Lucius Benedict Fenris lakosztálya

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-04-03, 2:06 am

*Természetesen tudom, hogy szívesen tölti velem a szabadidejét, de hát attól még számomra ez akkor se mindig elegendő, sokkal több alkalom van, amikor szükségem lenne rá. Mindenesetre amikor már a Mordredes történetet is elmesélem neki, szóba kerül ismételten Alexi és a további feltételezései, melyek szerint bizonyára éreztem iránta valamit.*
- Kötődtem? Nem, egy félvérhez? Soha... *fordítom el a fejem, hiszen még magamnak is képtelen vagyok beismerni azt, hogy meglehet, hogy talán azért is akartam a kapcsolatunk végén bosszút állni rajta, mert tudtam, hogy nem lehetünk együtt, már csak a családom miatt se és ez volt a legjobb megoldás. Megérdemeltem akkor azt, amit velem tett, ez biztos, de most nem óhajtom mindezt elmesélni Luciusnak, hiszen nem akarok vitatkozni és tény, hogy Alexi helyes és megvan benne minden, ami megfogott anno, de most már nem cserélném le Luciust, ezerszer jobbat kaptam nála. Inkább most már többet nem is szólok erről, hanem csak miután letisztáztuk azt, hogy Mordreddel majd minden bizonnyal beszélni fog a magiszter úr, már Nathaniel is kerül szóba, ki bocsánatot kért tőle. Meglepő, szinte hihetetlennek érzem mindezt, de mégis mosolyt csal az arcomra.*
- És ennek most örülni kell? Én továbbra se bírom... *vonogatom meg a vállaimat is, de ahogy ajkunk találkozik, nem vagyok rest viszonozni édes csókját, vadul és hosszan, minden szenvedélyemet idővel belevíve, egészen addig, amíg el nem válunk. Közben eszembe jut ám egy kérés, amellyel már egy ideje szeretnék hozzá fordulni, de tényleg most érkezett el ez a pillanat, amikor megtehetem.*
- Igaz, de akkor fogalmazok másképp. Úgy harcolj majd velem, hogy nem azért fogsz kímélni, mert a párod vagyok. *talán így már érthetőbb mindez, hiszen persze, hogy erősebb nálam, ezt nem is vonom kétségbe, de ha minden igaz, ismerek én is olyan varázslatokat, amelyeket ő nem.*
- Szerintem majd tudsz fájdalmat okozni, ahogy én is tudok neked. Szerintem még emlékszel az első pyromágia órára. *vigyorodom el, hiszen akkor nem kíméltem meg Luciust, bár neki nehezebb volt engem bántania, de mi már csak ilyenek vagyunk. Mindenesetre ahogy hallom, ma este elfelejthetem a harcot, hiszen valami mást tervezett.*
- Hmm, máskor is jó lesz természetesen. És kérlek, avass be a mai terveidbe. *csillannak meg szemeim, miközben már az újabb csókot kapom, így olvadok bele teljesen a másik kezeibe, majd végül lassan hátrálok, egészen addig, amíg a széket arrébb nem tolom és hátsóm az íróasztalához nem ér. Egy gyors mozdulattal már fel is ülök rá, lábaimat pedig dereka köré vetem.*
- Szóval mit terveztél mára? *kérdem végül, kezeimmel a mellkasát simogatva természetesen, nem kellene eleresztenem.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-04-03, 2:42 am

*Hiába tagadja a lány, Lucius jobban ismeri annál, mint hogy ezt kimagyarázhassa. Amúgy meg más logikus magyarázat nem lenne arra, miért áll még mindig szóba Alexivel, de nem fog tovább vitázni ezen, nincs értelme, hisz nem a veszekedés a céljuk. Úgyis tudja jól a magiszter, hogy Lilithnek esze ágában sincs visszamenni ahhoz a sráchoz, vagy megcsalnia vele, szóval igazából lényegtelen. Inkább egy meglepő dologról számol be szerelmének, méghozzá Nathaniellel kapcsolatban, ami ugyanúgy meglepi Lilithet, mint annak idején Luciust is.*
-Én igazából annak örülök, hogy visszafogja magát. Már nagyon fárasztó és idegesítő volt mindig hallgatni az öntelt hülyeségeit. De egyelőre én se bírom jobban, de ezt a lépését pozitívan értékelem. *fűzi hozzá saját szavait, na de elég is volt ennyi Nathből, inkább jöjjön, aminek jönnie kell, az az édes és hosszú csók, mely a mai találkozás óta ezidáig váratott magára. Ha már több órája nem érhettek egymáshoz, hát most kihasználják az időt, így sokáig el is húzzák ezt a csókot, aminek a végén Lilith szólal meg, egy meglepő kéréssel fordulva párjához.*
-Nehéz dolgot kérsz. *pillant ismét a kékségekbe a férfi, miközben hallgatja tovább Lilithet, aki a pyromágián tanultakkal hozakodik elő.*
-Hogy ne emlékeznék. De szerintem te is emlékszel, hogy elég lazán megúsztad a bemutatót. *ha nem magával állítja párba Lilithet, hanem valaki mással, akkor biztos, hogy keményebb sérülést szerzett volna. Nem azért, mert egy kezdő diák erősebb lenne nála, csak az a személy nem fogta volna vissza magát, hisz neki csak egy diáktársa lett volna, míg Luciusnak a szerelme.*
-De rendben van, természetesen benne vagyok a gyakorlásban. *mosolyodik el picit, de rögtön le is szögezi, hogy azt viszont nem ma fogják kezdeni, annál sokkal kellemesebb programot tervezett mára.*
-Majd meglátod. *most már huncutba vált mosolya, hisz meglepetésről lesz szó, de egyelőre csak egy újabb csókért hajol a lánykához, aki miután ajkuk ismét összeért, lassan hátrálni kezd az asztalig, amire máris felcsüccsen, lábaival átkarolva a férfit. Lucius miközben csókolja a szépséget, bele is túr kicsit a hajába. A csók viszont lassan ismét véget ér, s ahogy a férfi hallja, sikerült felkeltenie szerelme érdeklődését.*
-Türelem rózsát terem. *mosolyog továbbra is a férfi, majd átkarolja Lilith derekát leemeli őt az asztalról, s így magára fogva indul meg befelé a hálóba, ahol egészen az ágyhoz sétál Lilithel, de nem fekteti bele, csak megáll előtte.*
-Én egy picit bemegyek a fürdőbe, te pedig addig vetkőzz le szépen, és majd ha szólok, csak akkor gyere be. *még egy puszit lehel a leányzó ajkaira, majd elengedi a hófehér lányt, s besétál a fürdőbe. Gyorsan nekiáll készülődni a meglepetéshez, majd pár perc múlva már szólítja is Lilithet.*
-Jöhetsz, szépségem! *szól ki, s ha a lányka besétál csak egy gyertyafénnyel megvilágított fürdőszobát láthat, semmi más fény nincs most. Gyertyákkal van körberakva a kád, de maga a fürdő is, valamint rózsaszirmok vezetnek a kádig, és a víz színén is úszik egy adag belőlük. Ez esetben a türelem tényleg rózsát termett. Lucius pedig ott áll a kád mellett, teljesen meztelenül, várva szerelmét, hogy közösen bújjanak a habok közé és romantikázzanak egy kicsit.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-04-03, 2:53 am

*Miután már szinte mindent megbeszéltünk, végre megtörténhet az édes csók is, amelyet hosszan viszonzok is a férfinek, majd nemsokára már rá is térek arra, hogy bizony nem ártana majd valamikor gyakorolnunk is és ha már felvetette nekem annak idején, hogy szívesen segít, hát most ki is fogom használni.*
- Én csak arra hoztam példának, hogy én bírlak téged bántani. *magyarázom egy picinyke mosollyal, majd végül bólintok abba, hogy akkor ezek szerint beleegyezik a dologba. Így bújunk össze egy újabb csókban összeolvadva, miközben az asztalra felülve már lábaimmal is átfogom erős testét és amikor ajkunk eltávolodik a másikétól, csak a szép szemekbe nézve érdeklődöm ismét.*
- Rózsát? Mindig ezt mondják, de sosincs így. *sóhajtok fel, de végül érzem is az emelést, így hát megkapaszkodva a másik vállaiba figyelem, ahogy a hálójába visz és már kissé el is mosolyodom rajta, hiszen sejtem, hogy mi fog következni. Nálunk elég fontos szerepe van a szexnek, ez nem is meglepő, hiszen Lucius nagyon is szeret velem együtt lenni és én se bánom ám a dolgot, még akkor se, ha olykor teljesen kikészít. *
- Öhm, hogy mi? Én vetkőzzek le, te pedig addig bemész? Ez nem ér ám... *azért lábaimmal eleresztem és amikor a földre tesz, csak utána pillantok, de végül beleegyezően bólintok is párat.*
- Oké, menj csak és majd szólj. *egyezek végül bele, hiszen ő a főnök, ez nem kérdés. Na nem csak azért, mert idősebb nálam vagy mert férfi, esetleg mert magiszter, hanem mert vérfarkas és a vérében van. Csak szépen leveszem a bakancsaim, majd pedig a többi ruhámat is, amelyeket a fotelre terítek, így hát teljesen meztelenül nézek végig magamon. Nem vagyok csúnya, de azért az óra egy kissé megizzasztott, tehát egy fürdő nem lenne rossz ötlet. Amikor viszont már hallom is, hogy indulnom kéne, csak végigsimítok hófehér tincseimen és végül az ajtóhoz lépek. Kinyitom, majd kissé eltakarva odalent féltett kincsemet nézek rá egy picit pironkodva, majd végül már körbe az egész fürdőben. *
- Azta... de romantikus! *jelentem ki meglepetten és arcom már mosolyog is, miközben a rózsaszirmokat vizsgálgatom, mely az egész szobát körbelengi. Csak becsukom magam mögött az ajtót, így sétálva oda a férfi elé, miközben végül kezemet elveszem magam elől, nem takargatva tovább magam.*
- Szóval közös fürdő következik? *kérdezem és hogyha nem fog meg vagy tart vissza, lassan belépkedek a fürdőkádba, majd szépen el is fekszem benne, onnan várva, hogy mivel is szeretné folytatni.*

//fagy//

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-04-03, 6:31 pm

//olvad//

*A csók után Lilith a gyakorlás ötletével áll elő, de persze nem a csókot illetően, hanem a varázslással akar gyakorolni Lucius ellen. Bár már eddig is felajánlotta a férfi, hogy szívesen segít, ha kell, de azt még nem igazán tudja, hogyan fogja tudni bántani szerelmét, de ahogy hallja, ez Lilithnek nem esik annyira nehezére.*
-Látom szeretsz. *szélesedik ki a férfi mosolya, hisz valljuk be, tényleg jobban bántotta a lányka őt, mint fordítva azon a bizonyos pyromágia órán. Na de mivel a magiszter rábólint a gyakorlásra, csak majd máskor, így inkább egy újabb csókért hajol közel a hófehér lánykához, aki közben fel is mászik az asztalra, s lábaival karolja át Lucius derekát. A mai programot viszont még nem árulja el neki a férfi, legyen csak meglepetés. A lány nem nagyon hisz a rózsás mondásban, pedig most tényleg igaz lesz, csak meg kell várnia, míg Lucius előkészíti a terepet. Így hát a magiszter magához öleli a leányzót, s így viszi be a szobájába, ahol még pár szót szól hozzá, amit Lilith egyelőre nem nagyon ért.*
-De ér. Bízz bennem. *egy puszit még kapnak a rózsaszín ajkak, majd Lucius már be is sétál a fürdőbe, s nekiáll a meglepetés előkészítésének. Gyorsan kellemesen meleg vizet enged a kádba, természetesen kerül bele habfürdő is, majd a gyertyák is el lesznek rendezve, ahogy a rózsaszirmok is. Mire Lilithet behívja, már az összes gyertya ég, s ezek adják a szoba hangulatvilágítását. Közben persze Lucius is megszabadult minden ruhájától, így mikor Lilith lassan betipeg, teljesen meztelenül, kislányosan takargatva magát, már ő is egy szál semmiben várja a kád mellett állva. Láthatóan sikerült meglepni ezt a szépséget ezzel a húzással, hisz szépen körbe is tekint, s szavai is erről árulkodnak.*
-Tetszik? Remélem megfelel esti programnak. *a hófehér kis tappancsok lassan közelebb sétálnak a férfihez a virágszirmokon, s már az a takaró kéz is eltűnik Lilith szépsége elől, mikor egy kérdéssel áll elő.*
-Az bizony. Egy kellemes, pihentető fürdő. *bólint rá Lucius, majd csak a kezét nyújtja a lányka felé, hogy besegítse a kádba. Most nem támadja le, legalábbis egyelőre, csak besegíti, majd mikor már a szép kis test a vízbe ért, ő maga is bemászik, szerelme mögé, s be is ül a vízbe, így ha Lilith hátradől, a mellkasára feküdhet, s úgy bújhatnak egymáshoz az illatos habokban.*
-Valamivel meg akartalak lepni. Úgy gondoltam, egy kis romantikának örülnél. *súgja szerelme fülébe a férfi, majd egy kis csókot lehel a lány nyakára, miközben habos kezével végigsimít a leányzó karján.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-04-03, 6:45 pm

