egy kis mérget, túlságosan is bennem van még a félsz... *

//fagy//

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-23, 8:02 pm

// Olvadunk //

* Nem mintha terveztem volna de azt koránt sem gondoltam egy pillanat erejéig sem, hogy ez fog történni az első együtt töltött éjszakánkon, egy darabig minden csodás volt míg nem a lánynak hogy s hogy nem egy igen fura dolog jutott eszébe mit hagytam is véghez vinni, így rövidesen már vágyainktól fűtött kis szobát átváltja a veszélyes, félelemmel teli levegő. A hülye gondolatokból nincs kevés így a tőrrel mellyel megsebzett a gombokat kezdem leszaggatni blúzáról miközben szavait hallom s mikor az utolsó gomb is elengedi a könnyű kis felsőt megvágom a hasán és egy jól irányzott dobással a szemközti falban végzi a fegyver.*
- Senki sem mondta, hogy megteszem.* felelem továbbra is hűvösen, én csak a ruháit akartam levenni miután kétszer is elutasította a szexet s bár nem bújtatom ki ruhájából de egy rövid ideig szemem végigsiklik felsőtestén miközben elmondom mindazt amit gondolok.*
- Néha én nem így érzem... te késztetsz mindarra amit ellened teszek. Mégis mit gondoltál, hogy rendben van részemről is csók közben vagdosni?* én nem vagyok azok közé sorolható kik ezt díjazzák, kegyetlenségben nem maradok el senki mögött sem de ebben a helyzetben ez távol áll tőlem. Egy szempillantásnyi idő alatt kerülök az ágy másik végébe, most úgy érzem, hogy mindent kezdhetünk elölről, a lány félni fog és újra bezár előttem egy egy kaput mit eddig is oly nehezen sikerült kitárni. Elnézem miként teszi rendbe magát s bár még érzékelem félelemét kissé azért idejön hozzám s átölel mi viszonozatlanul marad míg nem kecses nyakát nem tárja elém.*
- Mindig így fogsz megbékíteni ha magadra haragítasz?* döntöm kissé oldalra a fejem megnyalva ajkaim, az ajánlat természetesen csábító de nem kapok rajta egyből.* - Pár perccel ezelőtt még arra intettél, hogy nem vigyem túlzásba.* tudom, hogy most a mérgemre is vágyik, hogy könnyebben kezelhesse ezt a kialakult helyzetet így vonom hát még közelebb magamhoz s hajolok oda nyakához hova apró csókokat lehellek s bár lehet a lány felkészítette magát a harapás okozta kezdeti fájdalomra ezúttal ettől nem kell tartania mivel nem adom meg neki amire vágyik, amire mindketten vágyunk így húzódom hát el tőle.*
- Mára elég volt. Nem lesz minden problémára mentsvár bedrogozni magad. Vagy csak a mérgemnek köszönhetően szabadulsz fel mellettem? Csak akkor nem félsz?* nem tudom mennyit számít ez nekem, meglehet, hogy semennyit de azért kíváncsi vagyok miként vélekedik a dologról.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-23, 8:13 pm