*Miután a csókjainknak vége szakad, Lucius bevisz magával a hálóba, ahol már úgy érzem, hogy ismét meg fogom érezni törődését, de nem, most nem ez következik, hanem egy kis meglepetést szán nekem, így jelenti ki, hogy majd ha hív, meztelenül menjek be utána a fürdőbe. Csak bólintok rá, hogy bízom benne, így hát amikor besétál a szép helységbe, én csak levetkőzöm és így várom a hívását. Nem telik bele sok időbe és már utána is tipegek, hogy a rózsaszírmos, gyertyákkal megvilágított, most igen csak romantikus fürdőbe beléphessek. Eleinte még takarom kissé magam, hiszen olykor szokatlan még mindig ez a helyzet közöttünk, de ahogy odasétálok hozzá, már elengedem a kezem, így mutatva meg neki magamat teljes valójában.*
- Igen, nagyon jó lesz. Te tényleg mindenre gondolsz. *mondom kedvesen, így lépve be a kádba, majd amikor Lucius beül mögém, én is odabújok hozzá, hátam a mellkasához ér, fenekem pedig az ölébe kerül, buksim pedig csak szintén az izmos mellkasra hajtom, hiszen nagyobb nálam, lényegesen méghozzá. Így szívom magamba kellemes illatát és már a libabőrök is megjelennek a kezemen az érintésére.*
- Nagyon jó ötlet volt, ez a kis lazítás most kellemes lesz. Úgy is megdolgoztattál az órán. *pillantok rá huncutul, mivel azért tetszik ez a tanár-diák kapcsolat kettőnk között, hogy néha mégis ő irányít, nekem pedig szót kell fogadnom neki. Sose ismerném ám ezt be, hiszen Corivan vagyok, de magamban tudom, hogy ez így van.*
- Szívem szerint órákig lennék csak így a vízben és élvezném az ölelésed. *fejem kissé hátrébb hajtom, hogy egy édes csókot adhassak neki, melybe most nincs semmi szenvedély se, egyszerűen csak jó vele lenni és most ezt akarom a tudtára adni.*
- Egyébként sajnálom, hogy az órán ismét nem jött annyira össze az a varázslat, amit tanítottál. Nem tudom, hogy miért nem akar menni a terramágia. *sóhajtok fel kissé, miközben én is gyengéden cirógatni kezdem a kezeit, na meg néha a lábát is, ahol érem, miközben fejemet a nyakához fúrom és szemeimet lehunyva élvezem ezt az egészet, miközben most csak beszélgetünk és lehet, hogy meglepő, de nem vágyom a szexre se, csak arra, ami most van kettőnk között.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-04-03, 7:07 pm

*Egy pár perces kis előkészület után végre már Lilith is láthatja azt a meglepetést, amiről az imént Lucius mesélt neki, s ahogy a férfi a reakcióiból leszűri, tetszik neki a dolog, így csak elmosolyodik a szavakra, majd már mindketten be is bújnak a habok közé. Lucius kerül hátra, így Lilith nyugodtan nekidőlhet háttal a mellkasának, hogy így összebújva élvezzék most a közös fürdőt.*
-Látod, a türelem most tényleg rózsát termett. *mondja kedves hangon a férfi, s egy nedves rózsaszirmot fel is ragaszt a lányka orrára, majd csak tovább simogatja szerelme karjait. Közben azért tovább folytatódik a beszélgetés, s ismét szóba kerül az iménti óra.*
-Hát hiába, már másodikos vagy, itt már nem lesznek egyszerű órák. *feleli mosolyogva a férfi, bár tény és való, hogy a mai óra azért tényleg izzasztó volt egy kicsit, hisz nem is a legegyszerűbb létrehozni a földhullámot, ráadásul még meg is támadta a diákokat pár démoni lény. A lányka viszont csak még jobban hozzábújik a férfihez, s ismét kimondja, mennyire kellemes most ez az egész.*
-Részemről nincs akadálya. Bármeddig melegen tudom tartani a vizet. Maximum majd jól ki fogunk ázni. *vigyorodik el kicsit a magiszter, miközben ő is picit közelebb hajol, hogy sikerrel járhasson Lilith csókkérése. Most csak egy lágy csók csattan el közöttük, semmi vadság, tipikus romantikus csók. Viszont mikor végeszakad, kiderül, hogy a lányka továbbra is bánkódik a terramágia tudását illetően, mire Lucius csak kedvesen megszorítja a kezét.*
-Ugyan már. Ügyesen létrehoztad a hullámot. Lehet, hogy nem volt túl nagy és erős, de mint mondtam, gyakorlás kérdése az egész. Az első órához képest már sokat javultál. *ismét egy kis csókot lehel a fehér nyakra Lucius, hisz tudja jól, mennyire rossz ez az egész Lilithnek, hogy nehezen megy neki ez a tárgy, pont az, amit ő tanít. De a férfi szerint simán fejlődőképes ez a szépség, és ő bízik is benne.*
-Majd gyakoroljuk ezt is valamikor, de persze ezt nem egymáson, rendben? *a cirógatás néha a karokat éri, néha a szép melleket, de csak kedveskedés gyanánt, nem pedig húzni akarja a lányt. Egyszerűen szereti simogatni a szépségeket, s tudja, hogy ezt Lilith is szereti, de ez nem jelenti azt rögtön, hogy szexnek kell jönnie. Egyszerűen csak arra is kiterjednek most a simítások.*
-De a pyromágia tetszik, ugye? *azért neki is jó lenne, ha mennének szerelmének azok a tárgyak, amiket ő tanít, így hát csak reménykedik, hogy legalább az közel áll Lilith-hez, ha már a terramágia nem is lopta be magát a szépség szívébe.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-04-03, 7:30 pm

*Miután már mind a ketten bent vagyunk a kádban, bizony érzem erős testét magam mögött és már hallom is kedves szavait.*
- Hát igen. *mosolyodom el lágyan, miközben azért leszedem a nózimról a szirmot és végül csak fejemet a férfihez bújtatom, jólesik most ez így. Na de nincs mit tenni, csak eszembe jut a tanóra, amikor igyekeztem kitenni magamért, hiszen Lucius nem gyenge feladatokat szánt nekünk és ahogy hallom, azért ez a kijelentésem megmosolyogtatja.*
- Nem is vártam el, hogy egyszerű legyen, csak megjegyeztem, hogy azért belejöttél a tanításba és nem kímélsz minket. *mondom jókedvűen, majd hamarosan már ki is jelentem, hogy elég sokáig képes lennék én még itt ázni a vízben és ahogy hallom, ő is hasonlóan vélekedik mindenről, így csak pár csókot váltunk, miközben élvezem kezei simogatását, melyek néha a melleimre is áttérnek, de hát már megszoktam, hogy szeret engem egész testemen kényeztetni, így egy rossz szavam sincs, joga van ott érinteni, ahol akar.*
- Hát igen, ahhoz képest azért már alakult és persze, nem egymáson. *bólogatok még párat, majd ez után huncutul hozzáteszem.* - Majd feltámasztok pár halottat és rajtuk. *vigyorodom el, hiszen komolyan is gondolom ám mindezt. Egy nekromantától ne is várjon mást az ember. *
- A pyromágia nem picit. Tudod jól, hogy szeretem a tűzet, nem véletlenül az Niam eleme... egyébként is, lángbörtönt hoztam létre, tehát láthatod, hogy megy. *mondom jókedvűen, majd végül kissé feljebb húzom lábaimat, így simulva bele még jobban az ölébe.*
- Na és... milyen érzés engem tanítanod? Diákként tekintesz rám vagy mindig a párodként? *érdeklődöm még egy kicsit, miközben úgy fordulok, hogy a mellkasát is elérhessem egyik kezemmel, így cirógatom azt továbbra is, miközben le is hunyom a szemeimet, ez a nyugalmas fürdőzés tényleg nagyon kellemes.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-04-03, 7:52 pm

*Bár ez a kellemes kis fürdő azt a célt szolgálja, hogy kikapcsoljanak és végre együtt ellazulhassanak, Lilith azért még előhozakodik a terramágia anyag nehézségeivel, legalábbis, ami őt érinti. Luciusnak viszont esze ágában sincs haragudni vagy morogni azért, mert nehézkesen megy ez a tárgy neki, hiszen az első órához képest máris javult, így csak idő kérdése, mikor fogja könnyedén venni ezt a tárgyat is a fehér bőrű szépség.*
-Tudod, csak nem akarok kilógni a sorból. *viccelődik kicsit a férfi, hisz tudja jól, hogy a többi magiszter se kíméli a diákságot az órán, s ő is igyekszik tartani a színvonalat. A kellemes, és minden bizonnyal még hosszú fürdőzés során azért a lányka karján kívül a mellei is kapnak egy-egy simítást, még ha nem is túlzásba víve, közben pedig tovább boncolgatják a terramágia témát. A gyakorlás alanyait hallva viszont Lucius kicsit elvigyorodik, majd tesz is egy kis megjegyzést.*
-Nem is vártam mást az én kis nekromantámtól. *egy finom kis csípés is belefér még a popsira, majd a magiszter azért a másik órája felől kezd el érdeklődni, hátha az jobban megfogta szerelmét.*
-Igen, azt tudom, hogy jól megy, tényleg ügyes vagy belőle. Csak azt nem tudtam biztosra, hogy az jobban tetszik-e, vagy olyan számodra, mint a terramágia. *azért örömmel hallja, hogy legalább az egyik általa tanított tárgy belopta magát Lilith szívébe. A még közelebb húzódás a kádban természetesen kellemes a férfinek, de most továbbra sem áll széndékában a kellemes fürdőzésen kívül mást csinálni, így csak végül a lányka combjára csúszik egyik keze, amivel most azt kezdi lassan simogatni, közben pedig Lilith egy igen érdekes kérdéssel áll elő.*
-Szeretlek téged tanítani, mert okos és ügyes vagy. És jók a kérdéseid is. *mosolyodik el a férfi, hiszen veheti tényleg dícséretnek a szavait Lilith, mivel tényleg ügyes az órákon, még ha maga a varázslat nem is mindig megy túl könnyen.*
-A másik kérdésre viszont az a válaszom, hogy is-is. Természetesen főként mint páromra tekintek rád, de egyben a tanítványom is vagy, szóval nem tudom különválasztani a kettőt. *remélhetőleg megfelel a válasz a leányzónak is, hisz ő tényleg így gondolja a dolgot.*
-De szerintem most ne beszéljünk az órákról, csak élvezzük a fürdőt! *mosolyog rá lágyan szerelmére a férfi, majd még egy csókot ad neki, s a továbbiakban még egy ideig elpancsikolnak összebújva ebben a romantikus hangulatú kádban, majd mikor már eleget áztak megszáritkoznak, majd az ágyban is egymáshoz bújva teszik el magukat másnapra.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-04-11, 11:04 pm

*Mondhatni picit meglepődött, amikor este kézhez kapta a levelet, amit nem is más írt neki személyesen, mint Lucius, azaz Mr Fenris ahogy a pornép emlegeti a férfit.*~Mi a fenét akarhat épp tőlem??~*gondolkozik el, miközben magára kapja a gönceit, s nemsokára kivágtatva a szobájából, nem éppen a legjobb kedvel veszi az útját az északi főtorony felé. Léptei nyugodtak, de belül elég fura gondolatok telepedtek meg a fejében. Amúgy egy fekete bőrnadrág, valamint egy hosszú ujjú póló is van rajta, ami takarja a szárnyait, és még kényelmes is. Lábán pedig szokásosan frissen bokszolt bakancsa díszeleg. Nem telik bele sok idő, mire tempós lépteit lelassíthatja, majd szem ráncolva megállhat a magiszter ajtaja előtt.*
~Nem lehet hogy valaki másnak szól? Vagy talán engem kever össze valakivel?~*gondolkozik, de valahogy sehogy nem tud a dolog végére járni, így aztán úgy gondolja, nincs mit tenni, be kéne kopogni, hogy a titok végére járjon. Keze hamar lendül, és háromszor jó erősen megkopogtatja a magiszter ajtaját, hogy az mindenképpen meghallja, hogy ő itt van. BÁr fogalma sincs miért, de remélni meri, hogy ezt nemsokára megtudja. Így aztán kezét lassan vissza ereszti az oldala mellé, majd türelmes, nyugodt arcot bevágva várja, hogy a magiszter ajtót nyisson, és próbál amolyan tiszteletben tartós képet vágni a dologhoz, hiszen bár lehet , hogy alapjában véve flegma ember, de azt tudja hogy a magiszterekkel nem akar még ő se újat húzni.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-04-11, 11:16 pm

*A magiszter most is épp az asztalánál ücsörög, s a házikat javítja, hisz szerencsére írogatnak azért a diákok, bár ezzel neki csak több dolga van, de nem bánja, legalább majd tudni fogják a nebulók az anyagot a vizsgákra. Nem is olyan régen írt egy levelet Mordrednek, amiben leírta, hogy mihamarabb beszélni szeretne vele, így amint tud, jöjjön le az irodájába. Nem érti tehát meglepetésként, amikor valaki hangosan dörömbölni kezd ajtaján, így csak felpillant, mire az ajtó kitárul a srác előtt.*
-Áh Mordred. Gyere be kérlek. *áll fel a férfi, s az asztala előtti szék felé mutat.*
-Foglalj helyet. Gondolom érdekelne, miért is hívattalak magamhoz... *kezdi a sötét szempárba pillantva, de még vár egy picit. Az öltözéke amúgy most egy fekete farmer és egy sötétkék ing, lábán pedig egy fekete bőrcipő pihen. Ahogy elnézi a srácot, nem nagyon érti, mit keres most itt, na de majd ő mindjárt felvilágosítja.*
-Ha azt mondom, pyormágia első anyag, valamint Lilith Corivan, akkor te mit tudsz kihozni belőle? *érdeklődik egy picit, miközben oldalra billenti a fejét. Nem akar rögtön a srácra támadni, de nem is véletlenül hívatta, a társalgás milyensége viszont nagyban múlhat a Wasimir fiún.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-04-11, 11:30 pm

*És a fiú, midőn a levélbe őt hivatottak látni, nem is mond ellent a magiszter akaratának, hanem nemsokára meg is jelenik az ajtaja előtt. Elég hangosan kopog, de persze nem bunkóságból, csak hát ki tudja mennyire hallható oda bent, így inkább szeretne biztosra menni, hiszen nem szeretne sokáig maradni. A férfi nemsokára ki is nyitja az ajtót, s Mordred nem kis meglepetésére eléggé kedves invitálásnak lesz fültanúja.*
~Mi a fene, nemzeti hős lettem vagy mi?~*gondolkozik, de persze nem felejt el biccenteni is a férfi felé, majd köszönésre nyitja a száját.*
-Jó estét professzor úr.*köszön kimérten, miközben bemenve a szobába le is ül a másikkal szembe, s bizony a férfi kitalálta a gondolatait. A szavaira kicsit oldalra is billenti a fejét, s arcán most nem kis kíváncsiság uralkodik.*
-Ami az valóságot illeti Mr Fenris, két éves itt létem alatt talán a saját magiszterem nem hivatott magához, szóval az igazat megvallva igen...*adja meg rá a választ amire gondol, nem kertelve.*~Remélem nem nekem kell kitalálni, azt nem szeretem~*gondolja, de ekkor hallja a férfi "segítő" szavait, amire szinte azonnal érzi, az arcán rohamosan előre türemkedő rádulást, amit azért féken tud tartani, de a szemén átsuhanó pillanatnyi feszültség azért látszik.*
~Tespedj meg Lilith, hogy a pasiddal jössz........hogy hagytalak volna ott vérbe fagyva~*bizony tudja, hogy a férfi Lízingeli a Corivan lányt, és ez cseppet kínos dolog a számára, de elhatározza, hogy nem fog hazudni, elvégre mit érne vele? Így aztán egy kis torok köszörülés után, megőrizve hangja nyugodt egyenletességét bele is kezd.*
-Ó szóval erről lenne szó, gondolom akkor ezek szerint azért hívott, hogy a kisasszony helybenhagyásának mikéntjéről beszéljünk......Lehet hogy egy kicsit elvetettem a sulykot, de ez egyrészt a vezetőség hibája is... Lehetett volna kevésbé agresszív házit feladni, másrészről pedig csak magamat védtem. Nem fogom hagyni, hogy szétégesse a torkomat....*mondja végül komolyabb hangra váltva, és közben a férfi szemébe is néz, elvégre nem hazudik, és tudja, hogy így szokás.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-04-11, 11:50 pm

*Nem sokkal a levél elküldése után már hallja is a kopogástaz ajtaján, bár amilyen erőteljesen jelzett a srác, lehet, hogy még a másik két magiszter is hallotta. Na de már ki is nyílik Mordred előtt az ajtó, Lucius pedig felpillant, majd mivel immár tényleg megbizonyosodott róla, hogy a Wasimir srác érkezett meg, csak beljebb hívja, miközben ő is feláll egy pillanatra, majd miután hellyel kínálta a fiút, csak visszaül saját székére, és érdeklődni kezd, vajon sejti-e a srác, miért hívatta most ide. De ahogy hallja, Mordred tanácstalan, így egy picit akkor rásegít neki a férfi, bár nem is olyan kicsit, mivel a fiú arca hirtelen megrándul, így a magiszter is tudja, hogy leesett neki a tantusz. Mordred pár másodpercig még csendben van, miközben Lucius kérdőn pillant rá, majd végül a srác meg is szólal. El is mondja saját véleményét és álláspontját a dolgot illetően, amit a férfi csendben végig is hallgat, majd mikor már Mordred nem mondd semmi többet, lassan Lucius is megszólal.*
-A saját hibáidat ne próbáld a vezetőségre hárítani. A többi tárgyból se kaptok kíméletesebb házikat, szóval ez rossz kifogás. És most amúgy sem a házi feladaton van a hangsúly. *szögezi le már így az elején a dolgot a férfi, majd folytatja is.*
-A tüzes érintés alkalmazása amúgy is rajtatok múlik, hogy ki hol alkalmazza. *fűzi még hozzá komoly tekintettel figyelve Mordred szemeit.*
-Gondolom azt te is sejted, hogy nem a védekezés, vagy ellentámadás miatt hívtalak ide. Vagyis nem pont az miatt, hanem azért, amilyen testrészen alkalmaztad. Ugye tudod, miről beszélek Mordred? *kérdez rá ismét a férfi, kicsit nyomatékosítva szavait, majd pár másodperc múlva folytatja.*
-Ha neked valaki a nyakadra támad, akkor te mindig az illető mellére támadsz vissza? Vagy Lilithnél ez miért volt kivételes eset? *érezhető eléggé a nemtetszése a dolognak, hisz Lucius körül ritkán feszült így a levegő, maximum, ha Nath van a közelben, bár most már vele is normalizálódni látszik a helyzet, de ahogy Mordred is mondta, ezzel a dologgal bizony elvetette a súlykot.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-04-12, 12:10 am

*Szerencsére nem állnak le Barkóbázni a magiszter úrral, így a férfi hamar pár lényegre törő szóval, útba is igazítja Mordredet, a dolgokat illetően. Bizony ez rajta is meglátszik egy pillanatra, de sikerül végül rendezni az arcberendezését. Tudja valószínűleg, hogy Lilith mindent kitálalt, csak azt nem érti miért kell ennek ekkora feneket keríteni? Él a csaj, az pedig hogy éppen nem jó helyen fogta meg már más napra tartozik. Miután elmondja a saját véleményét, nyugodt tekintettel hallgatja a magiszter szavait, de érzi, hogy mintha kicsit kezdene komolyabbra fordulni a dolog.*~Na de jó, nem elég hogy egy vérszomjas striga akarja minden találkozásnál a véremet ontani, még őt is rám küldi remek este lesz érzem.~*morgolódik magába, de nem sokáig marad csendben.*
-És ha úgy hozza, ott se vagyok kíméletesebb, de nem hárítottam. Csupán arra gondoltam vele, hogy ilyen feladatoknál bármi megeshet. A harcba nincsenek szabályok szerintem ezt tudja maga is.*bizony ő már tudta az elején, hogy min van a hangsúly, csupán csak úgy tűnik nem fejezte ezt egész jól ki. A következő szavakra, csak kissé elhúzza a száját.*
-Elnézést kérek, de amikor éppen azon gondolkozok, hogy mentsem meg az életemet, nem azon fogok filózni, hogy hol bántom a másikat.*talán ennyiből már rájött a férfi, hogy Mordred tudja miről van szó, de ha nem a következő szavaira adott válaszban biztosan kifejti.*
-Eddig is tudtam, hiszen meg is említettem pár perccel ezelőtt, hogy a " kisasszony helybenhagyásának mikéntjéről beszéljünk". Ezalatt gondolom az a fő probléma, hogy miért a mellét égettem szét. A válaszom annyi, hogy azt értem, el illetve úgy biztosra vettem, hogy el fog engedni. Csupán csak azt nem értem, miért beszél úgy mintha rögtön azzal vádolna, hogy meg akartam erőszakolni? Hallott már maga arról hogy a családjaink hogy állnak egymáshoz? *kérdezi, megőrizve a hangsúlyt bár azért meggyőzőbben próbálkozik érvelni, hiszen ha a lány is hülye volt , akkor férfi őt miért nem osztotta le? A következő szavakra csak hátra dől a székben miközben komoran a férfit figyeli.*
-Ha biztosra veszem hogy az illető elenged, és harcképtelenné tudom tenni akkor igen, független attól, hogy a maga Lilith-je az vagy akárki más, a sok szerencsétlen között... Mert már eldicsekedett vele, hogy magával van. Gondolom ha persze véletlenül megölt volna, őt nem osztaná le ennyire....*mondja meggyőződve a maga igazáról, persze nem mondja, hogy a férfire ez miként hat, de azt érzi, hogy cseppet zabos lett.*~ajaj nem lesz ez így jó~*gondolja magába, de azért hozzá fűz pár szót.*
-Ha kívánja magától elnézést kérek, azért amit tettem, de Lilithtől nem fogok, bár még mindig azon a véleményen vagyok, hogy az életemet mentettem, és higgye el annak a lánynak a melle az utolsó ami érdekel, tudja van kedvesem. *mondja komoly de még mindig tisztelet tudó hangon, majd még hozzá teszi.*
-Egyébként gondolom azt nem mondta magának, hogy már másodszorra kanalaztam össze, mert ha ott hagyom lehet bele is hal, és eddig egyik harcot se én kezdtem...*mondja még halkabban, hiszen kinézi abból a csajból, hogy mindent rá hárítana.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-04-12, 12:47 am