*Tényleg azt hittem egy rövidke ideig, hogy ruháimtól is meg fog szabadítani, de szerencsére ez nem történik meg és ahogy hallom, nem is fog. Nem tudok viszont most ebbe a helyzetbe mosolyogni, így figyelem hát őt, miközben végig is néz rajtam, így látva a hófehér melltartót és kreol színű bőrömet is, mely egyébként nagyon szép és vékony is vagyok, tehát tökéletes, én legalábbis nem akarok a külsőmön semmit se megváltoztatni, de kezdem úgy érezni, hogy belül nem ártana javulnom.*
- Nem tudom, hogy mit gondoltam, talán túlságosan is féltem és ezért akartam elvonni a figyelmed. Nem állok készen arra, hogy neked adjam magam Noel, én ezt már mondtam... nekem idő kell. Nem akarom azt, hogy megkapj, aztán eldobj, mint valami használt göncöt és mást keress. *jelentem most ki, igen, ezen félelmek is bennem lapulnak, de aztán végül odamegyek hozzá, így ölelem át és mivel mindez nem talál viszonzásra, nyakamat is felfedem előtte, jelezve, hogy szabad a pálya, bár ezt tudhatja is rajtam.*
- Nem tudom, de most jó ötletnek tűnik. *mosolyodom el picikét, miközben arca felé is sandítok, de végül további szavaira nem mondok semmit, csak várok és várok, így élvezve kellemes csókjait is, bár izgulok is a harapás miatt, várom, szinte megrögzötten, hogy belém mélyessze éles fogait... ami nem történik meg, így húzódik el tőlem, tehát én is megteszem ugyanezt, össze is fogva magam előtt ismét a ruhám.*
- De... Miért volt elég? *kérdezek vissza mérgesen, mert nem szeretem, ha el vagyok utasítva, de a további szavai igen csak rosszul érintenek, így fordítom el a fejemet is. Nem is tudok erre a kérdésre teljesen tisztán válaszolni, fogalmam sincs, hogy méreg nélkül hogy viszonyulnék hozzá, ezt lehetetlen megmondani.*
- Én csak azt hittem, hogy még jobbá tehetjük az éjszakát, ezért gondoltam rá, hogy igyál belőlem... De ha egész este ilyen rideg maradsz, akkor inkább kísérj ki innen, nem akarok itt ülni, mint egy szobor. *jelentem is ki, majd szépen fel is találom magam, a blúz alját összefogom, majd egy masnit kötök rá, így valahol a melleim alatt ez ki is alakul és mintha csak a tengerparton lennék, úgy nézek most ki. Nem fogok megint odamenni hozzá és kedveskedni, ha ő nem akarja, akkor én nem erőltetem.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-23, 8:30 pm

* Lehet úgy festett, hogy ez a vágdosósdi nekem belefér de ez koránt sincs így s mivel megakarom tudni, hogy mi vezérelte erre a lépésre így hát fel is teszem neki a kérdést mire a válasz sem marad el. Csendben hallgatom szavait miket elhiszek, egy percig sem kételkedek abban, hogy fél a velem való szextől de a végével picit sem értek egyet.*
- Ha ezt a következtetést vonod le rólam az eddigi ismeretek alapján akkor azt hiszem kissé elmentünk egymás mellett.* hagyom is ott egy szempillantás alatt és kényelmesedek el az ágy másik végében hátamat az ágytámlának támasztva így innen figyelem miként rakja rendbe magát s mászik fel hozzám hogy átölelhessen és nyakával szolgáljon. A vágy, hogy megcsókoljam sokkal erősebben dukál most bennem sem mint hogy megharapjam, így hintek bőrére apró, puha csókokat és húzódok el utána elutasítva őt, most nem vagyok hajlandó kábulatba kergetni, hogy aztán csak a méreg hatására oldódjon fel.*
- Mert most nem kell... másra vágyom és már rájöttem hogy ha a kettőt keverem nem lesz könnyebb.* bizonyára érti mire gondolok hisz nem buta lány ő így amikor eltávolodik teljesen úgy döntöm oldalra a fejem s figyelem miként rendezi blúzát.*
- Ahogy akarod.* biccentek az ágyról de a következő pillanatban már az ajtónál állok, hol a gombjaimat kezdem el begombolni s mikor végzek kezem az ajtó kilincsére kerül.*
- Attól nekem nem lesz jobb, hogy feldobódsz és a méreg hatásának köszönhetően olyan dolgokat engedj meg amit tiszta fejjel nem tennél. Megint csak én jönnék ki rosszul a dolgokból amikből köszönöm de nem kérek.* fordítom felé a fejem, Noel vagyok nem hülye Noel így kinyitom hát az ajtót és kitárom előtt.*
- Parancsolj.* tárom ki kezem is s ha kilép akkor követem, kissé labilis vagyok még mindig így érzem tehát a legjobb amit most tehetünk, hogy véget vetünk ennek az éjszakának, ennyi önmegtartóztatás mára épp elég volt.*

» Pokol szája klub
» Véres hajnal fogadó