-Szabályok nincsenek, de ez egy iskola, és gondolhatod, hogy nem vérre ment a dolog. Nem azért kaptok házi feladatokat, hogy megöljétek egymást. Az viszont, hogy ilyen keretek között hogyan támadsz, az nem mindegy. *vágja rá a férfi. Lucius ezután még azt is elmondja, hogy nem maga a támadás, hanem annak helye miatt hívatta most a srácot, mire az ismét azzal jön, hogy ő csak az életét mentette, így nem azt figyelte, hova fog támadni. Az ezután következő szavaival viszont éppen ezt cáfolja meg.*
-Vagyúgy. Szóval, ha neked elkapják a nyakad, akkor te csak az ember mellét éred el? Ráadásul az imént még azt mondtad, nem figyelted, hová nyúlsz, de a következő szavaid szerint pedig biztosra vetted, hogy ha a mellét támadod, akkor elenged. Hogy is van ez Mordred? *vág közbe érdeklődően, majd a további szavakra csak bólint.*
-Igen, hallottam, nem is egyszer. De tudtommal ő még sose nyúlt a te lábad közé, hogy intim ponton égessen meg. Amúgy meg, ha megerőszakolásról lenne szó... nos mondjuk úgy, hogy akkor nem itt ülnél. *na igen, tud ő komoly és kemény lenni, ha arról van szó, most pedig a szerelméről van szó, így teljesen érthető, hogy nem nézi jó szemmel a történteket. Ezután a férfi ismét arra kérdez rá, miért pont a lány mellét kellett támadnia a fiúnak, illetve, hogy minden esetben arra támadna-e, de a válaszra csak megcsóválja kicsit a fejét.*
-Először is vegyél vissza egy kicsit, nagyon elengedted a nyelved. *szól rá a srácra, hisz a "maga Lilithje" és hasonlók nem igazán nyerik el a tetszését.*
-Nem tudom, te hogyan szoktál harcolni Mordred. Szerinted melyik az ésszerűbb, ha éppen a nyakadat égetik? Ha valakinek a mellére támadsz, vagy netán ha te is a nyakára vagy mondjuk az arcába nyúlsz? De vegyük csak az elsőt. Melyik okoz nagyobb és veszélyesebb sérülést, hm? *ezzel természetesen nem arra akar kilyukadni, hogy miért nem ölte meg a lányt, vagy miért nem okozott neki még súlyosabb sérüléseket, egyszerűen csak a logikát nem érti. Amikor viszont Mordred azzal áll elő, hogy Lucius semmit nem szólt volna, ha Lilith netán megöli őt, Luciusból előszöknek a szavak.*
-Te tényleg ilyen hülye vagy? Azt hiszed, azért, mert a párom, hagynám, hogy csak úgy megöljön egy másik diákot? *hangja feszült, s most egyben értetlen is, hisz nem is érti a feltételezést sem, majd még hozzáfűzi.*
-Eddig is végezhettetek volna már egymással, de nem tettétek. Miért pont most ölt volna meg? Amúgy meg, se a házik, se az órák, se a szakkörök nem arra mennek ki, hogy megöljétek egymást, és mindig kaptok utána gyógyitalt is. De ha netán mégis beütne valami hiba, nem te lennél az első, akit Demien visszahoz a túlvilágról. *fejti ki hosszan, de magabiztosan a férfi, s ez utóbbi már csak azért is biztos, mivel már Lilithet is visszahozta a másik magiszter, na meg Nath-et is egy párszor. A férfi után ismét Mordred veszi át a szót, mire Lucius rögtön reagál is.*
-Vagy úgy. Szóval van párod, de akkor is reflexből a mellre támadsz. Nem mondom, örülhet a kedvesed. Amúgy pedig engem viszont nagy is érdekel a dolog. *fűzi még hozzá, s egyre inkább érti Lilith hozzáállását ehhez a sráchoz. Annyi biztos, hogy neki se lopta magát a szívébe se a korábbi tettével, se ezzel a rossz mentegetőzéssel. Az utolsó szavak viszont már tényleg elvetik a súlykot, így Lucius picit fel is csattan.*
-Nem unod még a folyamatos mentegetőzést? Amióta idejöttél, mást se hallok, csak hogy mindennek Lilith az oka. Gondolom te egy nagyon makulátlan srác lehetsz, hiszen minden harcot és vitát ő kezdeményez. Egy kicsit vállalnod kéne a dolgaidat, nem gondolod? *lehet, hogy jelen helyzetben egy kicsit ő is egyoldalúan látja a helyzetet, de hogy Mordredtől se hall mást, csak a másikra hivatkozást, az biztos, és ezt már nagyon unja.*
-Nem akarok még egyszer ilyesmiről hallani, megértetted? *teszi még fel a kérdést, hisz láthatóan most sem örül a mellre támadásnak, de ha még egy ilyen eset lenne, lehet, hogy a fiú is csúnyán járna.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-04-12, 1:26 am

-Bizonyára nem vérre, legalábbis maga így gondolja. De szerintem nyugodtan kikérheti a véleményét Lilithnek is, akár most akár az eset előtt, legszívesebben halva látna, ennyit arról, hogy ki , hogy veszi a feladatokat, bár hazudnék ha azt mondanám, hogy nem érzek én is hasonlóan*mondja a férfi szemeibe nézve. Úgy tűnik kezdenek elharapózni az indulatok, így a következő fejtegetésre felemeli a kezét.*~Úr isten mindent szóról szóra le kell diktálni~*hunyja le egy pillanatra a szemét.*
-Várjon már főnök, kódolja a szavaimat nem azt mondtam, hogy nem figyelem hova nyúlok, hanem azt , hogy nem kezdek el filózni azon hova nyúlok, ég és föld a különbség.*mondja kissé már ő is felszívva magát, de azért nem akar felállni a fickónak, hiszen tudja hogy pillanatok alatt kicsontozná, a következő szavakra csak elhúzza a száját.*
-Nem, és az igazat megvallva nem is bánom, és biztosra venném, hogy ha az történt volna, akkor már rég alulról szagolnám az ibolyát.. De mint mondtam ha nem szükséges, akár kívánnám látni.*na igen, erre nem lehet mást mondani, nem is tud ebbe igaza van a magiszternek, de azért nem hinné, hogy egy ilyen dologért ekkora lecseszés járna, na persze ha úgy nézi, hogy a szerelme akkor már egészen más a helyzet. A szavakra, valamennyire viszont lenyugszik, majd egyszerűen csak megemeli a vállát.*
-De hát nincs igazam? A maga szerelme nemde? Nem hinném , hogy mondtam bármi sértőt, de ha mégis akkor elnézést.*ejti ki kicsit jobban az utolsó szót, majd hallgatja Lucius vélemény kikérését is, amire csak karba teszi a kezét.*~Jó ég, egy olyan lány miatt csinál féltékenységi jelenetet, akit legszívesebben saját kézzel csontoznék ki.....~*nem érti a dolgokat, de minden esetre ettől még próbál, megőrizve a tisztelet teljes hangnemet válaszolni is.*
-Szerintem meg maga nem látta a helyzetet, de ha kívánja nyugodtan kukkantson bele a fejembe, lefogadnám, hogy maga is képes rá....*mondja, miközben ujját a feje felé mutatja, majd a következő szavakra szinte teljesen üres lesz a pillantása.*
-Szenvedett tőle nem? Akkor meg édes mindegy, ha valakinek szétégetném a heréit akkor rögtön rámégetnék, hogy buzeráns vagyok? Ez harc, és a legutolsó dolog az, hogy figyelemmel vagyunk a másikra, kérdezhet engem, akár Lilithet, kétlem hogy ő más választ adna. Különben is, nem hinném hogy a gyógyító lötty esetleg pótolt volna két szénné égett szemgolyót, ha esetleg a kezem oda téved.De ha kívánja máskor ezt teszem, de ha megvakulna, vagy esetleg szétégne a nyelőcsöve ne engem hibáztasson *na igen most eléggé durva, bár hangja nem emelkedik, de már benne is érezhető a feszültség. Úgy tűnik a proffal nagyon nem lesznek jóba, ezt már sejti. A következő szavakra viszont eleinte nem mond semmit. Jó lenne lenyugodni, mert érzi hogy nem lesz jó vége, és úgy is ő húzná a rövidebbet.*
-Szokás mondani, hogy a szerelem vak, és eddig úgy tűnik csak én vagyok feltüntetve hibásnak... Véleményem szerint úgy lett volna a Fair ha a delikvens lányt is ide hívja rajtam kívül megbeszélésre... A prof miatt meg nem aggódok, tudja tartozik nekem...*na igen emlékszik arra az öngyilkosnak ígérkező útra amire elküldte , tehát érzi, hogy az adósa a férfi.*
-Tudja miért nem? Mert eddig nem volt rá lehetősége... de ha nekem lett volna is, nem a jószívem fogta meg a kezem, hanem mert nem akartam nagyobb bajba keveredni... bár néha elgondolkozok rajta, hogy jól gondolom e.*bizony nehéz a bőrébe maradni, makacs egy fiú ez a Mordred, pedig ő is van annyira hibás mint a lány.*
-Nem reflexből, de maga még mindig azzal van elfoglalva hogy a melle? Ki a fenét érdekli, hogy hol támadtam meg, mert engem aztán semennyire, de mondom máskor majd direkt arcra fogok menni, akkor legalább nem egy hülyeség miatt akar kioktatni......*vág most már vissza, s bizony elég nehéz terepre tévedt, főleg egy tapasztalt mágussal szemben.*
-De persze mondhatok amit akarok, mert magának csak az számít, hogy a szegény aranyos kedves Lilith bántva lett.*mondja , de az utolsó szavakra kissé olyan mintha falnak menne.*
-Maga azt hiszi, hogy mentegetőzök? Egyáltalán nem mentegetőzök, maga lovagol a témán. Harcoltunk én pedig szétégettem egy olyan részen , ami magának nem tetszik ennyi, ezen nincs mit mentegetőzni... Amúgy meg nem mondtam soha hogy jó vagyok. Ha az lennék nem lennék most itt. Amúgy ha a vitát nem is de a párbajt igen, de mint mondtam megnézheti a fejemet.*mondja megismételve a szavakat majd az utolsóra csak egy pillanatra félre néz.*
-Miattam nem kell aggódnia, ha lehet 2 kilóméteres körzetembe se látnám, de sajnos ez lehetetlen. És nem fogok ilyet tenni, de akkor maga nevelje meg, hogy ne provokáljon........*mondja a férfi szemébe nézve*

//Fagy//

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-05-30, 10:27 pm

*Nem hittem volna, hogy ma még össze is ütközök valakivel, hiszen egyáltalán nem szokásom így ismerkedni, de most mégis megtörténik és mivel idősebb nálam a férfi, így elnézést is kérek tőle, hiszen ki tudja, hogy tanár-e vagy ki is pontosan az iskolában. Ahogy nézem, nem zavarta a dolog, meglehet, hogy már hozzászokott, na de a lényeg, hogy már távolodna el tőlem és menne a dolgára, ami rendben is lenne, minden más esetben, kívéve most! Most, amikor hirtelen ért el a felismerés, mely oly szörnyű, hogy egyszerűen képtelen vagyok örülni neki. Régen, amikor még 10 éves voltam, büszke lettem volna a bátyámra, hogyha ide jár, de ez nem így volt, ő másik utat választott, de akkor mégis hogy jutott pont ide? Mit keres ő itt? Látom szemeiben a csodálkozást, amit én igyekszem remekül eltitkolni előle, pedig belül ugyanúgy le vagyok döbbenve, akár csak ő. Egy ideig csendben maradok, majd amikor a nevemet mondja, hosszú idő után újból, furcsa érzés jár át. Nem mondanám, hogy hiányzott, inkább piszkosnak érzem magam, hogy ő szól hozzám, hiszen régen se voltunk valami jóba, de most...*
- Azt hittem, már meg se ismersz! *emelem fel a fejemet is kissé, jelentve ki ridegen szavaimat, de amikor visszakapom a kérdést, csak kissé összeszűkült szemekkel nézek rá, hiszen ezt én kérdeztem hamarabb.*
- Szerintem kettőnk közül nem tőlem a hihetetlenebb, hogy itt vagyok! *jelentem ki halkan, kimérten, de amikor közelebb jön és azt mondja, hogy menjek, én már hátrálnék is, de most gyorsabb volt.*
- Én veled? Biztos, hogy nem megyek sehova! *már jelenteném ki, de alkaromat elkapva hirtelen hoppanálunk, így miután lábaim ismét földet érnek, csak körbefordulok, hogy hol is vagyok, hiszen az Északi-főtoronyban eddig még nem jártam, így nézek végül vissza rá.*
- Hova hoztál? *fordulok az ajtó felé és most már nem tudom leplezni meglepettségemet, ajkaim is kissé megnyílik, ahogy a táblát olvasom az ajtón.*
~ Lucius Benedict Fenris, az Exortus ház magiszterének irodája... ~ - Mi ez az egész? *bukik ki belőlem a nagy kérdés, miközben tekintetemmel fivéremre nézek, de ő már kérdezgetni is kezd, én pedig csak fejemet rázom, még mindig ledöbbenve azon, amit az imént olvastam. Az ajtó kinyílik és már ismét rángat, én pedig odabenn csak kihúzom kezem a kezéből és kissé megmozgatom vállaimat.*
- Ne ráncigálj! Nem vagyok már kisfiú, akivel bármit megtehetsz! *jelentem ki, majd körbenézek és ahogy látom, ez nem vicc, ez tényleg az ő irodája, hiszen az íróasztalon is ott a kis névtábla.*
- Te magiszter vagy? *kérdezek rá, nem is törődve az ő kérdéseivel, hiszen mit sem számítanak most azok az enyémekhez képest. Így indulok meg, nézve körbe egy picit, de hamar vissza is térek hozzá, egy picit se érezve otthon magam és nézek fel a szemeibe.*
- Azt hiszem, hogy pár dolgot el kellene mondanod nekem. Kíváncsi vagyok, hogy a szüleink mit szóltak, amikor megtudták! Engem kitagadtak, de téged ezek után is szeretnek, undorító! *természetesen a szüleimet tekintem undorítónak, hiszen amit velem tettek és ezek után Lucius viselkedése nem érdekli őket. Össze vagyok zavarodva, máris nem érzem olyan remekül itt magam, mint kezdetekben, sőt, inkább menekülnék innen, minél messzebb, a múltam elől, hiszen azt hittem, hogy egy életre magam mögött hagyhatom őt, a családom többi tagjával együtt, de itt mindig látnom kell, szembesülnöm régi vezetéknevemmel és mindennel. Nem, ez most túl sok nekem, így lépek inkább az ajtó felé, de nem fogok ismét elfutni előle, mint kiskoromban, az már régen volt, amikor menekültem előle, de mégse óhajtok túl sokáig vele maradni és szerintem ő se akar igazán látni engem. Vagy mégis? Egyszerűen már nem tudom hova tenni őt.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-05-30, 11:14 pm

*Az összeütközés nem akkora meglepetés egy iskolában, főleg, ha valaki olyan sietősen lép ki a folyosóra, mint most Lucius, így eleinte nem is foglalkozik sokat a dologgal, mivel a másik fél elnézést is kér. Az arc ismerős, de mivel tényleg csak egy pillanatra tekint rá a magiszter a srácra, így nem veszi észre, hogy az öccse az, hisz azért az elmúlt hat évben egyszer sem látta őt, és bizony sokat fejlődött és változott a kölyök az évek alatt. Amikor viszont Raiden megszólítja, Lucius megtorpan, s igencsak meglepetten fordul vissza, rácsodálkozva, hogy tényleg az öccsével futott össze éppen. Raiden viszont kissé beszól bátyjának, pökhendin megemelve fejét, de Lucius még mindig nem tud mást kérdezni, mint hogy hogy kerül ide az öccse.*
-Talán... meglehet. De hogy te... pont itt. *olyan hihetelen most ez az egész. Annyi iskola van a földön, feketemágus képzőből sem egy, s ők annyi év után mégis ismét egy helyen kötnek ki. Nem gondolta volna soha, hogy épp itt fognak újra találkozni. Viszont mivel épp az imént fejezte be az órát, így természetesen diákok is szállingóznak ki a teremből, ő pedig nem előttük akarja intézni a családi ügyeket, így hamar ki is jelenti, hogy máshol folytatják a társalgást. Hiába hallja Raiden ellenkezését, ez most cseppet sem hatja meg, s mivel gyorsabb is nála, nem is tud tenni ellene, így elkapva alkarját máris a szobája elé hoppanálnak. A fiú kérdésére viszont rápillant, majd végig az üres folyosón.*
-Oda, ahol magunk közt tudunk beszélni. *vágja rá röviden, majd még pár csodálkozó kérdés feltevése közben kinyitja ajtaját, ami számára már természetes, de öccsének nem, sőt, ami azt illeti nagyon is rácsodálkozik. A rövid kérdésből Lucius nem tudja, hogy az éppen arra vonatkozik, ami a kis táblán áll, de azért felel.*
-Hát ez nagyon jó kérdés. Pont ez érdekel engem is. *amikor az ajtó kinyílik, Lucius ismét megfogja a srác karját, majd behúzza szobájába, s belöki maguk mögött azt, de ő kissé harciasan kirántja karját.*
-Valóban? Majd meglátjuk. *nem tudja, öccse mennyit fejlődött, milyen lett az elmúlt hat év során, de most igencsak meglepte ittléte. Raident viszont az lepi meg még jobban, hogy bátyja magiszter lett itt.*
-Látom vág az eszed. Mi a fenét keresel itt? Csak azt ne mondd, hogy ide jársz. *pillant a fiú szemeibe a magiszter, miközben Raiden ismét megszólal.*
-Nem tartozok neked semmiféle magyarázattal. És vigyázz, hogy miket beszélsz róluk. *tény, hogy elég távolra került Lucius attól, aminek kiskora óta készült és ami volt is nem olyan rég, ahogy az is tény, hogy anyja még nem tudja, hogy bizony ő egy feketemágus képzőben tanít.*
-Hogy a fenébe kerülsz ide? És miért pont ide? *jár ám a férfi agya is ezen az egészen, de még valami eszébe jut.*
-Melyik házba kerültél? *hogy hozzá nem, abban biztos, mivel a saját diákjai nevével tisztában van, és azért az öccse neve csak szemet szúrt volna neki.*
-Mikor jöttél? *szökik ki egy újabb kérdés, de igazából azt se tudja, mit is kéne kérdeznie, annyira lesokkolta most ez így hirtelen, és ez látszik is rajta, de Raidenen is.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-05-30, 11:30 pm

*Senki se gondolta volna, hogy pont itt fogunk ismét találkozni egymással és a meglepettségemet igyekszem a legjobban elrejteni előle, így támadva rá kérdéseimmel és zárkózva el tőle, minél jobban, hogy még csak a közelembe se férkőzhessen. Emlékszem én a múltra és bár kicsi voltam, rendesen az eszembe vésődtek. Sose szeretett, legalábbis én nem érzékeltem és mindig kimutatta, hogy ki a nagyobb és az erősebb. Nem fogom elviselni, hogy ismét ő, én pedig maradok a második helyen, ennyire nem lehet durva az élet.*
- Miért lep meg annyira, hogy itt vagyok? Több keresnivalóm van a Mysterioban, mint neked! *jelentem még ki, de ekkor kapja el a karom és már hoppanálunk is. Ismerem ám ezt az érzést, így egy picit se inog meg a testem, hanem máris körbenézve kutatom azt, hogy merre is lehetek, de hamar rájövök ám, hogy itt még nem jártam. Hallom a válaszát, de már nem mondok rá semmit, csak bólintok, jelezve, hogy rendben, értettem, de ahogy megpillantom az ajtaját, hirtelen döbbenek le... nem értem, hogy hogy lehet pont belőle magiszter. Behúz a szobába, én pedig ellenkezni kezdek, de már az ajtó be is csukódik mögöttem, én pedig csak elé állva jelentem ki, hogy nem tehet azt, amit akar, de ahogy hallom, semmit sem változott, olyan, mint régen, pökkhendi, felsőbbrendű, tipikus okostojás, aki úgy hiszi, hogy körülötte zajlik csak az élet és hogy ő a világ közepe.*
- Majd meglátjuk? Azt hittem, hogy a korral azért normálisabb lettél... *jegyzem meg, de ahogy rákérdezek a magiszterségre, ismét olyan jellegű reakciókat váltok ki belőle, aminél azért pozitívabbat gondoltam. Hiszen ezek szerint hasonlítunk, nem csak én vagyok a fekete bárány, hanem ő maga is más utat választott, de akkor most mégis miért ilyen velem, a helyett, hogy végre egyszer, az életben büszke lenne rám?*
- Pedig ez az igazság, ide járok! *jelentem ki és már magyarázatot is várok tőle, hogy mi történt, hogy került pont ide, de amikor hallom a fenyegető szavait és hogy nem óhajt a kedvemben járni ilyen szinten, csak kissé megcsóválom a fejem.*
- Úgy beszélek róluk, ahogy akarok! Nekem ők már semmit se jelentenek, eldobtak maguktól, akár csak te! *jelentem ki és azért még mindig fáj, még mindig örlődök éjszakánként, de ezt nem fogom vele is közölni és kimutatni, főleg mivel már újabb faggatózó kérdésekkel támad nekem, amelyekre lehet, hogy jobb lenne felelnem, annál előbb megúszom a szóáradatát és talán válaszolni is fog nekem.*
- Hé, lassíts! Ha én válaszolok, akkor te is megteszed, rendben? *utalok itt rá, hogy magyarázza el, hogy hogy is lett belőle magiszter, hogy mit keres itt és a többi dolgot, majd végül belekezdek én is.*
- Saenius az egyik nap egy levéllel várt, amely a felvételem volt. És hogy miért pont ide? Mert ez a legjobb és legerősebb Feketemágus képző, bár arról fogalmam se volt, hogy te is itt vagy. *felelem még kissé morgolódva, de mégis komolyan és jól nevelten, hiszen nem fogok nekiugrani, abból a korból már kinőttem, úgy érzem.*
- És legnagyobb szerencsémre, most így utólag belegondolva persze, nem az Exortusba kerültem. A Cruoris ház diákjai közé tartozom, Ms. Valbraith-hez. *magyarázom és ez után még hozzáfűzöm természetesen a másik választ is.*
- Egyébként még csak ma érkeztem, tehát új ez a hely. Nagyon remélem, hogy nem próbálsz meg kidobni innen! Nekem semmi közöm sincs már hozzád! *tudom, hogy képes rá, hogyha akar, mint magiszter el tud tanácsolni innen, aminek nagyon nem örülnék. Ismét a markában tart, igen, ezt érzem, így pillantok félre, ki az ablakon a fekete éjszakára, majd halkan sóhajtva nézek vissza rá.*
- Nem teheted meg velem, hogy elküldesz... *mondom kissé halkabban, de érzékelheti rajtam, hogy tényleg fájna. Nem tudom, hogy mennyire lennék képes kezelni azt, hogy ő tanít engem, de muszáj lesz megpróbálnom, már ha őfelsége se óhajt kipenderíteni most azonnal az iskolából...*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-05-31, 12:23 am

-Ebben ne legyél annyira biztos... *vágja rá a srác szavaira, hisz neki tényleg nem egy oka volt és van arra, hogy itt van, nem pedig csak annyi, hogy felvételt nyert ide. Na de Lucius nem itt akarja folytatni a társalgást, így már el is kapja öccse kezét, s egyenesen az Északi főtorony folyosójára hoppanál vele, ahonnan viszont hamar be is húzza a srácot a szobájába, hogy tényleg csak négyszemközt folytatódjon ez a meglepő testvéri beszélgetés.*
-Fogalmad sincs, milyen vagyok. Ahogy nekem se arról, hogy te milyen lettél, szóval igen, majd meglátjuk. *vágja rá a férfi, hisz ha kell, akkor bizony szó nélkül helyreteszi öccsét, mint egy kisfiút. Ő azért már tényleg megedződött az évek folyamán, előbb a Minisztériumban, aztán itt. Amikor a magiszterség kerül szóba, Lucius nem is tagadja a dolgot, már miért is tenné, ha egyszer tényleg az, viszont ő még mindig azon van leakadva, hogy mit is keres itt az öccse. Amikor viszont végre válaszol rá, hogy tényleg ide jár, a férfi csak lehunyja szemeit, s sóhajt egyet. Amikor viszont a szüleit, vagyis közös szüleiket szólja meg Raiden, Lucius kissé rámordul a srácra, hisz ő nagyon is szereti és tiszteli őket. Ellentétben öccsével, aki ennek nem is rest hangot adni.*
-Nem én dobtalak el! Nem az én döntésem volt, hanem az övék! Amúgy is, az imádott Saenius bácsikádnak köszönd az egészet. *vágja rá Lucius, bár furcsa most eléggé ez a helyzet, hogy szidja a feketemágus öreget, amikor maga is egy ilyen helyen oktat, de ez egy családi ügy, ami teljesen más színben tünteni fel a dolgokat. Hallatszik ám Lucius hangján, ahogy kimondja Saenius nevét, hogy hogy áll ahhoz a férfihoz, de ez nem is meglepő, nem véletlenül szakad szét a család. Na de tovább kezd faggatózni öccsénél, akinek viszont sok ez a hirtelen jött kérdéstömeg, így próbálja kicsit leállítani bátyját.*
-Majd ha válaszoltál arra, amit tudni akarok, akkor kérdezhetsz, de addig beszélj. *mindent tudni akar arról, hogy kerül most ide a srác, és ráadásul ha már itt van, akkor mióta és melyik házba került, és még ki tudja mennyi kérdése merül fel menet közben. Raiden viszont bele is kezd a mesélésbe, majd az egyik szót is az orra alá mormolja.*
-Szerencsére... *hamarosan viszont az is kiderül, hogy a srác leendő árnymágus palánta, hisz Sideris csapatát erősíti. Hát végülis igaz, ha már nem hozzá került, akkor csak oda tudja elképzelni a fiút, hisz nem nekromanta öcsikeként emlékszik rá. Miközben a srác mesél, Lucius az ablakához sétál, amin ki is pillant, majd mikor meghallja öccsétől a kidobásról szóló szavakat, s az azt követőeket, csak egy pillanatra a szemeibe mélyed. Legalábbis csak mélyedne, de Raiden nem akar a szemeibe nézni, csak másfelé pillant, majd halkabban szólal meg, mire Lucius is felel pár másodperc múlva.*
-Nincs közünk egymáshoz. *ismétli el kicsit másképp a srác szavait, majd egy pillanatig még az arcát figyeli, aztán ismét kinéz az ablakon.*
-Nem foglak kidobni vagy elküldeni. A családból se én tettem, itt pedig már elmondtad, hogy ki vagy nekem. *nem jó ez a téma, kellemetlenül érinti őt is, de egyszerűen ez most nem olyan dolog, amit a szőnyeg alá lehet söpörni, hisz itt vannak mindketten, egy ugyanazon iskola falain belül.*
-Nem gondoltam volna, hogy egyszer eljön ez a nap... *még csak meg se fordult a fejében, mikor beállt ide magiszternek, hogy egyszer a saját öccse is a tanítványai soraiban fog állni, de most mégis így alakult. Most viszont csak elhallgat a férfi, s kimered az ablakon, miközben a múlt bizonyos eseményei futnak át agyán. Talán most lenne ideje Raidennek kérdeznie, hisz úgy tűnik, éppen abbamaradt a kérdésáradat.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-05-31, 12:43 am

*Amikor már mind a ketten a magiszteri irodában vagyunk, bizony meglepődöm ezen az egészen, ahogy azon is, ahogy hozzám viszonyul jelen helyzetben, még mindig azt hiszi, hogy ő a főnök, én viszont nem érzem így, még nem, de idővel be kell majd látnom, hogy itt ismét ő a magiszter, az idősebb testvér, a főnök, én pedig csak egy sima diák vagyok, akinek meg tudja keseríteni az életét... *
- Régen se érdekelt, hogy milyen voltam. Amikor együtt éltünk, most se hiszem, hogy jobban érdekel. *jegyzem még meg, hiszen ez az igazság, egyszerűen mindig csak a szüleim, főleg az apám létezett neki, velem meg se próbált normális lenni. Na de azért szóba hozom drágalátos szüleinket is, akiket már nem szerete... nah jó, igen, de ezt neki nem kell tudnia.*
- Saenius csak segített nekem. És valóban, nem te voltál, de te se segítettél semmibe, soha nem akartál megkeresni, hanem a szüleink mellé álltál. Szóval ennyit rólad is! A tetteidért legalább vállalhatnád a felelősséget. *jegyzem meg ridegen, de mégis furcsa komolysággal, hiszen tudom, hogy szavaim mögött igazság lakozik. Nem érdekel, hogy ő hogy is vélekedik nagybácsimról, ő sokat segített nekem, tehát nem jelent számomra semmti az ő ellenszenve, mely alapja szerintem a féltékenységben rejlik. Viszont hirtelen elég sok kérdéssel támad felém, melyekre nem győzök válaszolni, főleg mivel én magam is szeretnék föltenni ám neki párat, de ahogy hallom a szavait, azokra majd később kerülhet szó.*
- Rendben, legyen így! *bólintok rá és nemsokára arra is rájöhet, hogy nem vagyok Exortusos és ennek igazán örül, látom rajta és én is, hiszen job ez így. Nem tudom, hogy így is hogy fogok vele kibírni akár egy tanórát is, de ha ő lenne a magiszterem, minden még nehezebb lenne... Eszembe jut az is, hogy elüldözhet erről a helyről, eltanácsolhat és mehetek vissza Írországba. Szerettem ott lenni, de szükségem van erre a helyre, tanulni akarok, így remélem hát, hogy nem fog ilyesmit elkövetni ellenem. Amikor viszont a szemeimbe néz és kijelenti ő is, hogy nincs közünk egymáshoz, csak bólintok, mindketten így gondoljuk, ez így is van jól és soha nem fogja megtudni, hogy én nem érzek így. Jobb, hogyha néha tévhitekben élnek egyes emberek.*
- Értem... akkor maradhatok. *mondom most már halkabban, miután ismét tudatosította velem, hogy egy senki vagyok a számára, de amikor elhallgat, csak lassan közelebb lépek hozzá, beállok mellé az ablak elé, nekidőlve a párkánynak, úgy nézve fel rá ismét.*
- Most te jössz! Hogy kerültél ide és hogy lettél magiszter? És miért? Azt hittem, hogy auror akartál lenni mindig és az is voltál, mi történt? *buknak ki belőlem a kíváncsi kérdések, hiszen van egy részem, mely most büszke a bátyára, mérhetetlenül, hogy ezt elérte. Egy olyan dolgot, amit én nem tudom, hogy valaha el fogok-e. Egy feketemágus képzőben tanít, valószínűleg ismeri a sötét praktikákat... Mindig ilyen testvérre vágytam, de nem tudom, hogy ő most milyen, tényleg nem ismerem. De azért miután válaszolt, még valamit meg kell mondanom neki.*
- Nem tudlak magiszterként tisztelni és magázni... remélem ezekkel tisztában vagy. *az óra miatt említem neki. Nem tudom majd régi családnevemen hívni, úgy megszólítani, mint egy tanáromat, hiszen hiába nincs közöm hozzá, valahol mégis be kell látnom, hogy a rokonom és neki is, már ha akarja egyáltalán.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-05-31, 1:40 am

*A beszélgetés most már tényleg csak köztük fog zajlani, nem lesz zavaró tényező vagy olyan személy, akinek nem kéne ebbe belefolynia. Az iroda csak az övék.*
-Ostoba vagy, ha ezt hiszed. *feleli a férfi, hisz ez tényleg nincs így. Lehet, hogy nem foglalkozott túl sokat öccsével fiatalabb korában, de attól még érdekelte, mi van vele, ahogy most is kíváncsi, hogy mivé érett, csak egyszerűen a múlt... na meg a nagyfokú meglepettség, hogy most itt van. Hihetetlen. Amikor viszont szóba kerülnek a szülök és Saenius, megoszlanak a testvérek, hogy ki kit tisztel vagy utál.*
-Segített? Kiszakítani a családból? *kérdi egy cinikus cöccögéssel, a további szavakra viszont összébb szűkülnek a szemei.*
-Eddig is vállaltam. De mégis mit kellett volna tennem? Folyamatosan lázadoztál ellenük és mindennek elmondtad őket, azt a dilis Saenius-t meg az egekig magasztaltad. És igen, melléjük álltam, vállalom is, hisz nekem ők a szüleim, és aként is tisztelem őket, nem úgy, mint te! *sorol vissza a férfi, majd kérdésekkel bombázza a srácot, de Raidennek is akadna pár. Lucius viszont először ő maga akar válaszokat kapni, s majd csak utána fog ő felelni, ezt ki is jelenti öccsének, aki nem is tudna mást tenni, de nem is ellenkezik. Hamarosan elég sok dolgot el is mesél bátyjának, így azt is, hogy még csak ma érkezett, és hogy a Cruoris házhoz tartozik. Legalább ennyivel könnyebb a helyzetük, de a tanórák még így is megkeseríthetik az életüket. Amikor viszont Raiden azzal áll elő, hogy nem szeretné, ha bátyja kicsapatná innen, majd egy fájdalmas indokot hoz fel erre, Lucius csak elmereng felé, majd végül ismét kitekintve az ablakon helyesel a dologra. Igazából még nem tudta eddig, hogy hogyan is viszonyuljon ehhez az egészhez, ha a kezdeti sokk elmúlik, de úgy tűnik, az öccse megadta a választ. Ha így akarja, legyen így. Ő viszont nem fogja kicsapatni, nem ilyen kicsinyes és igazából semmi se érne vele. Csak ismét elhallgat, majd mivel Raiden jötte miatt ezernyi emlékkép pörög végig az agyán, a távolba meredve, némán bámul ki az ablakon, nem is figyelve rá, hogy a fiú közelebb sétál hozzá, s beáll mellé az ablakhoz. Ebből a gondolkozásból viszont kizökkenti, mikor a srác megtöri a csendet, s most ő áll elő kérdésekkel, Lucius pedig csak vesz egy mély levegőt, majd egy hosszú sóhajjal fújja ki.*
-Ez egy nagyon hosszú történet. *feleli, még mindig kifelé nézve, s egy kis időre ismét elhallgat. Raiden talán már azt hihetné, hogy ennyivel lerázta a bátyja, de Lucius végül folytatja.*
-Tényleg auror akartam lenni kiskorom óta... apánk példáját követve, és kemény munka és sok tanulás árán sikerült is elérnem ezt a célt. Bekerültem a Minisztériumba és évekig ott is dolgoztam. Szintte mindig dolgoztam, nagyon sok munkám volt. Az utolsóban pedig ide küldtek, hogy nyomozzak egy ügyben a Mysterioval kapcsolatban. *kezdi el a mesélést valamivel régebbről kezdve, hisz az öccse azért tényleg sok dologról nem tud vele kapcsolatban.*
-Először csak rutin ügynek tűnt, leszámítva talán az iskola hírnevét. De a helyzet elkezdett durvulni és végül egy egész delegáció érkezett ide nyomozni. És ekkor kezdtek még inkább bonyolódni a szálak. *egy pillanatra szünetet tart, majd az öccsére néz.*
-Nem tudom, mennyit tudsz a Mysterioról, de egy ideig az óceán mélyén pihent, hála az egyik akkori hatalommániás magiszternek. Amikor az iskola visszatért, ő is ébredezni kezdett, s végül újjászületve vissza is tért. De nem csak az iskolát akarta megszerezni magának, hanem az egész világot. Akkor kezdtem el az itteni magisztereknek segíteni, mivel ők is ellene harcoltak. Idővel kiderült, hogy Charles beépült a Minisztériumba és átvette a vezetését. Már nem tudtam, melyik a jó és melyik a rossz oldal, de a magiszterekkel közös célt találtam. Elpusztítani Charlest, aki a világot akarja, és ezért bármire képes. *hosszú ez a mesélés, pedig még így is rettenetesen összefoglalja a dolgokat, s valószínűleg Raiden a felét sem fogja érteni ennek az egésznek.*
-Charles megölte Demient, elfogta Siderist... Ms. Valbraithet és elfoglalta az iskolát. Én harcoltam vele, de túl erős volt, ráadásul halhatatlan, így elmenekültem és ellenállást szerveztem. Csak hónapok múlva tértem vissza, mire sikerült sereget szerveznem és legyőztük Charlest. Megöltem, így már biztos, hogy többet nem fog visszatérni. Demient sikerült feltámasztani, és Siderissel felkértek magiszternek, mivel az elődömet is megölték Charlesék. Így lettem magiszter. *fejezi be a rövid összegzést, majd a miértre is rátér.*
-És hogy miért? Rájöttem arra, hogy ezek az emberek nem rosszak. Lehet, hogy nem a fehér mágiát tanítják, ahogy már én sem... de én már ide tartozok. A Minisztérium megváltozott, ráadásul nem egy olyan emberben ingott meg a hitem, akikben bíztam, és láttam őket Charles mellé állni. Nekem már itt a helyem. *ismétli el újból, majd csak továbbra is kifelé bámul az ablakon. Amikor viszont Raiden ismét megszólal mellette, szemei a srác arcára tévednek, s felé is fordul.*
-Gondoltam. Remélem te meg azzal, hogy ha bármi hülyeséget akarnál tenni, vagy pofátlankodni kezdenél, bármikor kipenderíthetlek innen. *nem fenyegetni akarja a srácot, egyszerűen csak tisztázni a dolgot, még most az elején.*

//fagy//

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-06-02, 7:15 pm

//olvad//

*Nem örülök a szavainak, ahogy annak se, hogy most így viselkedik velem. Ismét azt hiszi, hogy csak egy taknyos kis kölyök vagyok, pedig más lettem, megváltoztam és felnőttem. Már nem vagyok oly fiatal, mint akkor voltam és a tudásból is nem keveset szereztem már be, de tény és való, hogy van még mit tanulnom és éppen azért is vagyok most itt.*
- Nem vagyok ostoba, csak a viselkedésedet mondtam el! *vágok vissza, kijelentve az igazamat, majd nemsokára Saenius is szóba kerül, akit nem igazán kedvel Lucius, még mindig nem, de talán majd egyszer más véleménnyel lesz róla, ha igazán megismeri.*
- Kiszakítani? Ő csak befogadott! A drága apánk mondta ki először, hogy kitagad, ő csak otthont adott nekem. Mégis hova mehettem volna? Az utcára? *ők mondták ki, így egyértelmű volt, hogy nem maradhatok, még akkor se, ha megbeszéltük volna. Bár fiatal voltam, de nem állt szándékomban megalázkodni csak azért, hogy maradhassak és lesni a kívánságukat. *
- Okom van rá, hogy ne tiszteljem őket! *felelek csak ennyit a kiakadására, elfordítva kissé az racomat is, majd ez után már át is térünk a személyesebb dolgokra, a Mysteriora, hogy miképpen kerültem ide és hova, majd pedig miután én elmondtam mindazt, amit Lucius tudni szeretne - legalábbis egyenlőre -, mellé sétálok, majd belőlem törnek elő ismételten a kérdések, melyekre választ remélek, méghozzá nem egy-két szót, hanem normális, kifejtett választ, hogy talán többet megtudhassak a bátyámról és erről az egészről, hogy pont ő belőle lett magiszter. Amikor beszélni kezd, nem is szólalok meg, nem látom értelmét, tehát csak csendben végighallgatom minden egyes szavát, hiszen érdekel, amit mond. *
~ Szóval eleinte ide küldtek... ~ *na de nem szólalok meg, csak akkor, amikor a Mysterio múltját kezdi megemlíteni, akkor húzom ki magam picit, hiszen elég sokat olvastam és tanulmányoztam is az intézmény múltját.*
- Tudom, hogy az óceán alatt volt és a régi magiszterek kegyetlenségéről is... de valószínűleg nem mindent. *így hallgatom hát tovább, ahogy mesél az egyikük visszatéréséről, majd pedig azt, miként is fogott össze Lucius az itteni magiszterekkel, halt meg az egyikük és rengeteg kusza szál van itt, amit nem igazán értek. A magiszterem említése is fura, de nem akarom félbe szakítani, hisz félő, hogy akkor befejezné a mesét, így hallgatom hát tovább és amikor meghallom, hogy ő végzett azzal a régi, elvileg rettenetesen erős magiszterrel, szemeim picit elkerekednek.*
- Állj csak meg egy picit. Azt mondtad, hogy te ölted meg? De hogyan? Hiszen... auror voltál és 8 évvel vagy idősebb nálam. Hogy csináltad? Nem lehet ekkora erőd... vagy mégis? *talán sejti, hogyha igen a válasz, érdekelne, hogy honnan és miképp érte el, hiszen én is végigjárnám azt a fajta utat, de azért egy kicsit muszáj elmosolyodnom azon, hogy most már ő is a fekete mágiát tanítja.*
- Régen is a fekete mágiát kellett volna választanod, ahogy az őseink közül többen is azt tették. Saenius mesélt nekem a Fenrisekről, olyan dolgokról is, amelyeket a szüleink eltitkoltak. Voltak közöttük veszélyes mágusok is és ezek szerint mi ketten is az ő útjukat követjük! Tudod, ha annak idején nem lett volna mindez, most mérhetetlenül büszke lennék rád és tisztelnélek, de a múltat nem könnyű elfelejteni és tovább lépni. *nézek a szemeibe, majd ez után teszem még hozzá azt is, hogy nem vagyok hajlandó magázni a saját testvéremet, az túl durva lenne, egyszerűen lehetetlenség.*
- Nem ismersz Lucius! Nem vagyok már olyan, mint régen és tudom, hogy mikor mit illik... *talán ő is érti, hogy nem fogok vele balhézni, de kedvelni se, hiszen haragszom rá. Na de ismét körbenézek az irodába, próbálva kissé más vízek felé terelni a beszélgetésünket.*
- Egyébként szép iroda... *egy kis szó a helyről, majd jöhet még egy kis kíváncsiskodás.*
- És van családod? Feleség, élettárs vagy bárki? *gyerekre még nem kérdezek rá, de a többi érdekelne, így pillantok rá továbbra is, miközben megfordulok és hátsómmal a párkánynak dőlve figyelem tovább az enyémhez oly hasonló arcot.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-06-02, 7:56 pm

*Saeniusról, és a múltban történt dolgokról eléggé elüt a véleményük, ez tisztán hallatszik, de ez nem is csoda, nem véletlenül váltak külön útjaik, s lett Raidenből Fenris helyett Carvex.*
-Befogadott, persze. Már hogy ne tette volna, hisz végig ez volt a terve. Kihasználta a fiatalkori kíváncsiságodat, és a fekete mágia irányába kezdett terelni, miközben a szüleink ellen lázított. Amikor pedig elfajultak a dolgok, eljátszotta a hős megmentőt, aki befogadja a szegény kidobott fiút. Undorító alak! *fintorodik el a férfi, hisz ő tényleg nem kedveli nagybácsikájukat. Ő nem szeretett eljárni hozzá, s nem is tette, nem úgy, mint Raiden, aki amilyen sűrűn csak tudott, elszökött a férfihez. Amikor viszont ismét meg lesznek említve a szülők, és a tisztelet, a fiú ellenkezni kezd, mire Lucius mélyen a szemeibe néz.*
-Nekik köszönheted, hogy élsz és egyáltalán a világon vagy. *morogja, majd pár pillanat múlva hozzáfűzi.*
-Most talán van rá okod, bár ezt kétlem. De miért nem tisztelted őket akkor? Akkor mi volt az okod, hm? Kíváncsian várom a válaszod, de lehetőleg ne valami marhasággal állj elő, amit Saeniustól hallottál. *persze, most hogy kitagadták a szülők lehet mondani, hogy nem tiszteli őket, de sajnos ez régen sem volt másképp, nem véletlenül lett kitagadva a srác. Na de Lucius nagyjából a kérdései végére ért, legalábbis azokéra, amik így hirtelen eszébe jutottak, így csak kibámul az ablakán, elnémulva, az óceánt figyelve, de ekkor kapja meg ő Raidentől a kérdéseit. Ahogy mondja, ez tényleg egy hosszú történet. Nagyon is. Több hónap eseményeit kell most néhány mondatba összesűrítenie, ami szinte lehetetlen, de azért lassan megszólal és mesélni kezd. Biztos benne, hogy megannyi kérdés fog felmerülni közben a srácban, hála a sok különféle információnak, de reméli, hogy nem fog mindig közbekérdezni. Szerencsére ez nem is történik meg, csak akkor szól közbe a fiú, mikor Lucius kissé kérdőn pillant felé, s szavaira csak biccent egyet, majd ott folytatja, ahol abbahagyta. Röviden és tömören elmesél szinte mindent, onnantól kezdve, hogy még a Minisztérium küldte ide, egészen odáig, hogy megölte Charlest és visszafoglalták az iskolát, a Minisztériumot, és szinte magát a földet. Pontosabban ez utóbbit csak megmentették Charles zsarnokoskodásától és egyeduralmától. Ekkor viszont Raiden már nem bír tovább csendben maradni, és meglepődve kérdez vissza, így Lucius az óceánról ismét felé fordítja tekintetét.*
-Igen, én. Először is azt mondanám, hogy soha ne becsülj le egy aurort. Már akkoriban is erős voltam, de Charles-al szemben mégis esélytelen. Újabb tudásra és erőre kellett szert tennem a már meglévő tűzmágusság mellé. Így Tibetbe utaztam pár ismerős paphoz, hogy kitanulhassam a teljes elemi mágiát, de sajnos nem volt rá időm, mert a mester öreg volt és haldoklott. Helyette viszont megkaptam az ő erejét, így már mind a négy elemet képes vagyok uralni. *talán ezzel kellő választ kapott az öcskös, s nem maradt kérdés, hogy tényleg ilyen erős-e, és hogy honnan van az ereje. Raiden viszont ezután csak elmosolyodik, majd a család sötét múltját kezdi felemlegetni, amiről szintén nagybácsijuk mesélt neki.*
-Tudom, hogy voltak. Bár a szüleink tényleg nem meséltek róluk, de ha az ember a Minisztériumnak dolgozik, az ilyesmikre előbb-utóbb fény derül. *a múlttal és a tisztelettel kapcsolatban nem szól semmit, hisz sokat változtak azóta az idők, bár tény, hogy Raiden feltűnése most kissé összekuszálta a fejében a dolgokat. Viszont még most az elején mindketten lefektetnek bizonyos szabályokat egymással szemben, a srác szavaira pedig csak bólint egyet a magiszter.*
-Nagyon remélem. *nincs kedve kiteregetni a suliban a családi szennyest senki előtt, főleg nem mondjuk egy tanórán, ha épp ott jön rá a beszólhatnék drága öccsére. Viszont úgy tűnik, Raiden tényleg nem akar vitázni, mivel témát vált, s inkább a jelenről érdeklődik.*
-Igen, az. Otthonos. *biccent egyet, majd mikor a családra kérdez rá a srác, ő maga is megfordul, hogy háttal legyen az ablaknak.*
-Barátnőm van, vagy inkább talán párom. Lassan egy éve. *hihetetlen belegondolni, hogy már ennyi ideje együtt vannak Lilithel, s hogy azóta mi mindenen mentek keresztül, hisz a lányka egyszer már meg is halt érte. Na de hogy ne csak Raiden érdeklődjön, így ő is visszakérdez, hisz érdekli azért kitaszított öccse.*
-Na és neked van barátnőd? *a kérdés közben azért a fiú szemeibe néz, hogy láthassa, nem csak úgy visszadobta a labdát.*
-Mi az a C betű a nyakadban? Csak nem a barátnőd nevének kezdőbetűje? *fűz hozzá még egy kérdést, hátha beletalál. Végül ha úgy nézzük, nála bejönne a Corivan-el, bár akkor már egy L betűt hordana a Lilith miatt, igaz, az a saját nevére is jó lenne.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-06-02, 8:14 pm

*Nem tetszik, ahogy Saeniusról prédikál, igazán idegesít és meg is indulok felé, miközben pálcámat is előveszem. Testem is kissé megremeg az indulattól, de próbálom lenyugtatni hirtelen feltámadt kedélyeimet, nem valószínű, hogy egy magiszterrel szemben bármi esélyem is lenne, így hát csak mélyen a szemeibe nézek és láthatja jégkék tekintetemen, hogy nem picit vagyok most mérges rá.*
- Ne merészelj így beszélni róla! Ő nagyon fontos a számomra, ezerszer fontosabb, mint a szüleink vagy te. *nézek végig rajta dühösen, majd ezek után még a szüleinket kezdi el védelmezni és a tiszteletről hadovál nekem, amelyekben már végképp nem tudok egyetérteni vele.*
- Azért nem tiszteltem őket, mert nem hagyták, hogy válasszak. Ha én a fekete mágiát akartam megtanulni, hagyniuk kellett volna, hogy arra az útra lépjek, akkor minden más lenne. De valószínűleg az elhunyt rokonaink miatt akartam megmenteni úgymond ettől az egésztől. Ezért nem voltam hajnaldó tisztelni őket! *nem Saenius szavait mondom, ez a saját véleményem és remélhetőleg elég bölcsen szóltam ahhoz, hogy Lucius nem kezd el vitázni velem, tovább és tovább...
Na de sort kerítünk ám a mesélésre, így kezdem én, majd követ ő, mesélve a magiszterségről, hogy miképpen is lett az, majd pedig az erejéről, amely oly furcsa a számomra, nem is értem, hogy erre hogy volt képes.*
- Ne becsüljek le? Hát jó... *mosolyodom el kissé, próbálva elnyomni a nevetésem, majd amikor meghallom, hogy tűzmágus volt, kissé meglepődök, én is szeretem a tűzet, de nem szólok közbe, egészen a történet végéig.*
- Na ne, átadta minden tudását? Szóval, mind a négy elemhez értesz? *na ezek persze csak költői kérdések, felfogtam elsőre is, de mégis oly hihetetlenül fest mindez. Nem lehet, hogy ő már ennyi mindent elért, míg én még sehol se tartok.*
- Mutasd meg. *kérem tőle, akár rajtam is, nem bánom, de nagyon is érdekelne, hogy miképp bánik az elemekkel. Hitetlen lennék? Igen, van benne valami, de jobb a saját szememmel megbizonyosodni bizonyos dolgokról. Na de hamarosan én veszem át a szót, így mesélve az őseinkről, amelyekről ezek szerint ő is tudott... majd pedig jön a kioktatás, hogy tudjak viselkedni. Erre csak halkan sóhajtok, majd inkább témát váltok, így térve át a családra és pillantok fel rá, várva a válaszát. Soha nem tudtam a kapcsolatairól, hiszen fiatal voltam még, de talán most egy pár apróságot kideríthetek majd.*
- És ő ilyenkor hol van és mit dolgozik? Kíváncsi vagyok, hogy milyen lány tetszik neked... *kérdezősködöm tovább, de amikor visszakapom a kérdést, csak lágyan elmosolyodom és a fejemet is megrázom kissé.*
- Nem, nincs és nem is akarok. Tudod, a tanulás az első, a magánélet az még ráér. Amúgy se találnék olyan lányt, aki tökéletes lenne nekem. *túl fura alak vagyok és még bele se gondoltam igazán, hogy milyen lány az, aki tetszik nekem. Persze csókolóztam már, de azok csak futó kalandok voltak, semmi értelmük se volt, jól éreztük magunkat ideig-óráig, aztán mindenki ment arra, amerre látott, bár tény, hogy ezekből se akadt túl sok, de azért 16 évesen vannak vágyaim, tehát azokat se szabad teljesen eltemetni. Ahogy viszont a nyakláncomat említi, csak megfogom, majd megcsóválom a fejemet. Igen, ez most nehéz lesz, hiszen bizonyára ismét rosszul érinti majd a dolog, de nincs mit tenni...*
- A vezetéknevem kezdőbetűje. Én már nem vagyok Fenris, átvettem Saenius nevét, Carvex lettem... *szólalok meg, majd vonok végül vállat is.*
- Tehát ha akarod, soha senki nem tudja meg, hogy közünk van egymáshoz... mármint vér szerint. Igazából ez rajtad áll. *sétálok most el az ablaktól, így lépve az íróasztalához. Nem érzem otthon magam, régen se tettem, amikor belopóztam a szobájába, de most mégis érdeklődve nézem meg a farkas szobrot.*
- Látom szereted a farkasokat, szép állatok. *jegyzem meg csak úgy mellékesen, majd sétálok vissza elé.*
- Szeretnél még tőlem valamit? *kérdezem végül, hiszen nem tudom, hogy mit kérdezzek, most már meg kéne emésztenem a hallottakat, majd megírnom a bácsikámnak is mindazt, amit megtudtam. Furcsa ez az egész, de majd megszokjuk, mint a ketten remélhetőleg.*

Tárgy: Re: Lucius Benedict Fenris lakosztálya 2011-06-02, 9:03 pm

*A családi dolgok még így hat év távlatában is elég heves indulatokat váltanak ki mindkettejükből, most épp Raidennek nem tetszik az, ahogy Lucius beszél nagybácsijukról, s ahogy elmondja véleményét róla. Pálcát rántva tesz pár lépést bátyja felé, aki csak komoly tekintettel pillant rá, de nem tesz semmit. Seperc alatt el tudna bánni a kölyökkel, de nem szándékozik bántani.*
-Úgy beszélek róla, ahogy akarok, nekem ő egy senki! Viszont nekem a szüleink jelentenek sokat, szóval te is válogasd meg a szavaidat. *a régi dolgok ismét előjönnek, de hát már csak így van ez, hisz az az eset óta nem is találkoztak, így miért változott volna bármi is?*
-Ez még nem jogosít fel arra, hogy ne tiszteld őket. *szögezi le akkor is Lucius, hisz ő így gondolja a dolgot. Ezután viszont kicsit más témákról kezdenek el beszélni, a férfi kezdi elmesélni, hogyan is lett aurorból magiszter. Rengeteg dolgot tudna mesélni, de most csak összefoglalja nagyjából a dolgokat. Amikor viszont az aurorság kerül szóba, Raiden csak vigyorogni kezd.*
-Látom nem veszed komolyan, pedig Azkaban se lenne folyton teltházas, ha úgy lennének a dolgok, ahogy te gondolod. *na meg ő se lenne itt, hisz valószínűleg akkor már eltették volna láb alól, pedig jó pár évet lehúzott aurorként, sok rosszfiút vont ki a forgalomból, és csak annyi baja lett, hogy vérfarkassá vált, bár ezt is igyekszik már előnyére fordítani. Ezután viszont azt is elmeséli, hogyan tett szert akkora erőre, hogy le tudja győzni az egykori magisztert, s ahogy látja, ez ismét meglepi öccsét.*
-Úgy bizony. *feleli, amikor viszont Raiden egy kéréssel áll elő, Lucius csak megcsóválja kicsit a fejét.*
-Mágus vagyok, nem mutatványos. Majd meglátod, ha arra kerül a sor. *ahhoz, hogy tanulja is tőle másodikig kell várnia a fiúnak, de máskor is szokta használni az erejét a férfi, így lehet, hogy valamikor el fogja csípni a dolgot Raiden. Bemutató helyett inkább ismét a családi dolgok kerülnek szóba, így az is, hogy korábban nem egy feketemágus volt a Fenrisek között, de ezzel nem mondott újat neki Raiden. A családról viszont a párokra ugranak, így Lucius is elmeséli, hogy van bizony egy barátnője, nem is akármilyen. Az újabb kérdéseket hallva viszont csak elmosolyodik Lucius, majd asztaláról egy kép lebeg oda Raiden orra elé, rajta a hófehér hajú Lilithel.*
-Nem dolgozik, hanem tanul. És szerintem a szobájában lehet éppen. *a képről láthatja a srác azt is, milyen is ez a lányka külsőre, bár tény és való, hogy csak így nem lehetne bekategórizálni az ízlését, hisz Kyra teljesen más volt például. Viszont a labdát ő is visszadobja, így érdeklődve, mekkora csajozós az öcsike, de ahogy hallja, egyelőre hidegen hagyja a dolog.*
-Oh. Hát, szerintem ne hamarkodd el ezt a kijelentést. Néha úgy talál rád a szerelem, hogy te nem is kerested. *kicsit furcsa számára, hogy öccse ilyen visszafogott, ő azért jobban szeretett már fiatalabb korában is a másik nemmel foglalkozni, még ha őt se lehetne azért óriási csajozósnak mondani. Amikor viszont a láncon függő C betűre kérdez rá a férfi, Raiden csak a markába veszi, de mikor válaszol, a komorság kissé visszatér Luciusba, s szemeit is összébb vonja.*
-Vagyúgy... Akkor te már tényleg komolyan gondolod, hogy nincs közünk egymáshoz. *ez azért most meglepte és rosszul is érintette. Soha nem gondolta volna, hogy Raiden elhagyja a családnevét, azt pedig pláne nem, hogy Saeniusét veszi fel helyette. Miközben a fiú tovább beszél, Lucius csak komor pillantással tekint maga elé, szinte nem is hallva öccse szavait, így nem is felel rá semmit, ahogy a farkasos szoborra sem. Csak akkor pillant fel rá ismét, mikor a kérdésből kihallja a távozási vágyat, így csak lassan megcsóválja fejét.*
-Nem, semmit. Elmehetsz... Carvex. *fűzi hozzá a nevet pár pillanat múlva, de már el is fordul öccse felől, érezhetően tényleg nem akarja folytatni ezt a beszélgetést, de perpill látni se a fiút. Ha pedig a srác kisétál az ajtón, csak hátralendíti egy pillanatra kezét, hogy le is zárja azt, hisz ma már senkivel nem akar beszélni, még Lilith-el sem.*

» Sideris Valbraith lakosztálya
» Demien Remus Cornwlade Lakosztálya
» Demetrius lakosztálya
» Noel lakosztálya
» Lucius Rufinus